kellyolvas P értékelése


>!
kellyolvas P
Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Vámpírok a főszereplői a történetnek, mégpedig vérbeli vámpírok, akik bár megpróbálnak alkalmazkodni a XXI. századi élethez, például a tasakos vérkészítmények praktikussága megfizethetetlen, de a Hold változásai ugyanúgy hatnak rájuk, mint a korábbi évszázadok alatt.
Jenő és Valéria Párizsban futottak össze, és mindketten a csendesebb, nyugodtabb élet reményében döntenek úgy, hogy egy ideig összekötik a sorsukat, amolyan vámpírkötelékkel, és Budapestre költöznek. A vámpírok fennmaradásának elengedhetetlen feltétele a rejtőzködő életmód, és mivel lehetne jobban álcázni magukat, mint egy éjjeli szórakozóhelyet nyitni egy meglehetősen eldugott pesti utcában? A Bugyor egy hétköznapi kocsma is lehetne, de új tulajdonosa Jenő és a pultoslány szerepét vállaló Valéria kipofozták a helyet és néhány kellékkel egy filmbeillő vámpírkocsmát sikerült összehozniuk, ami szépen hozza a bevételt. Nincs köztük szerelem, de ősidők óta ismerik egymást, jól elvannak, időnként feszültséglevezetésként az ágyukat is megosztva. Egy valami van, ami megkeseríti minden évben a vámpírok életét, és ez a tavaszi napforduló előtti holdtölte, a luna caliente. Ez a néhány napos időszak egy őrülettel egyenlő, ilyenkor felerősödnek az ösztönök, és nagyon nehéz kordában tartani a ragadozó önmagukat. Mindenképp ajánlatos más vámpírok társaságában tölteni ezt az időt, ha nem akar az illető vámpír lebukni. Egy elvetemült gyilkos pont a luna caliente idejét választotta arra, hogy a kocsma egyik vendégét megölje és a hátsó bejáratnál hagyja. Elkezdődik a nyomozás, ami egy hétköznapi vendéglátóhelyen sem kellemes, hőseinknek viszont rémálom. A jelek arra mutatnak, hogy valaki tudja, kik ők valójában és ez a gyilkosság nem más, mint egy jelentős fenyegetés. Erre azonban felkapja a fejét a helyi vámpírtársadalom figyelője, aki nem más mint Lakatos Lajos a cigányvámpír.
Megismerni a Lakatos családot… ez mindent vitt. Előre bocsátom itt semmiféle rasszista utalás nem hangzik el, 100%-ban a család oldaláról van megközelítve Lakatosék különlegessége. Az általában magányosan csavargó vámpírokkal ellentétben Lajos az átváltozását követően vámpírrá tette a családja összes tagját. Ezért egyediek ők, vámpír létükben éppoly összetartóak, mint egy mai roma család.
Jenő meséli el a történetet, ő egy „kombinátor”, egyébként elég sokat filozofál, az elmélkedései, visszaemlékezései alkalmával tudhat meg az olvasó mindent erről a világfelépítésről. Nekem nagyon szimpatikus volt, amit megismerhettem róluk, a történelmükről, a szabályaikról, amit Finuccia huszonegy pontja tartalmaz.
A regény erősen karakterközpontú, és azt mondhatom, minden egyes szereplő remekbe szabott. Jenő egy szarkasztikus pasas, több száz év tapasztalatával a háta mögött, iszonyúan jól tud kombinálni. Nyugodt, okos típus, de ha kell ott van a tettek mezején is. Jenőtől rendszeresen kap az olvasó kiszólásokat, ezt nagyon bírtam.
Valéria semmiben nem hasonlít hozzá, esetleg a korában, mert egyébként egy tüzes vámpír, hatalmas emberismerettel és intuíciós készséggel. Valéria egyébként „lavírozó”, tudja mikor kell lelépni egy-egy zűrös helyzetből. Imádtam a kettősüket, a kötelék miatt időnként gondolati szinten is tudnak kommunikálni, de verbálisan is élmény volt minden jelenetük. Nem kevés alkalommal esnek egymásnak, fizikai és szellemi értelemben is, nagyon jól szórakoztam rajtuk.
Lakatosékat már említettem, de külön ki kell emelni az öreg Lajost, óriási figura, filmszerűen láttam magam előtt a lakótelepi lakásukban a Jézus szíve festmény alatt ücsörögve. A különleges karakterek sorából nem maradhat ki a kocsma egyetlen törzsvendége, Pincepolgár, aki szerintem mindent tudott, vagy Korda a gyilkosság nyomozója, nagyon élt ő is.
Az írás stílusát imádtam, amellett, hogy humoros a végtelenségig, adagol rendesen elgondolkodtató mondatokat. A nyomozást természetesen nem hagyják a rendőrségre, párosunk mindent bevet, hogy kiderítsék, mi áll az értelmetlen halál mögött. A szerző tudott meglepetéseket okozni a fordulatokkal, izgalmas volt a nyomozás. Mindez extra ízt kapott a magyar helyszínek, nevek miatt, jó volt olvasni olyan helyszínekről, utcákról, kocsmákról, amik a valóságban is léteznek.
Összességében egy rendkívül szórakoztató urban fantasy könyvet olvashattam, remek humorral nyakon öntve. Szeretném, ha a szerző egy egész sor folytatást írna a történet mellé, mert ezek a karakterek simán elbírnának egy sorozatot, akár helyi akár a könyvben említett európai helyszíneken. Remek debütálás, csak ajánlani tudom!


Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

Meiszner Krisztina: MásValaki problémája

A Bugyor a pesti éjszakai élet ismert helye. A fekete falakon Lugosi Béla-poszterek lógnak, a koktéllapon baljós nevű italokból rendelhetsz.
„Vámpírok pedig nincsenek” – állítják a kocsmában dolgozók, mindez csak vendégcsalogató ötlet.
Ám a pult mögött igazi vámpír áll.
A jóképű, fekete humortat toló vérszívó épp a Jenő nevet viseli, és évszázadok óta a be nem avatkozásban hisz.
Csakhogy a kocsma előtt találnak egy hullát, és ő is gyanúsítottá válik.
Kénytelen cselekedni, és nyomozásba kezd, vajon ki zavarta meg a semmittevésben.
Elindul az izgalmas kaland, amit hullák, titkok és szenvedélyes légyottok szegélyeznek.
Ki a gyilkos? Ki az igazi barát? És mi van, ha a történelem lengőajtóként orrba vág?

Hirdetés