Citrompor P értékelése


>!
Citrompor P
Benedek Szabolcs: A vérgróf

Nagyon élveztem! Vámpíros, krimi, kortárs, magyar (kortárs magyar), közvetlen és finom irodalmi utalásokkal is teli. Mindez nagyon szórakoztató kombináció volt számomra.

Pluszpont, hogy olyan helyeken játszódott, mintha direkt nekem írta volna. (Na jó, ezt számos budapesti lakos elmondhatja magáról, de akkor is, mindjárt megmagyarázom.)

Először is, ott volt a jelképes városhatárt jelentő Gróf Haller utca. Immáron nyolcadik éve lakom a Gróf Haller utca túloldalán burjánzó kiserdő mellett, ma már szinte belváros, kérem szépen! Amikor Sára a szentestei vacsorához fenyőágat gyűjtött itt, a lépteit a válla mögül kikandikálva magabiztosan követtem.
Másodszor ott volt az Andrássy útról nyíló egykori Bulyovszky (ma Rippl-Rónai) utca, ahol az elmúlt két hónap óta heti kétszer is megfordulok, mióta az Andrássy-ra járok nyelvórára. Gyanakodva tekingetek fel minden alkalommal a tekintélyt parancsoló épületekre és azon morfondírozom elhaladtomban, hogy melyik lehet az az aprócska várkastély, amelyet mintha egy óriás keze repített volna ide Erdély havasaiból? Több gyanúsítottam is van, ha egyszer majd nem sietek, akkor jó komótosan végigsétálok rajta (viszek majd fényképező alkalmatosságot is). Addig is marad az az enyhén nyomasztó – mégis kellemesen borzongató – érzés, akárhányszor feltekintek az ottani épületek toronyszerű bővítményeinek ablakaira, hogy vajon melyik sötét üveg mögül leshet rám a vérgróf?

Nagyon nagy dicséret a könyvnek azért, hogy olvasás közben elevenebben éltem ezeken a helyszíneken, mint az elmúlt években bármikor. Szécsi Noémi Budapesten játszódó könyveinél is megrohantak néha hasonló érzések, de ennyire kellemesen, otthonosan nem éreztem még magam ebben a rohanó, piszkos, zsúfolt nagyvárosban, mint mostanában. Még mindig nem tekintem magamat budapestinek, én akkor is egri maradok, nekem ez a város mindig idegen marad kicsit. Egy idézet a könyvből:

„ – Akkor miért él itt? Különben meg te is vidéki ember vagy. Én is az vagyok. Ez a város csupa vidékiekből áll, akik fölvetődtek ide a világot megváltani." :)

Az irodalmi utalások között voltak elevenen megjelenő híres alakok (Ady, Molnár, Bródy), és olyanok is, akiket figyelmes olvasással lehetett kiszúrni. Ez utóbbiból a kedvencem – ugye ti is kitaláljátok, hogy kire gondolt?

„- Volt itt a nyáron egy fiúcska, valahol a környéken* lakott. Mindenféle aprómunkát elvállalt, amivel csak meg lehet bízni egy ilyen ötéves forma gyereket. Hogy is hívták, olyan különös neve volt… Idén bevásárolt nekem. Úgy cipelte a megrakott kosarat, ki se néztem abból a vézna kis lurkóból! Persze ügyeltem mindig, hogy nagyon ne terheljem meg. S a korához képest nagyon eszes volt, minden fillérre elszámolt pontosan. A visszajáróból valamennyit megtarthatott, az lett a fizetsége. Eszébe se jutott soha, hogy becsapjon. Aztán egy idő után nem jött. A pék mesélte, mivel neki is besegített, hogy az Attilát… na, hát csak megvan a neve… szóval, az Attilát leadták falura nevelőszülőkhöz. Az apja elment Amerikába, az anyja pedig nem bírta egyedül nevelni a sok gyereket."
* Gróf Haller utca, Ferencváros

Még pár gondolat:
– A csavarra nem számítottam a végén, önelégülten azt hittem, hogy a könyv egyértelműen kiszámítható. Aztán mégsem!
– Egyetlen szimpatikus szereplő sem volt a könyvben, mégis kíváncsian követtem a sorsukat.
– Saint-Germain grófja eszembe juttatta egy korábbi elmaradásomat. Most már muszáj leszek befejezni!
– Látszik, hogy alkimista témában nem igazán vagyok járatos, mert nekem Flamelről elsőként a Harry Potter és a bölcsek köve ugrott be. Van még mit pótolnom ilyen téren. :)
– Pongrácz gróf is szóba került, szóval kedvem támadt újra elolvasni a Beszterce ostromát. Nemrég úgyis elővettem már Mikszáthot.

7 hozzászólás

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Mindig esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket… Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.

A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…

Hirdetés