Carmilla  értékelése


>!
Carmilla 
Aharon Appelfeld: Egy élet története

Először is leszögezném, hogy ez nem annyira regény, sokkal inkább visszaemlékezés, és NEM a holokausztról szól, hanem egy árva gyerekről, aki szerencsétlenségére „zsidónak” született, ezért bujkált a II. világháború alatt, és mivel már nem volt hova hazamennie azután, egy új országban telepedett le.
Zsidó „népről” beszélni e könyv kapcsán már azért is teljesen értelmetlen szerintem, mert ebből az élettörténetből is kiderül, hogy ezt az identitást nem ő választotta, hanem belekényszerítették! Radnóti Miklós zsidó volt? – Lósz..t! Mindig is magyarnak vallotta magát, vallását tekintve pedig katolikusnak! Szóval ezzel a címkézéssel azért én óvatosabban bánnék… (Neked, kedves olvasó, hogy esne, ha holnaptól pl. a „szemüvegesek” vagy a „szőke hajúak” népéhez sorolnának, és megállapítanák rólad ez alapján, hogy milyen tulajdonságokkal bírsz? Azután szép fokozatosan ehhez illően korlátozni kezdenék a szabadságjogaidat is.)
    Appelfeld elbeszélői stílusa egyszerű, letisztult, tömör, s ennek a kialakulására is magyarázatot kapunk a könyvből. A gyerekkor megjelenítése rendkívül erőteljes, ami után a felnőttkori fejezetek leírása (kb. a könyv utolsó negyede) már valóban kissé szürkének hat, de ettől még helye van.


Aharon Appelfeld: Egy élet története

Aharon Appelfeld: Egy élet története

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Néha elegendő a dohos szalma bűze vagy egy madár vijjogása, hogy belehajítson a messziségbe, önmagam feneketlen mélységébe.” Aharon Appelfeld, az író vall így, aki a második világháború kitörése idején hétesztendős volt, egy asszimilálódott csernovici zsidó család gondosan óvott, Ervin nevű kisfia. Gyerekkora egyetlen éjszaka leforgása alatt ért véget. Édesanyját németek és románok mészárolják le, halálsikolyát maga is hallja.

Amikor a gettóban töltött hónapok és az ukrán sztyeppéken átvezető halálmenet végén megérkezik a lágerbe, apjától is elszakítják. Ervinnek ekkor sikerül megszöknie – bemenekül az erdőbe. A magányos kisfiú, akit csak állatok vesznek körül, elrejtőzik az erdő mélyén, de aztán megindul az esőzés, és egyre erősödik a hideg. Ervin parasztházakba kopog be, és keresztény árva gyereknek adja ki magát. Hamarosan csaknem teljesen elfelejti szülei arcát, hajdani otthonát. A háború hat hosszú-hosszú esztendeig tart. Befejeződése után a fiú egy darabig ideiglenes táborokban él, ahol csalók, csempészek és tolvajok dolgoztatják az odasodródott gyerekeket. Aztán egy szép napon egy hajó Palesztinába viszi. Egyedül, nyelvtudás nélkül érkezik a tizennégy éves kamasz, aki mindenét elveszítette, akinek mindent elölről kell kezdenie. Ebben a megrendítő, bölcs és költői műben Aharon Appelfeld mai szemmel tesz tanúságot életének arról a szakaszáról, és az azt követő harcról, amelyet az emlékezés vív a feledéssel, a beszéd a hallgatással. Ez a könyv a zsidó irodalom egyik igazán nagy alkotása.

Hirdetés