MasonMurray I értékelése


>!
MasonMurray I
George Cooper: Magánügy

Örülök, hogy nem hagytam ki! Elég sokszor elém ugrott a reklámja, hogy felkeltse az érdeklődésemet, de más esetekkel ellentétben ezúttal nem bánom.
Egy egészen kitűnő tollú (klaviatúrájú?) magyar szerző bukkant fel a színen, akit valóban jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek. A fülszöveg egyfajta Rejtő-reinkarnációként mutatja be, nekem sokkal inkább a korai Vavyan Fable jutott eszembe többször is olvasás közben. Jó néhány szó-lelemény és szóvicc szórakoztatott, mindezt anélkül, hogy tolakodó vagy éppen öncélú lett volna. A történetről egyrészt azért nem írok semmit, mert fölösleges bármit kiemelni és végül is, nem volt benne semmi extra, semmi különlegesen meglepő, mégis a magánnyomozós krimi jól bevált paneljei már-már szépirodalmi olvasmányélményt nyújtottak.
Ha mindenképpen meg kellene említenem valami negatívumot, akkor azt emelném ki, hogy menet közben néha kissé szétcsúszott a cselekmény, de ez pont azért volt, hogy a leülő részeken átlendüljön, a végére úgyis összeszaladtak a szálak. A másik pedig az, hogy mivel ez a könyv tele van intelligens humorral, könnyed és szórakoztató meséléssel, kissé elengedi magát a sztorit, biztonságos „magasságból” mutatja, mi történik, így az izgalmasnak látszó eseményeknél sem izgulunk, nem rágjuk tövig a körmünket, vajon mi történik a következő oldalon.
Száz szónak is egy a vége, hogy azért egy közhelyszerű fordulat se maradjon ki az értékelésből, jól szórakoztam, tehát tényleg ajánlom mindenkinek. Ami pedig az én magánügyem (hogy igyekezzek stílszerű is lenni), hogy mivel magam is író ember vagyok, bizony olvasás közben több alkalommal is vágyakozva sóhajtottam: bárcsak én is így tudnék írni…

1 hozzászólás

George Cooper: Magánügy

George Cooper: Magánügy

Milyen lenne egy regénye, ha Rejtő Jenő napjainkban írná meg? Talán ilyen:
Csodálatos dolog egy örökség! Főleg akkor, ha van kinek átadni. De ha nincs, az sem baj. Egy tévútra tévedt magánnyomozó, és egy nyugdíjazás címén félreállított detektív csatasorba áll az örökös felkutatásával megbízott lelkes ifjú titánnal, hogy végül – egy észbontóan észbontó nővel kiegészülve – gyökerestül felforgassák a világ ellen szövetkező bűnös elemek életét. Könyvünk hősei – vérfarkas és vámpír rokonok híján – súlyosan sebezhetők, legyen szó akár szerelemről, akár egyszerű ólomgolyókról, nem laknak koporsóban, és a napvilágnál sem porladnak el hideglelős sikoltozás közepette. Jól bánnak a szavakkal, tudnak kávézaccból jósolni, és kis szerencsével bármit képesek túlélni, ami nem halálos. Figyelem! A könyv klasszikusokat is feldolgozó író tollából került ki, ezért nyomokban mondanivalót is tartalmazhat. Kizárólag olvasni tudóknak!

Hirdetés