blankaveronika IP értékelése


>!
blankaveronika I
Naomi Wood: Mrs. Hemingway

Csak azért is öt csillagot adok neki. Aki szerelmesregényt vár ettől a könyvtől az nyilván csalódott, és egyáltalán nem ismeri Hemingway életét. Én tudtam mi vár rám, mert ismertem Papát korábbról is, és imádom az írásait.
Igazán értékelem, hogy Naomi Wood ennyire alapos kutatómunkával kezdte az írást, és ez meg is látszik a történeten. Nagyszerű korrajz és egy jó emberismerő feljegyzései.
Valóban, a könyv egy része fikció, de nem látom be, miért ne történhettek volna így az események? Teljesen valósághű az ábrázolás, és biztos vagyok benne, hogy Hemingway feleségei mind ilyenek voltak, ahogy Wood megörökítette őket.
Ami Ernestet illeti, semmi nem lehet fekete-fehér, és ez a könyv olyan változatosan ábrázolja, ahogyan csak lehet. Talán sokaknak ez lehet zavaró. Mai pszichológiai háttértudással élve Hemingway alkoholista volt, és feltehetőleg bipoláris zavarral küszködött. E kettő folyománya a hirtelen hangulatingadozás, a mélydepresszió és a késői évek paranoiája.
Ha a könyveit olvassuk, ez egyáltalán nem tűnik fel, ez a kötet viszont a négy Mrs. Hemingway életét tárja elénk a nagy író feleségeként, és az ő magánéletükhöz sajnos ez is hozzátartozik. Amilyen odaadón és hevesen tudott szeretni a férfi, olyan undok és durva tudott lenni a másik pillanatban.
Hogy melyikük szerette legjobban? Lehetetlen lenne mérleggel lemérni, én azt mondanám, hogy mindegyikük és egyikük sem.
Azt vettem észre, hogy az írónő kicsit mintha az utolsó feleség, Mary felé hajlana, és ezzel a befolyással én is hajlamos lennék egyetérteni, ha nem tudnám, mekkora trauma lehetett elveszíteni. Az ilyen emlékek mindig sokkal szebbé teszik a múlt benyomásait.
És hogy Ernest Hemingway melyik nőt szerette legjobban? Erre csak ő tudna válaszolni. Valószínűleg mindegyiket és egyiket sem. Hiszen Papa az összes nőt imádta, aki csak a világon élt abban a korban. Sokan férkőztek közel a szívéhez, de egyik sem annyira, hogy meg tudja menteni.
Ne várjunk hát tündérmesét egy olyan íróról, akinek kívülről úgy tűnt, mesébe illő az élete, de aztán kiderült, hogy belül csupa szenvedés. Egy ilyen történetet nem lehet széppé tenni. Én mégis úgy gondolom, hogy ha Ernest a másvilágon visszatekint az életére, akkor van neki elég szép és örömteli emléke ahhoz, hogy elégedett legyen. És remélem, jár hozzá egy pohár jeges daiquiri.


Naomi Wood: Mrs. Hemingway

Naomi Wood: Mrs. Hemingway

A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt…

Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt.
A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres „elveszett nemzedék” alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története.

Naomi Wood alapdiplomáját Cambridge-ben, mesterdiplomáját és doktorátusát a Kelet-angliai Egyetemen szerezte. A Mrs. Hemingwayt megalapozó kutatása során eljutott a londoni British Librarytől a washingtoni Kongresszusi Könyvtárig, valamint felkereste Ernest Hemingway otthonait és törzshelyeit Chicagóban, Párizsban, Antibes-ban, Key Westben és Havannában. A Mrs. Hemingwayt jelölték Dylan Thomas Díjra, amely az egyik legrangosabb, fiatal íróknak járó elismerés.

Hirdetés