Lara értékelése


>!
Lara
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Maupassant azon kevesek közé tartozik a világirodalomban, akik úgy képesek megragadni érzéseket, képeket, hangulatokat, tájakat, hogy a szöveg tartalmasan és pontosan, emellett mégsem nehézkesen ábrázolja az érzékeltetni kívánt folyamatokat. Tájleíráskor képes arra, hogy elkerülje azt a gyakori, és megfoghatatlannak tűnő hibát, amitől ez olyan unalmassá tud válni sok írónál; Maupassant esetében valósághűen megelevenedik a kép, méghozzá már-már élesebben láttatja a tájakat, mint ahogy az olvasó a saját környezetét észleli, s mindezt úgy, hogy a tájleíráshoz használt szimbólumok hűen tükrözik a cselekmény és a szereplők hangulatát, mialatt maga a természeti kép sem lesz kevésbé hihető.
A cselekmény hiteles, illúziómentes, amellett, hogy kritikával elsősorban egy bizonyos társadalmi réteget illet, a mellékszereplők sorsán látszik, hogy az írónak a szegényebb réteggel kapcsolatban sincsenek illúziói. Ahogy a megfogalmazásmód, úgy a tartalom is mértékletes; a történet ugyan szomorú, de nem hatásvadász módon az. A katolicizmus kritikája is központi elem, két katolikus pap kapcsán talán ezekben a mondatokban önt leghatározottabban formát, az egyikük, „aki a megboldogultról beszélt, papi kifejezésekkel dicsőítette, bánatosan, a papok hamis bánatával – a papok beszélnek így, akiknek minden holttest jövedelmet hajt” s később szintén ő, mikor szerelmi életéről faggatja a főszereplőt: „kérdezgetni kezdte, pontos, aprólékos részletességgel, a böjtölő ínyenc kedvével,” holott már jól ismeri az ilyesmit, tudja, miről panaszkodik az illető. A másik pap kritikája már súlyosabb, ő úgy érvel az istenhitről, „mint egy monomániás ügyész, aki matematikai képletekben vezeti le a kör négyszögesítését,” s számos gaztettért felelős.
A történet másik, talán egyik legfontosabb mondanivalója, igazolva a könyv cselekményét, abban a gondolatban rejlik, hogy „két ember sohasem tud egymás lelkéig eljutni, gondolataik legmélyére; hogy egymás mellett járnak, néha egymásba fonódnak, de nem válnak eggyé; hogy erkölcsi lénye mindenkinek magányos marad egész életében.”

6 hozzászólás

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

Hirdetés