Lunemorte MP értékelése


>!
Lunemorte MP
Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Ez talán az egyik legszomorúbb könyv,amit valaha is olvastam. (Talán Lev Tolsztoj: Anna Karenina című könyve után…)
Nagyon mély mondanivalója van számunkra a történetnek. Amit leginkább megtanultam és számomra a legnagyobb tanulság,az az utolsó sorban olvasható : „– Látja… az élet nem olyan jó… De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük."
Vajon hány meg hány lánnyal,nővel történhetett hasonló eseménysorozat a történelem során? Hiszen minden leány kezdetben igen naiv,valljuk be. És minek a hatására „érnek meg" lelkileg? Minek kell történnie ahhoz,hogy kinyithassuk végre a szemünket? Vagy jobb néha lehunyva tartani őket? Jobb,ha nem is figyeljük a körülöttünk lévő világot és hagyjuk,suhanjon el mellettünk az élet? Bízhatunk-e bárkiben is? Lehetnek-e reményeink egyáltalán? Létezik-e igaz szerelem? Illetve létezik-e valójában szerelem házasságon belül és kívül? Vajon miért nem válnak el azok egymástól,akik nem is szeretik a másikat? …
Oly sok kérdés felmerülhet az olvasóban,de egy biztos. Történjen bármilyen nagy csapás is,az életünket ne dobjuk el! Mert még az utolsó percben is van remény és léteznek csodák! Ahogyan ez a kötet is egy csoda…Biztos,hogy egy nagyon meghatározó könyvélmény volt ez számomra. Benne lenne abban az 50 könyvben,amit magammal cipelnék egy lakatlan szigetre és amire évek múlva is emlékezni fogok!

3 hozzászólás

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Guy de Maupassant: Egy asszony élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi fér bele „egy asszony életébe”? Mi történik azokkal a reményekkel, amelyek egy fiatal leány szívét betöltik, amikor életörömmel telve kilép a zárdából? Csupa bizalom és lángolás, vágy és érzékiség, de nagyon hamar csalódnia kell romantikus álmaiban és reményeiben. Mindarról, amiben hisz, kiderül: illúzió csupán. Illúzió a szerelem, illúzió a házasság, és annak bizonyul az emberi tisztességbe vetett hite is. És amikor úgy érzi, hogy több fájdalmat már nem képes elviselni, csalódik a fiában is. Csalás, mohóság van minden mögött, s e vad erők még az emlékeiből is kifosztják az asszonyt. Jeanne életét fiatal leány korától sivár napjait tengető öregasszony koráig követheti nyomon az olvasó. S e reménytelennek tűnő világban Jeanne számára nem marad más vigasz, mint a kis cselédlány regényt záró búcsúszavai: „Látja, az élet nem olyan jó. De nem is olyan rossz, amilyennek hisszük.”

Hirdetés