olvasóbarát P értékelése


>!
olvasóbarát P
Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól Kettő orvos Erdélyben

Nekem Száraz Miklós György Lovak a ködben című kötete az etalon, ő tud ilyen részletesen, gyönyörű mondatokkal írni Erdélyről, a Felvidékről, magyar lakta településekről, most felsorakozott mellé Tompa Andrea műve. Ez volt az első, amit tőle olvastam, de semmiképpen nem az utolsó, figyelni, olvasni fogom a köteteit. Nagyon nagy kutatómunka előzhette meg a regény megírását és jól használja, alkalmazza ezeket az összegyűjtött anyagokat az író a történetmesélésben, A kitömött barbár című kötettel ellentétben példásan. A nagyon szép mondatokkal megrajzolt kötet néhol talán túlzottan részletesen beszél Erdély társadalmi állapotairól, sokszínű nemzetiségéről, hagyományairól (7 nemzetiség, 7 vallás). Néhol lapoztam is egy-egy oldalt, különösen a fürdők bemutatásánál és a fürdőkultúra kialakítására tett kísérletek nagyon részletes boncolgatásánál, de nem mondanám, hogy ez felesleges, mert csak így tudja kifejezni a nagy akarást, a lehetőségek szűkítő kereteit és a magyarokra sokszor jellemző helyben toporgást, „ténsasszony feneket kerítve döntünk”. Viszont nagyon érdekes volt olvasni a plasztikai sebészet kezdeteiről, kialakulásáról, elterjedéséről, a homeopátiáról, és egyéb alternatív gyógymódokról, amelyekről azóta is megoszlik a vélemény.
Mindig szerettem a több szempontú megközelítést, ebben a kötetben párhuzamos életrajzi regény bontakozik ki előttünk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya orvosi tanulmányait, és a hivatásukban, különböző orvosi szakterületeken szerzett, és magánéleti tapasztalatait ismerhetjük meg. A lány története a női egyenjogúság területén is sok tapasztalatot felvonultat, ő példásan küzd a tanulás, fürdőügyi ösztöndíj megszerzése, a női orvos elfogadtatásának céljáért. Harcot vív az alkoholizmus, a dohányzás ellen szakmai dolgozataival, megismerhetjük a különböző jótékonysági csoportok (néha kissé ellentmondásos) tevékenységét is.
A nyelv archaizáló (a címben is tetten érhető), amihez lassanként hozzászokik az olvasó (kisdég, későbbecskén, kuvert, szevusz) Az orvosi, gyógyászati leírások is meglehetősen részletesen megismerhetőek, egy laikus számára talán túlzottan, de a kötet orvostörténeti szempontból is összegyűjti a tudnivalókat. A háború, a csonkolt országban élés lehetőségei, az egyetem Szegedre települése, a szakmai továbbképzések, kapcsolattartási lehetőségek területén szintén sok kérdésre keresi a választ a szerző. Többször elgondolkodtam rajta, hogy miért nem tudhatjuk a szereplők nevét (nekem általában fontos a jó névválasztás), de arra a következtetésre jutottam, hogy így általánosabb képet rajzol az orvostársadalomról bárki lehet a medikus, vagy medika. Mindenkinek ajánlom, aki a téma iránt érdeklődik, de lassan, nyugodtan kell olvasni, időt hagyva a szövegnek, hogy hasson ránk.


Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

Tompa Andrea: Fejtől s lábtól

„…meg lehet, meg kell írni a ’87-es spirituális erő maradékának előzményeit és magyarázatát, a semmi máshoz nem hasonlítható erdélyi polgárság, az erdélyi urbanitás gazdag, sokszínű hagyományaival. Így született meg, Fejtől s lábtól címmel két orvos párhuzamos életrajza. Míg az első könyv, A hóhér háza egy magányos leány huszadik századvégi bildungsromanja, addig az új regény egy magányos férfi és egy magányos leány különös kettősét rajzolja meg száz évvel előbb. Felváltva beszélnek hozzánk: a Brassó közeli aljegyző fia és az enyedi zsidó kereskedő lánya. Kolozsvár olvasztótégelyében. Igen, lehetne e könyv romantikus példázat, de nem az. Hőseink első találkozásának emlékét kiradírozza az összeomlás, az új időszámításban mellékesen, véletlenszerűen sodródnak megint, mintegy először, egymás mellé. Az igazi nagy, szenvedélyes találkozás a tudásra és hasznos működésre szomjas lelkeké Kolozsvárral, a polgári Erdély kultúrájával, szellemi potenciáljával, a fejlődés igézetével. És ennek sodró energiáiból az országos traumák után is marad muníció. Egy szinte ismeretlen nyelven megszólaló regényt olvasunk, amelynek szerzője nem az almáriumban kutatja a családi múltat, hanem korabeli hírlapokban, színlapokban, tudományos értekezésekben, sebészek esetleírásaiban, fürdőorvosok tervezeteiben. Ezekben találja meg a válaszokat legszemélyesebb kérdéseire. Ha művelődéstörténész volnék, hangsúlyoznám, hogy Tompa Andrea hézagpótló munkát írt. Irodalmárként, a regény elbűvölt olvasójaként azonban az érett elbeszélőt, a poézisra fogékony megfigyelőt látom, aki fordított optikával dolgozik: nem egy mikrovilág nagyjeleneteit írja, hanem a történelem teátralitását fordítja le a napi teendők gesztusaira.”
Reményi József Tamás

„Mert száz esztendő azért biztosan kell, hogy kimenjen minden harag s düh, s olyasmi. S főleg, hogy azokkal menjen ki, kik tanúskodtak, s szemükkel látták a nagy összeroskadást s mindent, szomorúságot, haza vesztését.”

TOMPA ANDREA író, színikritikus, Kolozsváron született, ma Budapesten él. Első könyve, A hóhér háza 2010-ben jelent meg a Kalligram kiadónál. 2013-ban megkapta a most alapított Békés Pál-díjat.

Hirdetés