Szirmocska értékelése


>!
Szirmocska
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Nem vagyok elégedett. Nagyon vártam ezt a könyvet, nem véletlen, hogy a vásárlást követően ripsz-ropsz neki is álltam az olvasásának, de akárhogy is próbálom megtalálni a kifogásokat, miszerint rosszkor, rossz időbeosztással olvastam, a vége mindig csak az lesz, hogy nem élveztem annyira, mint reméltem. Összességében pedig ez a döntő.
A világa ötletes, újszerű és lehetőségek garmadája rejlik még benne. A karakterek sokszínűek, McClellan pedig néhány eredeti vonással különlegessé tudta őket varázsolni. A cselekmény eléggé fordulatos és igazi meglepetéseket tartogat, egészen az utolsó oldalakig. Néhány konfliktus és szituáció kísértetiesen hasonlít más által, máshol már leírtakhoz, ám ez megmarad a még elfogadható szinten belül.
De valamiért nem tudtam beleélni magam. Nem álltak össze a kis mozaikkockák – félreértés ne essék, nem logikai, hanem hangulati és esztétikai szempontból – valami diszharmónia mindig kidobott a történések folyásából és ez jócskán rontott az élvezhetőségén.
Ugyanakkor ez még csak az első kötet, ami azért reménnyel kecsegtet, hogy a folytatásokban mindaz, amit soknak, furcsának vagy oda nem illőnek éreztem, a helyére kerül. Ezért nagyon várom a következő regényt, bár óvatosabb duhajként, némileg visszafogottabb elvárásokkal. Remélem nem kell csalódnom és vagy kinövi az első kötet szokásos gyerekbetegségeit vagy pedig kiderül, hogy ez a darabosság okkal és tudatosan történt. Nekem mindegy, ha a végeredmény meggyőzőbb.
Amire viszont nincs mentség és nagyon elkeserített, hogy a Fumax könyvektől szokatlan módon a kiadvány hemzsegett a hibáktól: nyomdahibák, fordítási hibák, néha azt se tudták eldönteni, hogy épp ki beszél, mert Tánielből, Tamás lett… És ha már náluk tartunk, a nevek is furcsán, felemásan lettek lefordítva… Engem ez is zavart, bár ha csak ez lett volna, amit fel tudok róni ellene, egy szót sem érdemelne, de az előzőekkel együtt csak növelte a bosszúságomat. Remélem a folytatás kicsit igényesebb lesz ebből a szempontból is. Addig ez csak egy biztató 4 csillag.


Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek

„A királyok kora lejárt – és én fojtottam vérbe.”

Tamás tábornagy királyellenes puccsa korrupt arisztokratákat küldött a guillotine alá, és éhezőket juttatott kenyérhez. Egyúttal azonban háborút provokált a Kilenc Nemzetekkel, és belső támadásokat a királyhű fanatikusok részéről. Közben Tamás állítólagos szövetségesei, az Egyház, a munkások szakszervezete és a zsoldoscsapatok között kapzsi hatalmi harcok törnek ki.

Kifogyva a lehetőségekből, Tamás saját félelmetes lőpormágusi képességei mellett csak kevés bizalmasára támaszkodhat. Közülük leginkább saját elhidegült fiára, a megkeseredett Tánielre, aki briliáns lövész és lőpormágus, és Adamatra, egy nyugdíjazott rendőrfelügyelőre, akinek hűségét zsarolással teszik próbára.

A külső és belső ellenség szorításában vergődve, felerősödnek a rémült suttogások pusztításról és halálról, és a földre visszatérő egykori istenekről. Persze, ezek csupán babonás vén parasztok legendái – modern, tanult emberek már nem hisznek az ilyesmiben. Pedig talán jobban tennék…


A Legjobb fantasy debütálás, David Gemmell Morningstar díjának nyertese 2014-ben.

Hirdetés