meacska értékelése


>!
meacska
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Nos, nagyon nehezen vettem kézbe ezt a könyvet, elég volt csak ránéznem a borítójára és inkább visszatettem a polcra. Nem tehetek róla, nem kedvelem Tom Cruise-t, márpedig nem tagadhatja le, hogy ő állt modellt a borítófestőnek! :)))

Viccet félretéve tényleg nem tudom nem belelátni a színészt a borító egyik karakterébe és ez kicsit visszábbvett a kedvemből, de azért Sanderson elég nagy név nálam, úgyhogy muszáj volt elolvasni ezt a könyvet is, főleg, hogy ez egy újabb részletet mutat be a ködszerzetek világából és mindezt a vadnyugaton teszi.

Bár a történet a ködszerzetek világában játszódik, a ködszerzetek igazából már kihaltak, átvették a helyüket az ikerszerzetek – ez senkit se tántorítson el, mindennek megvan a magyarázata, és mindezt nagyon ügyesen sikerült eltolnia 300 évvel, beleépítve a vadnyugat „kellékeit” – gőzmozdony, automobil, forgótáras pisztolyok, na meg a fémek vonzása és taszítása. Szép munka volt.

Sandersontól már megszoktam a féltéglaméretű könyveket, amiket nagyon szerettem, de pont a méretük volt a legnagyobb hibájuk: hiába a nagy ötletek, az akciódús történet, a közepe tájékán mindig leült a sztori. Kíváncsi voltam, mihez kezd egy kellemesebb terjedelmű könyvvel, jelentem, sikerült javítani a hibákat, teljesen egyben van a könyv, a Ködszerzet-trilógiával ellentétben ez egy feszes tempójú kötet lett.

Végig jó volt olvasni, Sanderson magához hűen apránként adagolja az információkat, majd a végén jön a nagy csattanó, amit rendszerint nagyon várnak az olvasók (aztán maximum a falat kaparják a még el nem készült folytatás miatt). A világról már írtam dicsérő szavakat, jól sikerült a középkorias világ továbbgondolása, ötletekből nincs hiány. A történet talán egy picit egyszerű, nagy fordulatok nincsenek benne, persze a végét kivéve, mert az mindenképpen folytatást kíván.
A karakterek nem sikerültek rosszul, a párbeszédek jók, de szerintem a karakteralkotás még mindig gyengéje az írónak, viszont látni néma javulást.

Én kedvelem Sanderson könyveit, a kedvencem még mindig az Elantris, de hatalmas potenciál van az íróban, nagyon-nagyon szeretném, ha a kiadó folytatná a könyvek megjelentetését (ha jól tudom, idén sem maradunk Sanderson nélkül).

A törvény ötvözete egy kellemes kikacsintás volt egy ködszerzetek nélküli ködszerzet-világra, az éhségünket talán picit csillapította (bár a függővéget látva annyira mégsem), a karakterekkészítéssel még van hova fejlődnie, de a feladatot jól megoldotta.

Nem tudom, merjem-e ajánlani az előzmények ismerete nélkül, talán az előző trilógia elolvasása nélkül is élvezhető, de azért szerintem bátran essen neki mindenki a Ködszerzet-trilógiának, mert az sokkal jobban fel van építve, izgalmasabb és ott találjátok meg a világleírást, ami eléggé fontos szerintem…

3 hozzászólás

Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Brandon Sanderson, az ünnepelt Ködszerzet-trilógia után most ismét visszatér abba az epikus világba, amely megalapozta helyét a világ elsőszámú fantasy írói között.

A Ködszerzetben megismert események óta eltelt háromszáz évben Scadrial átalakult. Soha nem látott magasságú tornyok törnek az ég felé, vasút- és csatornahálózat szeli át a tájat. Ám ez a világ még mindig a mágia otthona.

Kelsier, Vin, Elend, Sazed, Kobold és a többiek már bekerültek a történelem – vagy a vallás – nagy alakjai közé, de az allo­mancia és ferukímia ősi mesterségeinek még a tudomány megújulása ellenére is van hely ebben az újjászületett világban. A városokon túl húzódó, gyéren lakott Végeken a mágia alapvető eszköz a rendet és igazságszolgáltatást fenntartó bátor férfiak és nők kezében.

Közéjük való Waxillium Ladrian is, a ritka ikerszerzet, aki mívesként fémekre taszít, viszont ferukimistaként csökkenteni vagy növelni tudja a testsúlyát. A Végeken eltöltött húsz esztendő után Wax egy családi haláleset miatt kénytelen visszatérni a metropoliszba, Elendelbe. Fel kell vennie a nemesi ház fejének halálával megüresedett posztot, ami nagy feladatokat ró rá, és méltóságteljes viselkedést követel meg tőle. Legalábbis Wax így hiszi, amíg csak számos kaland közepette rá nem döbben, hogy a város előkelő kúriáiban és elegáns fasorai alatt még a puszta Végek banditáinál is sokkalta nagyobb veszedelem rejtőzik.

Hirdetés