Frank_Spielmann I értékelése


>!
Frank_Spielmann I
Murakami Haruki: 1Q84

Murakami Haruki: 1Q84 Ezerkülöncszáznyolcvannégy

Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel. (Itt három könyv, és fizikailag is annyi, de 1 regény.)

Egyrészt teljesen el vagyok alélva és ájulva (az alél túlzás, de olyan jó szó), alig bírtam letenni a könyvet, napi 100-200 oldalakat olvastam belőle, másrészt meg dühös vagyok Murakamira. A Birkakergetőben már bebizonyította, hogy nagyon jól tud írni, egyszerű, raymondchandleri magasságokban, itt meg hirtelen úgy tűnik, hogy ezt elfelejtette. Úgy voltam a könyvvel, mint a benne szereplő Légből szőtt gubóval Komacu: odaadtam volna Tengónak, hogy írja át, mert a sztori zseniális, de a megírás pongyola, rossz.

1: lehetett volna húzni belőle, nagyjából 50-100 oldalnyit (!)
2: önismétlések, lásd 1. pont
3: felesleges részek

Ezért vagyok nagyon dühös Murakamira, ennyire nem szabad elrontani egy könyvet, ami ilyen jó. Nem nagyon rontotta el, hanem csak kicsit, de akkor is. Ilyen történetet más nem tudott volna kitalálni, csak ő. Vannak benne üresjáratok, ez a baj. Ilyen hosszú történetet nehéz kezelni, kell a téglák közé valami, hogy ne legyen olyan tömény, a szószba kell még valami, de az a valami legyen jó, és ne legyen üresjárat. Ejnye, Mr. Murakami!

Érződik, hogy egy nagyon jó íróval van dolgunk, és egy nagyon jó könyvvel. Sokszor volt ötös, de párszor bizony hármas alá is volt. A sztoriban nincs üresjárat, csak a szövegben. Ráfért volna egy lektorálás.

De elég ebből, végül is lehet, hogy újra fogom olvasni, mert elvarázsolt, két hold meg minden, nem csúszik át olcsó misztifikálásba (vagy hogy mondják ezt), az izgalmas részek se közhelyesek, és a végén megint nyitva marad pár kérdés, amit én nagyon szeretek. Az ember szinte fanfictionöket írna hozzá, már ha azoknak lenne valami értelmük (szerintem semmi). Közben győz a szeretet, mint ahogy a valóságban is, mármint ha segítünk neki meg hagyjuk, hogy győzzön, de a világ így se sorolható be se a jóba, se a rosszba. Aomame vajon jó ember? Vagy a Madame? Tamaru? Emberek halála tapad a kezükhöz. Embert ölni pedig semmiképpen nem szabad. Talán csak ha az az ember kéri, nem tudom. És vajon az Előfutár mit akart Aomamétól? Kicsoda Fukaeri? Dóta vagy maza? Mit keresett ott az a gubó „Macskavárosban”?

Ez egy olyan könyv, hogy a legmagasabb rendű irodalom, de ponyvaként megírva. Én szeretem a jó ponyvát, éljen soká Rejtő Howard meg Raymond Chandler, de ezek az üresjáratok itt nem rejtősek voltak, hanem inkább egy kezdő 15 éves írónak az üresjáratai. Mintha nem is egy 60 fölötti író írta vona, aki mögött már ott van jópár könyv. De olvassátok el, még így is érdemes. Gondoljatok be, milyen jó lehet, ha még így megírva is nagyon jó.

4 hozzászólás

Murakami Haruki: 1Q84

Murakami Haruki: 1Q84

1984 már nem létezik. 1Q84 van. Kicserélődött a levegő, kicserélődött a táj – két hold ragyog az égbolton. Mindenkinek be kell illeszkednie az új világ rendjébe. Mint amikor új vad kerül be a vadonba, és megváltozott szabályok között kell életben maradnia. Murakami legújabb, minden korábbinál grandiózusabb – zenei és matematikai összefüggésekre komponált – trilógiája a világ teljességét igyekszik megragadni, eltörölve a valóság és a misztikum eddig ismert határait. A földi világ és az életek bonyolult hálózata az olvasót sem hagyja érintetlenül, menthetetlenül a könyv légies szövedékű gubójába kerül, egyre azt várva: mikor és miként születhet újjá – a másik világra…

Hirdetés