AustraliaFan értékelése


>!
AustraliaFan
Theresa Révay: A hársak felett az ég

Egy ideje már kiszemeltem ezt a történetet. Viszont a sors úgy hozta, hogy először a második rész került a kezeim közé. Kicsit elgondolkodtam, jó lesz-e így, vagy hiányozni fog az előzmény?

Most már elmondhatom, nem hiányzott. Vagyis igen, mert kíváncsi vagyok rá, de a történet szempontjából nem éreztem hiányát. Olvasás közben kaptam róla némi információt amikor szükséges volt, így önállóan olvasva is kerek volt a történet.

Romantikus történetet vártam, a háború árnyékában.
De ez a könyv inkább a háborúról, és a háború utáni újjáépítésről szólt, néhány majdnem mellékes szereplő megpróbáltatásain keresztül.
Vagy mégis inkább a szerelemről? Persze nem a költői magasságokban és rózsaszín lányregényekben megélt szerelemről, hanem a mindent túlélő, mindent feláldozni kész ragaszkodásról. Valahol mindkettő.

A történet első részében inkább Xénia kerül előtérbe. Megtudhatjuk mennyire kemény asszony, mekkora tartással néz szembe az élet megpróbáltatásaival.
Xéniának egyetlen gyenge pontja van, Max a német fotós. Ezért aztán a háború végén nem nyugodhat, muszáj bizonyosságot szereznie, él-e még.
Némi keresés és egy régi jóbarát segítségével Berlin romjai közt megtalálja. De ez a Max, már nem az Max, és úgy tűnik, van, amikor már a szerelem is kevés….

A 2-3. rész vegyesebb, ami a szereplőket illeti. Mindenki igyekszik megtalálni a helyét és a szerepét az új világban. Próbálnak visszatalálni régi életükhöz, vagy éppen hanyatt- homlok menekülni tőle.
Nem egy egyszerű történet. Jó érzékkel adja át a háború utáni napok nyomorúságát. Mikor már a fásultságon kívül nem marad semmi, sokszor még a méltóság sem.
Aztán szép lassan felülkerekedik az élni akarás, és kőkemény küzdelem következik a jobb élet reményében.

A folyton váltakozó nézőpont miatt nem sikerült teljesen beleélni magam egyik szereplő életébe sem. Bár ezt most nem bánom. Jobb volt némi távolságtartással olvasni.

A történet nagy része a körzetekre osztott Berlin romjain játszódik, de betekintést kapunk Párizs és New York helyzetébe, mindennapjaiba is. Sőt bár (az akkori) Leningrád, csak a beszélgetésekben van jelen, azért elképzelésünk lehet, az akkori szovjet viszonyokról.

Nagyon jól átjönnek az érzések, szépen kapcsolódnak egymásba a szavak. Tetszik Theresa Révay stílusa.


Theresa Révay: A hársak felett az ég

Theresa Révay: A hársak felett az ég

Párizs, a II. világháború vége. A divat fővárosa felszabadult, és lassan ébredezik kényszerű álmából. A harmincas évek legkeresettebb modellje, az orosz származású Xénia Osszolina most mégis a szétbombázott Berlinbe tart, hisz csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: viszont kell látnia Maxot, az egyetlen férfit, aki valaha is megérintette a szívét. A koncentrációs táborból szabadult egykori sztárfotós azonban csak halovány árnyéka önmagának… A romba dőlt városokban már egy újabb nemzedék próbál szembenézni sorsával. Natasa, Xénia lánya rájön, hogy apja a nácikkal kollaborált, és hogy édesanyja születésétől fogva hazudott neki. A Franciaországban bujkáló fiatal testvérpárnak, Lili és Felix Lindnernek pedig az elfogadhatatlant kell elfogadniuk: hogy szüleik és kishúguk meghaltak a gázkamrákban. De vajon mennyi fájdalmat bír elviselni az emberi szív? E New Yorkban, Berlinben és Párizsban játszódó tragikus és hiteles családregényben megelevenednek előttünk a háború utáni korszak komor és mégis reményteljes évei.

Hirdetés