vicomte P értékelése


>!
vicomte P
Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Jack Vance Haldokló Föld történetei nagyon régóta a kedvenceim közé tartoznak, nem véletlenül említem meg őket oly gyakran a Merítésben is. [Mint például itt is: http://moly.hu/karcok/276831]

Úgyhogy rendkívül megörültem, amikor tavaly végre megjelent ez a válogatás, amit rossz szokásomtól eltérően szinte a beszerzést követően azonnal el is olvastam. Csak az értékelés megírásával csúsztam meg ismét.

Nem mintha nem tetszett volna, sőt! Ez a három novella/kisregény kimondottan kellemes és nosztalgikus élményt jelentett számomra.

Vance ezekben a történetekben a Haldokló Föld extravagáns, excentrikus és legkisebb mértékben sem erkölcsös, vagy bölcs varázslóit tette meg főszereplővé, s ebből a díszes társaságból Rhialto még mindig az egyik legkevésbé romlott figura, pedig Conan még őt is egy pillanat alatt felszecskázná, mint fekete mágiától bűzlő aljadékot.

A Haldokló Föld alapvetéseinek megfelelően persze a többiek sem velejéig gonosz, a világ elpusztítására törő démonigázó boszorkánymesterek (még ha díszleteit tekintve némelyikük megtévesztően így is néz ki) sokkal inkább önző, kicsinyes, lusta, mohó, dekadens és élvhajhász, s persze kéjvágyó alakok, akik végtelenül körmönfontan, de a szívélyesség látszatát a végsőkig – sőt még azután is – fenntartva intrikálnak egymás ellen.

Ez már önmagában roppant szórakoztató, de a könyv igazi varázsát mégsem ez, hanem azok a barokkosan (sőt, rokokósan) túldíszített szóvirágok és a fentebb stíl egyéb elemei adják, amelyekbe a szereplők a képmutató kétszínűségtől csöpögő nyájasan alattomos szurkálódásaikat csomagolják.

De mit is lehetne elvárni azoktól a mágusoktól, akik időtlen-idők óta élnek és világgal nem, csak saját magukkal törődnek?
Mármint azon kívül, hogy hagyják őket a kedvteléseiknek élni…

Én magam olvasás közben roppant mód ellazulva ringatóztam tova a dekadens nyugalom hullámain, s aki ezt nem hiszi, annak javaslom, hogy látogasson el az univerzum peremére és vessen egy pillantást arra, hogy hogyan is keletkeznek a IOUN kövek…


Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Föld elöregedett, a vörösen pislákoló Nap bármelyik órában kihunyhat, véget érhet a világ. E mesés és borzongató, távoli jövőben, az emberiség huszonegyedik eónjában kietlen pusztaságokkal szabdalt, egymástól elszigetelt kultúrák vívják magányos harcukat a túlélésért. Ascolaisban és Almeryben, a Leomló Faltól nyugatra eső területen él egy csapat varázsló, akik szövetségbe tömörültek, hogy védelmezhessék érdekeiket. No meg persze, az értékeiket…

Közösségük szabályait a Kék Alapelvben, a Monstramentumnak is nevezett törvénykönyvben fektették le, mely eleve meggátolja az egymás közötti háborúskodást, a nyílt viszálykodást… De vajh, ki vethetne gátat annak, ha valaki fondorlatos módon, az Alapelv betűit kiforgatva próbálja elorozni társai varázstárgyait?

Rhialto már maga sem emlékszik, ki és mikor aggatta rá a kissé gunyoros „Csudálatos” ragadványnevet, de úgy rémlik, nem mágikus képességei ihlethették az illetőt, inkább hóbortos öltözetei és szokásai, valamint a hölgyek körében aratott sikerei. Ő maga is merész terveket szövöget varázslótársai mágikus IOUN-köveinek megkaparintására, ám amikor őt rabolják ki – a Monstramentum törvényeinek betűi mögé bújva –, felháborodott, kétségbeesett küzdelembe kényszerül…

Három különleges történet a Haldokló Föld-ciklus huszonegyedik eónjából – most először egy kötetben, új fordításban!

Hirdetés