kalypso értékelése


>!
kalypso
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Korábban már olvastam Szorokintól A jég c. regényt, nem volt rossz az alaptörténet, voltak benne jó meglátások, sőt, helyenként sokkolt, de nem éppen jó értelemben (groteszk? igen. vicces? nekem nem). Akkor már nagyjából körvonalazódott bennem, hogy Szorokin nem nekem való, és ezzel a kisregénnyel is hasonlóan vagyok. Alapvetően nem tudom elfogadni a világot, ahol a regény játszódik, és rosszul vagyok az értelmetlen erőszaktól. Persze ebben is van egy csomó érdekes megjegyzés, ami hatalmasat üt, de most értetlenül állok, hogy vajon van-e értelme tovább olvasni a trilógiát, vagy egyáltalán Szorokint, vagy pedig tegyek le róla, hogy bármi örömet találok benne, és keressek olyasmit, ami jobban illik hozzám.

4 hozzászólás

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig… no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni. Így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (…) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a tornáctól a kapuig, utolsó útjára (…) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest.

Hirdetés