Bori_L P értékelése


>!
Bori_L P
Ramez Naam: Nexus

Még egy könyv, amivel alaposan pórul jártam. Mindenkire mérges vagyok, akinek köze van a könyvhöz – az íróra, a kiadóra, a fordítóra, a szerkesztőre, a lektorra. Oké, a borítótervezőre nem, az elég jól sikerült. A Nexus lehetett volna egy nagyon jó könyv… de nem lett az, úgyhogy én most széjjel fogom szedni minden értelemben.

Először szokás szerint elpazarolnék néhány szót a magyar kiadásra, amin nagyon felhúztam magam. Talán nem kéne meglepődnöm, hogy ismét bebizonyosodott: az új Ad Astrának nem nem erőssége a fordítás és a szerkesztés, mindenesetre a végeredmény nálam éppen hogy csak felülről súrolta az olvashatóság határát. Teli van elgépelésekkel, helyesírási hibákkal ("Bangkok-i"? tényleg? bármiben, amit nem általános iskolás írt?), magyartalan mondatokkal (a kedvencem: „Ha Sam nem nincs vele…”, 226. oldal). A párbeszédek tördelése katasztrofális, egy csomószor nem lehet tudni, hogy ki beszél, vagy hogy egyáltalán beszél-e még, vagy csak gondolkodik, esetleg már valami egészen mást csinál. Komolyan elgondolkoztam rajta, hogy véletlenül nem a nyersfordítást küldték-e a nyomdába?

Ennyit a magyar kiadásról. Sajnos nem vagyok meggyőződve róla, hogy az angol szöveg sokkal jobb volt ennél, a mondatok ugyanis legfeljebb egy tinidisztópiában lennének elfogadhatóak, egy magát komolyan vevő sci-fiben már kevésbé. A szóhasználatra ugyanez igaz. Annyira bugyuta és összefüggéstelen az egész, hogy néhol komoly erőfeszítésbe került kihámozni a cselekményt. A párbeszédek annyira, de annyira ostobák, hogy csak azért nem vágtam falhoz a könyvet, mert kölcsönbe van nálam. Mintha egy rossz kémregényből lettek volna kimásolva (a maradék szöveg 80 százalékával együtt), ami talán nem is áll távol az igazságtól, ha a történetet nézzük. Meg aztán hogy lehet bármilyen könyvet komolyan venni, amiben le van írva a következő mondat? „Az Árják Felemelkedése-incidens (2030) egy kísérlet volt szinte a teljes emberiség kipusztulására, hogy a világot génmódosított neonáci poszthumánok népesíthessék be újra.” (http://moly.hu/idezetek/450541) Mármint bármit, ami amúgy nem paródia.

A karakterek annyira unalmasak, egydimenziósak és kiszámíthatóak, hogy egyáltalán nem tudott érdekelni, mi történik velük. A motivációik jobb esetben is hiteltelenek, de sokszor ki sem derülnek, viszont mindannyian az érzelmi skála két szélsősége között mozognak, mindenféle átmenet nélkül, ami nem csak nagyon művé teszi az összes reakciójukat, hanem bosszantó is. A mögöttük álló szervezetekre ugyanez igaz: nem hiszem, hogy az író túl sokat ért a politikához vagy a bürokráciához. Vagy akár a természettudományokhoz, ha már itt tartunk. A végén van egy kis tudományos összefoglaló – robotkarok irányítása gondolatokkal –, ami nagyon érdekes, viszont jó lett volna egy bővebb magyarázat, hogy hogyan kötődik ez az egész a könyv tudományos hátteréhez, ami nekem néhány helyen kicsit sántított, nem vagyok benne biztos, hogy ha értenék egy kicsit az informatikához vagy a nanóhoz, akkor is megállta volna a helyét, de ezt majd valaki okosabb megmondja. Ami biztos, az az, hogy az artériás vér nem sötétvörös, és ennek nem tart nagyon sokáig utánanézni.

Ja, szóval eddig van egy pocsék szöveg unalmas karakterekkel. Sajnos a cselekményre sem tudok sok jót mondani: ígéretesen indult, de aztán elég hamar elromlott. A sci-fi rész egészen elhanyagolható, a lényeg igazából az volt, hogy legyen sok verekedés, lövöldözés, és a végén mindent fel lehessen robbantani (jó, kicsit sarkítok, de körülbelül ez a tendencia). Azt akkor már meg sem említem, hogy az alapszituáció mennyire hülye – az ígéretes fiatal kutatók, akik a Nexus kifejlesztésével foglalkoznak, NYILVÁN abban az országban fogják folytatni a tevékenységüket, ahol a legszigorúbb az ellenőrzés és a szabályozás. Tök logikus, nem?

Pozitívumok közül kettőt tudok felsorolni: az egyik a Nexus ötlete, ami nagyon tetszett (még ha nem is tudom, hogy tudományosan mennyire korrekt). A poszthumanizmus-transzhumanizmus vonal által felvetett etikai és gyakorlati kérdések elgondolkodtatók voltak, ahogy a tudategyesítés lehetősége is. A másik pedig, hogy a történet nyomokban buddhizmust tartalmaz. A buddhista és a tudományos eszmék vegyítése és ütköztetése érdekes volt, még ha nem is kapott túl sok teret. De összességében sajnos csalódás volt a könyv.

10 hozzászólás

Ramez Naam: Nexus

Ramez Naam: Nexus

Kaden Lane fiatal tudóspalánta. Egy olyan illegális csoport tagjaként tevékenykedik, amelyik a köztudatban csak drogként ismert, Nexus 3 nevű nanotechnológiás szer fejlesztésein dolgozik. A Nexus lehetővé teszi, hogy az emberek programokat futtassanak a fejükben, egyesítsék a tudatukat, vagy akár átvegyék az irányítást mások felett. A fiú rövid úton szembe találja magát a világot mozgató titkos erőkkel, amelyek egy humán-poszthumán háború felé sodorják az emberiséget. A szerző egyedi módon vegyíti a buddhizmust a transzhumanizmussal, történetének helyszínéül pedig az élettől lüktető, ellentmondásos nagyvárost, Bangkokot választotta. Itt, a Szukcsai-piacon vásárolt fejlesztésektől bárki erősebb, félelmetesebb lehet, vagy éppen szabadon bőrszínt változtathat. Kaden csak a saját leleményességében, és az Új Fenyegetések Igazgatóságának mindenre elszánt, csalódott ügynökében, Samben bízhat, ugyanis ha az általa kifejlesztett Nexus 5 rossz kezekbe kerül, az beláthatatlan következményekhez vezet. A technológia magasabb szintre emelheti az emberiséget, vagy kipusztíthatja azt. Egy biztos: új világrend van születőben, ám a jelek szerint nem lesz békés az átmenet.

Hirdetés