regulat értékelése


>!
regulat
Takács József: Játékszabály

Nincs benne valami… illetve a valami az ami hiányzik. Nem mondom itt ott egy-egy bekezdés erejéig megcsillan, csak aztán valahogy megszürkül, unalmassá válik.
Minden írásnál, minden szereplőnél az volt az érzésem, hogy ismerem, hogy láttam már valahol, hogy olvastam már… mástól.
Olyan ez, mint az adidas, meg az abidas. Lehet, hogy az utóbbi van olyan jó mint a másik, de akkor sem az igazi.

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1988
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631533077

Takács József: Játékszabály

Takács József: Játékszabály

Nyolc novellát és a címadó kisregényt tartalmazza Takács József második önálló kötete.
A Játékszabály a félreismerés klasszikus alapötletére épül, s az író érezhető kedvvel asszociáltatja az olvasójával Gogol: A revizor-ját, ugyanakkor azt is bizonyítja, hogy mennyire alaposan ismeri napjaink társadalmát, milyen érzékenyen reagál a visszásságokra, gazdasági fejlődésünk árnyoldalaira. Hőse, a fiatal író igencsak sürgetett regényét szeretné befejezni, ezért – utószezonban – egy kisváros fürdőtelepére vonul dolgozni. Írói neve alapján azonban a helybeli hatalmasságok egy magasabb szintű vezető fiát vélik felfedezni benne, és segítséget remélnek tőle zavaros ügyeik elsimításához. Hősünket beavatják tehát fondorlatos ügyleteik minden részletébe, ő pedig – emberi és írói kíváncsiságból?, gátlásos kis félszből?, kényelmességből? – nem tisztázza idejekorán a félreértést. Körüludvarolják, valósággal kényeztetik, napjában többször dugig etetik-itatják, fejedelmi lakomákat és csodaszép lányokat szolgálnak fel a tiszteletére. Egészen addig persze, míg rá nem döbbennek tévedésükre…
Takács József kritikus szemléletéről (no meg helyenként csípős humoráról) tanúskodnak a novellák is, melyek a legkülönfélébb metszetekben mutatják be a közelmúlt és a ma tipikus köz- és magánéleti konfliktusait, a vidéki értelmiség és a fizikai dolgozók jellegzetes alakjait, azok keserűségeit, mindennapi gondjait.

Hirdetés