Mariann_Czenema P értékelése


>!
Mariann_Czenema P
Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Már értem, hogy mire írta Nyáry Krisztián, hogy nem is igazán lehet tudni, melyik mondatot, ki írta ebben a könyvben :) Másodszori olvasás, ha jól emlékszem, másodszori bőgés az utolsó húsz oldalon. Most hogy ennyi SzM könyvet elolvastam az utóbbi másfél évben, pláne a Hullámok kergetését, ami szintén kettőjükről szól félig-meddig; azt hiszem jobban élveztem, jobban tudtam követni ezt az egészen sajátságos párkapcsolatot, ami köztük volt.
Szerintem korrajz is ez a kötet, nemcsak életrajzi könyv, mert igazán jól szemlélteti, hogy mennyi minden megesett azzal, aki párton kívüli volt. És pszichológiai írás is, Szobodtka nem volt egy egyszerű lélek, a maga depressziójával, kisebbrendűségével; szívből csodálom Magdát, hogy a kezdet, a tucatnyi szerető nem rettentette el a férfitól.
Fogom még olvasni, és ez olyan kötet, amit nem kell kívánságlistára tennem, hogy emlékezzem rá, mert a szívembe írtam fel :)


Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának

1982 tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat.
Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Hirdetés