Youditta értékelése


>!
Youditta
Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus Adrian Leverkühn német zeneszerző élete, egy barátja által elmesélve

Elsőre hú, fú meg hű.

Na de a könyv összetettsége nem fejezhető ki ennyivel. Kezdem azzal, hogy a cselekményéről a dolgok összefüggéséről, értem itt, Adrian- Németország- Faust- Goethe négyszögről nem szeretnék írni, mert előttem megtették ezt többen nagyszerű értékelésekben, amihez hozzátenni nem tudok és nem is akarok.

Thomas Mann ezt a hatalmas ívű, nagyon összetett, nehéz könyvet úgy kezdi, hogy az első harmadában a könyvnek folyamatosan elnézést kér az olvasótól, hogy ilyen-olyan kitérőket tesz. Jól tette, mert így talán meg tudok neki bocsátani, bár nem mindért. Igazán bő lére eresztette.
A könyv második harmada már kevesebb „mellébeszélést” tartalmaz, ezáltal kezd igazán érdekessé válni, főleg, mikor megjelenik a színen az ördögünk.
A könyv utolsó harmada pedig elkezdett nagyon tetszeni, főleg a kis Nepomuk történetétől (ami nagyon meghatott), a bukásig.
A könyv rendkívül összetett, bonyolult és a nyelvezet is elképesztő. Elég gyakran futunk bele féloldalas mondatokba, amit követni sem könnyű (nem hogy megérteni). Thomas Mann prezentálja a történet mellett a hatalmas tudását is, ami tényleg bámulatos, ahogy ezt a regényt teljes egésszé varázsolta.
Szerintem, ha ezt valaki egész életében gyakran újraolvassa, akkor is talál benne új információt és utalást.
Minden tiszteletem azoké, akik ezt a regényt mindenestül be tudják fogadni és megértik az utalások többségét (szerintem az egészet csak Mann értette).
Minden nap másfél héten át napi legalább egy órát ezzel a regénnyel töltöttem, nem gondoltam az elején, hogy hiányozni fog, de fog.
Azt kívánom magamnak, hogy 20 év múlva, ha újraolvasom majd a könyvet, akkor ennél sokkal többet értsek meg belőle, mert tudom, hogy sok maradt még rejtve számomra.


Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus

"Mintegy negyven esztendővel a regény írásának kezdete előtt, a Tonio Kröger idején jegyezte fel először, hogy foglalkoztatja a szifiliszes művész alakja, aki, mint Doktor Faust, szerződött az ördöggel; a szifiliszes fertőzés mámorító, zseniális művekre, inspiráló erőként hat, amíg a művészt el nem viszi az ördög, a paralízis. Már ebből a néhány sorból látható, hogy a német irodalomban oly nagy szerepet játszó Faust-téma milyen végletesen tragikussá formálódik Mann-nál jelentkezésének első pillanatától. A XVI. századi Faust-népkönyv, amint Engels írja, nem több, mint az elme hívságai ellen jámborságra intő boszorkányhistória. A felvilágosult Lessing Faust-vázlatában a csillapíthatatlan emberi tudásszomj jelenik meg; Goethénél a hasznos munka eszméjének képviselőjeként hagyjuk el a költemény második részének végén Faustot…
A kora regényét író, a német és a művész lét problémavilágát a fertőzés, a betegség jelképességébe oldó Mann hőse, Adrian Leverkühn a Goethe Faustjáéval éppen ellentétes utat jár meg; a világból a legszörnyűbb magányba zuhan, művészete pedig a nihil örvényének, reménytelenségének, embertelen, jéghideg közönyének kifejezője…
A modern zenéről…sok szó esik ebben a regényben. De… a zene voltaképpen csak mint a német polgárság hanyatlásának, bűnössé válásának egyik áttételesen jellemző motívuma, tünete jut megfelelő szerephez. A zene és egy muzsikus életútja a korral s a németséggel kapcsolatos mondandóit hordozó jelképrendszer forrása lett ebben a regényben."

Hirdetés