sophie P értékelése


>!
sophie P
Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci! Tejbe aprított irodalom

Laza életképek egy Szarvas-környéki tehenészetből. Rövidke írásokból rajzolódik ki az összkép. Nekem ez a világ eléggé ismerős: több embert ismerek, aki a mezőgazdaságból/ban él, és minden tiszteletem, de tényleg, főleg ha még írói kedvvel is megáldott közben. Másrészt a helyszín itt van egy köpésre, de bárhol lehetne különben.
Az írások hangneme változatos, amennyiben változatos személyiségeket, változatos eseményeket mutat körbe, dokumentál, egészen képszerűen, mondhatni jó stílusban. Voltak vicces darabok (pl a telemarketinges hívja a telepet), szinte már fájdalmasan groteszkek (hátam mögött/hátam előtt) is. Aztán voltak egyáltalán nem vicces korfotók (pl a leszarom-monológ), és inkább már megindító főhajtás az örökséget hagyó apa előtt.
A vége kicsit összecsapottnak tűnik … azok a rövidke beszólások összegyűjtve… legalább ne lettek volna kommentálva! Merthogy értjük mi a tréfát anélkül is, ugye!


Hartay Csaba: Nem boci!

Hartay Csaba: Nem boci!

Traktorosok, takarítónők, takarmányügynökök téblábolnak, és beszélnek rettentően sokat a Körös-parti tájban. Roncsolt gondolatok, roncsolt nyelv és annyi elbeszélői irónia, humor, amennyi épp a legfogyaszthatóbbá teszi ezt a mai agrárlegendáriumot.
Hartay Csaba tényleg tehenész, de nem úgy, hogy ül egy sámlin a boci (NEM BOCI!) mellett, és húzogatja a tőgyét. Ő az egyik cégvezető. Egy akkora cég vezetője, ahol négyszáz tehenet fejnek naponta kétszer. Ez a termék. Tizenegyezer liter tej mindennap. És az elbeszélő napi problémái, élethelyzetei, amelyekről a történetek szólnak, valójában egy menedzser problémái (hogyan osszuk el a szabadságolásokat, hogyan vegyünk fel új munkaerőt, hogyan ellenőrizzük a termelést).
A Nem boci! a népi írók legnemesebb hagyományaira épít, a mai magyar próza legüdébb nyelvét használja, és az üzletemberek legaktuálisabb problémáira reflektál, plusz még vicces is.