Maya értékelése


>!
Maya
Paul Auster: Holdpalota

Senki sem felelős a történtekért; ettől azonban nem kevésbé nehéz elfogadnom, hogy így alakultak a dolgok. A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez az egész történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora. Minden részlet együtt van kezdettől fogva, ott a kirakós játék összes darabja, csak éppen az ember nem tudja összeállítani magának a képet.
Ez a részlet a kedvencem a könyvből. Véletlen, hogy épp ezzel kezdődik a fülszöveg?
Valaki, valahol mindig lekési a csatlakozást. Nem tudjuk összeállítani a képet.
Volt aztán egy másik kedvenc részem, amit úgy olvastam, hogy minden sor után bámultam egy képet: http://www.muut.hu/…
Belső utak, vívódások. Ki a felelős?
A könyv eleje nekem nagyon nehéznek tűnt. Már azt hittem, hogy le kell tegyem. Félretettem, kiolvastam egy tini-lányregényt, utána újra próbálkoztam.
Megérte.
Ekkora csavarokat, csak Agatha Christie képes produkálni.
Mindent újraelemeztem magamban. Auster másik regényét, a New York trilógiát. Magamat. Embertársaimat.
Az ember hajlamos arra, hogy könnyen feladja. Vágyik a szabadságra, a függetlenségre, de ugyanakkor mindig másoktól akar függni: egy társtól, a szüleitől, a családjától, a munkatársaitól. Ha másért nem, hát azért, hogy legyen kit hibáztatni.
Valahol ez a könyv is egy trilógia, több szempontból is.
Találkozás:
– önmagunkkal, felmenőinkkel, szerelmünkkel
– múlt, jelen, jövő
– gyerekkor, ifjúkor, felnőttkor
A cselekmény is három nagy részre tagolható. Az első rész csupa vergődés a világban, vagy még inkább a saját gondolatainkban; a másodikban egy gusztustalan, fura vénember mellett próbáljuk újraértékelni a világot; a harmadikban megtalálunk valamit, de közben elveszítünk mindent.
Egyszer mindenkinek fel kell venni azt a bizonyos bakancsot. Az már rajtunk múlik, vagy a szerencsénken, hogy hányadik pár bakancsunkat vesszük meg, amíg fel merünk pillantani gondolatainkból, a taposómalomból, fel merünk nézni a holdra, el merjük mondani: Itt kezdődöm én, (…) itt kezdődik az én életem.
Ez a könyv nekem sokkal jobban bejött, mint a New York trilógia, de mindenképp jót tett neki, hogy azt hamarabb olvastam. Anélkül, lehet, hogy félbehagytam volna ezt még az elején. Abban addig figyeltek másokat, míg összeomlott a saját életük, már nem tudtuk, ki kit figyel. Itt is szükség volt másokra. De itt a figyelem befele irányult.
Gyakran megfutamodunk az életben. Nem merjük vállalni a kockázatot. Nem merjük kideríteni a dolgok okát. Nem merjük kinyitni, vagy nem értjük meg az üzeneteket a szerencsesütinkből.
Inkább egy időre odacsapódunk valakihez és sodródunk a nyájjal. Azt tesszük, amit a társadalom elfogad, elvár tőlünk.
Mindenki másképp egyforma. A maga módján élhetetlen, mégis túlélő.

Nekem akkor jó egy könyv, ha kérdéseket kezdek megfogalmazni a hatására. De még jobb, ha olyan válaszokat kapok, amihez azt sem tudom, mi volt a kérdés. Ez egy ilyen könyv!


Paul Auster: Holdpalota

Paul Auster: Holdpalota

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Senki sem felelős a történtekért; ettől azonban nem kevésbé nehéz elfogadnom, hogy így alakultak a dolgok. A rossz időzítésen múlott az egész. Lekéstük a csatlakozást, hogy úgy mondjam, vakon tapogatóztunk a sötétben. Ott voltunk mind, ahol lennünk kellett, s mégis elkerültük egymást; pedig hajszál híja volt, hogy egy csapásra kikristályosodjon körülöttünk minden. Végső soron erről szól ez az egész történet. Az élet: elvetélt lehetőségek sora. Minden részlet együtt van kezdettől fogva, ott a kirakós játék összes darabja, csak éppen az ember nem tudja összeállítani magának a képet.

Akárcsak Paul Auster New York trilógiá-jának hősei, ennek az erősen életrajzi jellegű műnek a főhőse is homályos szimbólumok közt éli sejtelmes életét, megtapasztalja a benne lakozó űrt, ám végül kinyílik a szeme egy szabadabb, teljesebb létezésre. A történet 1969 nyarán kezdődik, amikor az ember először lépett a Holdra. A hős, Marco Stanley Fogg, akinek mindhárom neve híres utazóra utal, szintén az ismeretlen felfedezésére indul. Életútja más életekkel fonódik össze: megismerkedik egy lánnyal, aki megmenti az éhhaláltól; elszegődik egy mozgásképtelen, vak öregúrhoz, akinek eltorzult tudatán át Fogg merőben más képet kap az emberekről és a világról; megismerkedik valakivel, akiről véletlenek sorozatán át kiderül, hogy nem más, mint az apja; és gyalogszerrel átkel a sivatagon, Utah-tól a Csendes-óceánig.

Paul Auster egyedülálló jelenség a mai amerikai irodalomban; semmiféle áramlattal, divattal nem rokonítható. Hősei egyforma otthonossággal mozognak a modern nagyvárosban és a lélek kietlen tájain. Helyét az amerikai kritika a posztmodern után-ra teszi.

Hirdetés