nyerw értékelése


>!
nyerw
Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Szóval az van, hogy ez a könyv jó. Nem egyenletes színvonalú novellák, melyek gyakran ugyanazzal a dramaturgiai fogással élnek, hasonlóan kezdődnek (és sehogyan se végződnek), a többségük mégis működik, és még valamiféle összkép is kialakul, amely persze olyan, amilyen. Leginkább lehangoló, de nem krasznahorkai vagy Tar Sándor-i értelemben, hanem Örkény-módra. A szeretettelen viszonyok, tökölésbe, szarba, semmibe fulladó életek viccesen abszurddá válnak egy-egy apró, meghökkentő ötlettől, és ezért nem elnyiszálni akarod a csuklódat, hanem azt mondod: bazmeg. Persze ez a könnyedség látszólagos, a novellákban bemutatott életmozaikok legalább annyira biztatóak, mint egy Borsod megyei iparváros lakótelepének játszóterén egy félig leszakadt, rozsdás láncú hinta.

A szerző bátran vállalja a szövegben az undorító-faktort, amihez hasonlót Tar Sándor Szürke galambjának nyitójelenetében olvastam, a családi ebédnél, még mielőtt a kiscsaj elkezd vérezni. Ez a zsírszagú panelkonyha- és húgyszagú pesti bevárosi éjszaka-hangulat mégsem a gangon felejtett piros zománcos lábasok világa. Egyrészt eredetibb, másrészt önreflexívebb. A hősök jó része nem a hónalját vakargató proli, hanem értelmiségi, művész, középosztálybeli, felismerik a lelki mocsárvidéket, amelyben élnek, világos számukra emberi kapcsolataik látszatjellege. Így még lehangolóbb az egész.


Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

Mindenkit megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal – a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a „Heidegger” egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam – nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában. (Németh Gábor)

Hirdetés