Vivarumba értékelése


>!
Vivarumba
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Azt hiszem rátaláltam a könyvre, aminél én vagyok a polgár, akit éppen pukkasztanak.
Szerencsére a könyv elég rövid és tömör, hamar a végére lehet érni, de még így is akadt benne rész, ahol a brutalitás ellenére is elkalandozott a figyelmem, azon merengve ezt most tényleg akarom olvasni? A plusz fél csillag az aranyhalakért és a kutyafejekért jár tőlem mint egyedi motívumok elismerése. Mivel de Sade márki a személyes olvasmányélményeimből kimaradt (bár ott a hírek szerint elég meredek dolgok történnek), az opricsnyik egy napjának sikerült rálépnie prüdériám tyúkszemére. Sajnos vizuális típus vagyok, így a regény „csúcspontja”, kiütötte nálam a biztosítékot és a gyomrom vetett egy jókora bukfencet (na bumm, ha csupán ennyi volt az író célja, kedves egészségére). A könyv lényege nekem röviden hatalom, drog és pornográfia. Szorokin bácsi meséi nem nekem valóak, így meghagyom őket mások örömére.


Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja

A törzsökös nemest rögtön megkötözzük, és kipeckeljük a száját, majd könyökénél fogva kicipeljük az udvarra. Az asszonyt pedig… no, a fehérnéppel persze vidámabban kell elbánni. Így van előírva. De először a törzsökös kerül sorra. (…) Az opricsnyikok a lábánál fogva vonszolják a törzsököst a tornáctól a kapuig, utolsó útjára (…) Nagul már felmászott a kapura, ügyesen felköti a kötelet, nem először akasztja fel Oroszország ellenségeit. Mindannyian a kapu alá állunk, felemeljük a törzsökös nemest.

Hirdetés