eme P értékelése


>!
eme P
Sofi Oksanen: Tisztogatás

Tisztogatás és zümmögő legyek. Legyek, amelyek a tisztogatás után maradnak. Csak ők maradnak, de ők mindig. Kiírthatatlanul, elpusztíthatatlanul. Őrjítő, nyugton nem hagyó zümmögés. És a tisztogatás emléke, következménye. A tisztázás nehezen, ha ugyan járható útjai, valamint a tisztán maradás látszata mögött megbújó légypiszkok.

Zavar ez a légy. Nem tudok tőle gondolkodni. Fogalmam nincs, mi legyen ezzel a regénnyel. Még műfajilag sem tudom betájolni. Azt sem tudom, hogy igényes lektűr vagy netán magasirodalom (igaz, ez utóbbit sem tudnám meghatározni, ha esetleg rákérdeznétek). Mindenesetre, feszültséget kelteni és fenntartani mesterien tud. Precízen, kimérve adagol információt, homályt, izgalmat, fokozatosan, lépésről lépésre tár fel titkokat, közben meg balladai szűkszavúsággal, kihagyásokkal építkezve sejtet dolgokat. Máskor meg nyersen szókimondó. Emelett idősíkokat kever össze, nézőpontokat váltogat, érdekes ritmusa van, lüktetése. Nem hagy nyugodni. Akár ez a fránya légy…

Családregény. Történelmi regény. Regény az erőszakról. Lélektani regény. Krimi. Egyik sem. Egyszerre mindegyik.
Egy észtországi szinte kiüresedett faluban vagyunk a kilencvenes évek elején. Az ország felszabadult a szovjet uralom alól. Az idős Aliide legyekre vadászik. Furcsa asszony – szigorú, precíz, picit mániákus és mániákusan gyanavó. Aztán megjelenik Zara, a bántalmazott, rettegő, menekülő, titokzatos lány. És lassan beindul a történet, kezdenek egymásba illeszkedni a kirakós darabkái. A múlt és jelen darabkái, az egyén és az ország sorsának darabkái. Minden mindennel összefügg. Kialakul az erőszak, megalázás, megalkuvás, szégyen, rettegés időket és rendszereket túlélő térképe. A fekete autók soha nem tűnnek el, mint undort és rettegést keltő döglegyek zümmögnek fel. A hozzájuk tartozó alakok sem szoktak eltűnni. Szembejönnek az utcán… Nincs hová bújni előlük. Az erőszak nőket és országokat tesz magáévá, lelkeket, társadalmakat nyomorít meg, ösztönöket korcsosít el, és él tovább egy zűrzavaros, kaotikus mában. Egy mában, amely továbbviszi az örökséget, amelyben nemcsak az örök erőszak veszi fel mindennapi bérét, hanem a cinkos-áldozatok is szembesülnek az ellenük elkövetettek és saját tetteik következményével.
Elvett és kisajátított országok, földek, erdők szolgáltatják a hátteret az elvett és kisajátított testek, lelkek, életek tagédiájának. Bár a történelmi kontextus újabb mélységet ad a történetnek, igaz, inkább sejtetve, mint kibontakoztatva az összefüggéseket, a hangsúly az egyéni sorsra helyeződik. Aliide összetett, lélektani gonddal kidolgozott alakja, története sokáig nem hagyja nyugodni az embert. Köréje sűrűsödik minden, az ő érzései, erkölcsöt kioltó vágyai, döntései, elszenvedett megaláztatásai, megalkuvásai, szégyene, bűntudata, őrületté és megszállottsággá váló szerelme köré épül fel a tisztogatás. Megtisztítani az utat vágyaink tárgya elől, megtisztítani önmagunkat szégyenünktől, tiszta leplet húzni a piszkos lélekre… megtisztítani a történetet a bűnös múlt titkától.
Hogy ez mennyire sikerülhet…
Mindig a légy győz. Hacsak le nem csap a légycsapó.

8 hozzászólás

Sofi Oksanen: Tisztogatás

Sofi Oksanen: Tisztogatás

A Tisztogatás a nők elleni erőszakkal és a kommunista országok feldolgozatlan múltjával foglalkozik párhuzamosan. A regény egy család történetén keresztül Észtország közelmúltjának s vele együtt a keleti blokk országainak elhallgatott eseményeibe, az elkendőzések világába is betekintést nyújt. Megszólaltatja a háború és a kommunizmus áldozatait, szembesít a megalkuvók és a megalázottak szégyenével. Ám a hajdani megaláztatások és a napjaink zavaros társadalmi közegében viruló erőszak határvonalai mindinkább elmosódnak Oksanen mesterművében…

A magány békéjében éldegélő idős észt asszony, Aliide Truu életét váratlan esemény kavarja fel: eszméletét vesztett orosz lányt talál a háza udvarán. A fiatal Zarával való találkozás feleleveníti Aliidéban a múltat: tragikus szerelmi történetét és azokat a döntéseket, amelyek megpecsételték a hozzá legközelebb állók és a saját maga sorsát. A kétségbeesett lépésekre kényszerült Zara helyzete rávilágít, hogy az üldöztetések a megváltozott körülmények ellenére sem értek véget – csupán formájuk változott. A könyv témája a nők elleni erőszak, és a második világháborút követő szovjet megszállás traumája.

Hirdetés