Bazil P értékelése


>!
Bazil P
Fehér Béla: Kossuthkifli

Az első részt láttam a sorozatból, azután azt mondtam, hogy ezt el kell olvasnom!
Nyilván, mert tetszettek a látottak. Tovább már nem is néztem, gondoltam, majd a könyv után.
Aztán, az első oldalak után már fogalmaztam magamban az áradozó mondatokat, hogy: Rejtői alakok, és Jókais nevek, és micsoda nyelvezet, és ungarische roadmovie…
Aztán ahogy fogytak az oldalak, úgy fogyatkozott bennem a lelkesedés is.
Nagyszerű a felütés, nagyon jó az ötlet, kedvenc korszakom a szabadságharc, és érteni véltem (eleinte), hogy mit is akart az író úr ezzel a regénnyel. De aztán…
De aztán értetlenül néztem fel a könyvből sokszor, a logikátlan brutalitás, az értelmetlen spiritualitás, a nyakatekert és egy idő után erőltetettnek tűnő bikkfanyelvezet spoiler, a teljesen zűrzavarossá váló koncepció és a magyar történelem és irodalom korszakainak és alakjainak összekeveredése miatt!
Próbáltam nem venni komolyan ezt az egész katyvaszt, mert néha tényleg szórakoztató volt, de legalább kifutott volna valahová a történet…
De nem, még az se adatott meg!
Kihagyott ziccer!


Fehér Béla: Kossuthkifli

Fehér Béla: Kossuthkifli

Aki végigrepül Fehér Béla új nagyregényén, annak páratlan kilátásban lesz része. Egy száguldó zöld delizsánsz ablakából nézheti végig a magyar szabadságharcot. Láthat szabadságot, szerelmet, háborút és békét, ármányt, bűnt, hűséget, nagyságot és bukást. Mert a Kossuthkifli egyszerre hiteles történelmi regény és frenetikus Jókai-paródia, XIX. századi pörgő road movie és népmesei motívumokkal átszőtt magyar mágikus realizmus, gigantikus romantika-parafrázis és igazi, régimódi, izgalmas kalandregény.

A történelmi málhaposta olykor megáll, hogy az olvasó eltűnődhessen máig aktuális (vagy inkább sosem volt ilyen aktuális) sorskérdéseken. Hányszor lehet a történelmi lehetőséget elszalasztani? Mit kezd a magyar a szabadsággal? Létezik-e nemzeti végzet? Megbűnhődtük már a múltat s jövendőt?

A Kossuthkifli végtelenül sokszínű, mégis teljesen homogén mű. Nyelvi leleményei lenyűgözők, humora utánozhatatlan. És hát (nem utolsó sorban) a XIX. század gasztronómiai tárháza, ízes hasregény. (Cserna-Szabó András)

Hirdetés