SteelCurtain  értékelése


>!
SteelCurtain
Kaiko Takesi: Ószakai éjszakák

Olvasás közben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ezek a japán és koreai apacsok tulajdonképpen itt élnek közöttünk. Nem valami lepusztult helyen lakok, de szinte naponta látok embereket, megannyi Fukuszuke, Kim és Félszemű reinkarnációit akik kukáznak, papírhulladékot, ócskavasat gyűjtenek, nem beszélve az elhíresült “színesfémkereskedőkről”, akik minden skrupulus nélkül megfújnak minden fémtárgyat. Számukra az ócskavas éppolyan éltető elem mint az oxigén.
Többnyire azzal vádolják őket, hogy lopnak.
Mi tagadás, a vád gyakran igaz.
De vajon elintézhető e mindez azzal, hogy dörgedelmesen kijelentjük, hogy akkor csukják le őket?
Hisszük e továbbra is, hogy egészséges az a társadalom, ahol széles rétegek csak lopás útján teremthetik elő a napi betevőt?
A Szugijama bánya történetét mindenkinek meg kellene ismernie. Ez egy borzasztó lehangoló történet, mely mégis lebéklyózza az olvasót. Nem csak azért, mert olyan világot ismertet meg velünk, mely az átlagolvasó számára ismeretlen, hanem azért is, mert a szerző, könyvében hihetetlen bravúrral egyszerre festi meg a mai társadalom hű tükörképét, görbetükrét és az egésznek a tagadását. Ezek külön-külön is komoly teljesítménynek minősülnek, de egy az egyben ez kb a lehetetlen kategóriája. Kaiko Takesinek mégis sikerült!


Kaiko Takesi: Ószakai éjszakák

Kaiko Takesi: Ószakai éjszakák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A „jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkive-tettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…

Hirdetés