Bori_L P értékelése


Bori_L P>!
Catherynne M. Valente: The Habitation of the Blessed

Először elmondom, miről nem lesz szó ebben az értékelésben. Nem fogom sokadjára is leírni, hogy mennyire elbűvölt Valente stílusa, és nem fogok arról se áradozni, hogy mennyire lenyűgöző a háttértudása. Van viszont egy harmadik dolog is, ami úgy általában eszembe jutott a könyveivel kapcsolatban: hogy mennyire lenyűgöző, hogy még a sokadik könyvbe is tud új gondolatok csempészni, a vérnek márpedig folynia kell alapséma mellé. Azzal pedig hadd dicsekedjek el, hogy ez már a negyedik eredeti nyelven olvasott Valente-könyvem volt, és már szinte szótárazás nélkül sikerült végigolvasnom! (apró örömök az életben)

Valente az én hősöm. Egy olyan időszakban, mint most, amikor legszívesebben egy üveg almás ciderrel bebújnék a takaróm alá, el a világtól, de mégis minden nap ki kell mennem az emberek közé, kincs minden ilyen könyv, ami kényszerít arra, hogy lassítsak. Ami segít elfeledkezni a százféle stresszforrásról, mert elrepít egy másik világba, amire oda kell figyelnem, mert különben nem fogom megérteni a szabályokat, amiben elmerülhetek, mint egy kád forró, birsalma-illatú vízben.

A történet ezúttal Ázsia szívébe, János pap sosem létezett, mégis sokat kutatott királyságába viszi az olvasót. Ebben a csodálatos birodalomban, Isten szeme elől jól elrejtve, olyan lények élnek, amikről a mi világunkban élő emberek már évezredekkel ezelőtt is csak álmodtak. És ide érkezik 1699-ben Hion van Luzern szerzetes, hogy végére járjon a legendának, ami a titokzatos országot övezi. Nem azt találja, amire számít: János pap már elment, a királyság pedig talán már nem is létezik többé – de lehetőséget kap, hogy három ember visszaemlékezéseit elolvasva felfedezhesse a történetet.

János pap birodalmában összefonódik a mi valóságunk, és az a világ, amit mi csak mesének hiszünk. Ezen a helyen mindenki egy nyelvet beszél, az örök ifjúság forrásának köszönhetően örökké él, és a legtöbben csak egy kicsit hasonlítanak az emberekre. Feltűnnek a görög mitológia ismert és kevésbé ismert alakjai: griffek, blemmik, panottik, hattyúfejű harcosnők, lámiák, és még sorolhatnám (sorolom is bővebben itt: http://moly.hu/karcok/537949). Ennek a kifacsart világnak a különleges törvényeivel Valente egészen elvarázsolt, és még mindig vonakodom kissé visszatérni a saját valóságom csúf mindennapjaiba, amit nem kezdhetek újra és újra más emberként.

A könyv bizonyos szempontból a Bábel fiai nagytestvére: elmélkedés a kereszténységről, a vallásról, Istenről és istenkeresésről. Istent kereste János pap is, amikor a csodás földre vetődött, akárcsak évszázadokkal később Hiob von Luzern, van ugyanennyivel korábban Tamás apostol. Kicsoda Isten, és miért tagadta meg az emberektől az örök fiatalságot, amikor Pentexore lakói élvezhetik ennek minden előnyét és hátrányát? Miért bocsátja meg most a bűneinket, ha Ádámot és Évát kiűzte a Paradicsomból egyetlen hiba miatt? Hogy néz ki Isten emlékezete? Hogy működnének a mi erkölcsi normáink egy örökéletű, soknépű világban?

Nem tudom, miről szól a sorozat többi része, mert bizonyos szempontból ez a történet így teljes egész. Nem szeretném megtudni, mi történt a hiányzó részekben, mert bármennyire is kíváncsi vagyok rájuk ez így volt szép, kerek és tökéletes.

4 hozzászólás

Catherynne M. Valente: The Habitation of the Blessed

Catherynne M. Valente: The Habitation of the Blessed

In 1165, a letter ostensibly written by the distant Christian king Prester John describing a kingdom of wonders rocked medieval Europe. In this enchanting retelling of the legend, the first volume in a projected trilogy, Hugo nominee Valente (Palimpsest) imagines what might have been discovered by Rome's ambassadors if the letter had not been a hoax. Nothing is quite as fabulous as the pious priests had hoped. Prester John and St. Thomas the Twin married nonhuman women; the Fountain of Youth does not sparkle, but instead „oozes thick and oily, globbed with algae and the eggs of improbable mayflies.” Three very different personalities narrate: the brooding Prester John himself; his carefree and openhearted wife, the blemmye Hagia; and maternal Imtithal of the elephant-eared panotii. Filled with lyrical prose and fabled creatures, this languorous fairy tale is as captivating as Prester John's original letter. (Dec.)
(c) Copyright PWxyz, LLC. All rights reserved.

About the Author

Catherynne M. Valente was born on Cinco de Mayo, 1979 in Seattle, WA, but grew up in in the wheatgrass paradise of Northern California. She has three brothers and a sister. She graduated from high school at age 15, going on to UC San Diego and Edinburgh University, receiving her B.A. in Classics with an emphasis in Ancient Greek Linguistics. She then drifted away from her M.A. program and into a long residence in the concrete and camphor wilds of Japan.
She currently lives on a small island off the coast of Maine, with her partner, two dogs, and one recalcitrant cat, having tumbled back to America and the otherworldly New England coast. She has Won the James Tiptree Award, and been Nominated for the Norton Award