Rushka értékelése


>!
Rushka
Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Nem értek a pszichológiához, nem tudom, szakmailag mennyire érvényesek a könyvben leírtak, de nekem nem is a pszichológia felől voltak érdekesek (és megérthetőek), hanem az irodalmi elemzés felől. Bettelheim maga szögezi le, hogy ahogy minden irodalmi mű, úgy a mesék értelmezése is végtelen, az általa használt pszichoanalitikus megközelítés csak egy a sok közül, ami egyszerre érvényes a többi nézőponttal együtt. A pszichológia hatása az irodalmi értelmezésre azonban szintén végtelen (nekem nehéz elképzelnem, hogy valaha is képes lenne tisztán különválni ez a két terület), ahol pedig összefonódik vele, mint ebben a könyvben is, nekem többnyire kerek és önmaga szabályai szerint érvényes elemzési módszer lesz, de legalábbis egy módszer a sok közül.
A népmeséknél, tündérmeséknél pedig nem hiszem, hogy lenne izgalmasabb tárgya ennek az elemzésnek: ha a mondanivalójukban van is tudatos szándék, azt mind az idő, mind a továbbörökítő mesélők a minimumra koptatták, motívumok, szimbólumok és belső képek tiszta megvalósulásává téve őket.
A könyv első fejezetei azt járják körül, miért van szükség a mesékre, illetve miért van rájuk mindenekelőtt a gyerekeknek szükségük. Védekező alapállásból születtek ezek a részek, a könyv születésekor erős volt a nézet, hogy a tündérmesék károsak, erőszakosságuk, a bennük szereplő szörnyek és negatív események károsan hatnak a gyerekekre. Bettelheim a bevezető részekben ezeket a vádakat veri vissza: a pszichoanalízis szerint a gyermeki lélekben elkerülhetetlenül vannak negatív érzelmek, szörnyűnek és elfogadhatatlannak tartott gondolatok – a mese ezeket nem létrehozza, hanem testet ad nekik, megszemélyesíti őket, történetek rendjébe szervezi őket, ahol valódi veszély nélkül valósulhatnak meg, megkönnyebbülést, megoldást adva így a gyerekeknek.
A számomra izgalmasabb és élőbb rész a könyv második fele volt, ahol a szerző jól ismert meséket elemzett a pszichoanalízis eszköztárával. Akár egyfajta önvizsgálattal is felér, hogy az ember ezekből az értelmezésekből mivel tud azonosulni, mi az, amit elfogad, és mi az, amit már soknak tart. (És igen, arra tényleg fel kell készülni, hogy ebben az értelmezési keretben mindennek, de mindennek szexuális vonatkozása van.)
Egy-két napig a könyv olvasása után úgy éreztem, azzal, hogy ennyire tudatossá tettek előttem meséket, elvették tőlem azt, hogy többé szabadon közelíthessek feléjük, és megterhelték, hogy valaha is gyerekeknek olvassam őket, de aki hasonlótól fél, tanúsíthatom, hogy a kezdeti roham elmúltával ez képes (csaknem) nyomtalanul eltűnni.


Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Bruno Bettelheim: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek

Az elmúlt évtizedekben a „racionalista” beállítottságú pedagógusok és pszichológusok úgy vélték, hogy a mesék ijesztő és kegyetlen motívumai ártalmasak a gyermeki lélek fejlődésére, ezért támadták és akadályozták a mesék eredeti, népi, „hagyományos” fogalmazásban való megjelenését. Bruno Bettelheim gyermekpszichológus a mesék részletes elemzése során bemutatja, hogy a felnőtt ésszel ijesztőnek és kegyetlennek tűnő mesemotívumok milyen módon vesznek részt a gyermek lelki „anyagcseréjében”, és hogyan segítenek megoldani a valóban ijesztő konfliktusokat, melyek lélektani megértése és feldolgozása nélkül a gyermek nehezen válhat kiegyensúlyozott, ép lelkű felnőtté.

Hirdetés