ppeva P értékelése


>!
ppeva P
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Nem valóságos történelmi regénynek látszik ez, nem véletlen, hogy már a kortársak is azon sugdolóztak, vajon kiről is mintázhatta ezt a zsarnok-dilettáns, hatalomra és elismerésre éhes költő-császárt. Nem Néróról akar elsősorban szólni, hanem a tehetségtelen uralkodóról, aki hatalmát saját vélt nagy művészete elismertetésére használja fel. Aki semmilyen eszköztől nem riad vissza, letipor és legyilkol(tat) mindenkit, aki az útjába kerül. Mégis szánalmas és szerencsétlen, mert közben érzi saját kicsinységét, amit semmilyen kegyetlen tett nem változtathat át nagysággá.
Kosztolányi az egyik legkedvesebb költőm, és eddig olvasott prózai munkáit is nagyon szerettem. Szeretem a mondat- és történetfűzéseit, szóhasználatát, hangulatfestését, akár Édes Anna, akár Pacsirta és családja, akár Néró bőrébe bújik a mű kedvéért, és persze az örök olvasó kedvéért.


Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kosztolányi Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.

Hirdetés