Mariann_Czenema P értékelése


>!
Mariann_Czenema P
Michael Cunningham: Otthon a világ végén

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

SPOILER!!!
Szerintem az alap karakterek ugyanazok, mint az Órákban, de ez mégsem tudott annyira hatni rám. Itt a szerkezet gyakrabban változik, ezzel dinamikusabb is, mint a másik regény.
Alice anyai gondolataitól kirázott a frász, nála csak Clare még idegesítőbb szülőként. Azt megértem, hogy feleségként mi zajlik benne; valamilyen szinten drukkoltam neki, hogy legyen egyszer élete is, ne csak valaki oldalágaként végezze. Clare indítékai nekem kevesek, őszintén megmondom én utáltam őt, idegesített, hogy soha nem tudott elégedett lenni az életével. (és mehet ő bármerre, nem is lesz, mert olyan típusú ember, aki magában hordozza a békétlenséget.) „Egy nő bármire képes egy gyerekért, akár más életét legázolva is” – ez simán lehetne Clare mottója.
Jonathant megértem, bár kicsit hercegnősen viselkedik, ahogy várja a szerelmet :) Az akit igazán szerettem, az Bobby. Szurkoltam, hogy harmónia legyen köztük végül, úgy ahogy kamaszkorukban.
(Mert bármennyire sablonos Alice véleménye, a 3 nem egy pár, óhatatlanul voltak köztük tüskék, születtek volna újak, amitől nem működőképes az ilyesfajta felállás.)

Fogom még olvasni, de nem kívántam meg a könyvespolcomra.


Michael Cunningham: Otthon a világ végén

Michael Cunningham: Otthon a világ végén

Az órák Pulitzer- és Faulkner-díjas írójának regénye történelmi távlatokat átívelő, botrányos és sokkoló remekmű szerelemről és barátságról, homoszexualitásról és családról, értékeinkről és érzékeinkről.
Attól a naptól fogva, hogy kamaszként találkoznak, Jonathan és Bobby elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby az ő szüleivel marad Clevelandban.
Amikor pedig útjára eresztik a „fészekből”, Jonathanhoz költözik, aki minden-csak-nem-házasság kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel, s kezdetét veszi hármójuk közös „családi” élete…

Hirdetés