Lex értékelése


>!
Lex
Amy Harmon: Making Faces

Ez az a könyv, amit végig sírtam. Csendesen és magamban, visszafojtva, hogy ne lássa a környezetem, mennyire mélyen megérint. Mert ők nem értették volna, hogy miért zokogok megállíthatatlanul egy halom betű felett.

Az írónő rendkívül élethűen, megrázóan és szívhez szólóan ír; gyönyörű érzelmeket és remek karaktereket csempészett az életembe. A köszönetnyilvánításból kiderül, hogy mennyi mindent merített a saját életéből és környezetéből a regényhez, de ezzel nincs semmi baj. Azok az igazán jó történetek, amelyek életszagúak, és ezt legjobban akkor tudja elérni egy író, ha alaposan ismeri azt, amiről ír.

A történet érdekes keveredése a múltnak és a jelennek. Vagy inkább úgy is mondhatnám, a háború előtti és utáni időknek. Miközben lineárisan haladunk a cselekménnyel, az írónő időnként beszúr egy-egy jelenetet a korábbi évekből, amik segítenek egy-egy kapcsolatot vagy helyzetet jobban megérteni. Nagyon szerettem ezeket a visszatekintéseket.

A cselekményről csak annyit, hogy nagyon szépen felépített, alaposan kidolgozott, és egyszerűen tökéletes. Nem akarok részletekbe belemenni, a fülszöveg kellő felvezetést ad a történethez, ami ha nem győz meg arról, hogy elolvasd, akkor ne is tedd. Ez tipikusan egy olyan regény, amit egyszerre szeretném, hogy mindenki megismerjen, és senki.

Nagyon szeretem a karaktereket, akiknél szépen végig követhetőek a jellemváltozások.
Ambrose egy nagyon jóképű, nagyon okos és nagyon tehetséges fiú volt, aki kötelességének érezte a bevonulást, és egy jó lehetőségnek arra, hogy szabad legyen, megszabaduljon a vállára nehezedő elvárásoktól. Fájt látni, hogy milyen emberi roncsként tért vissza a háborúból, mind testi és mind lelki értelemben. De jó volt látni, ahogy szépen visszatalált az életbe.
Fern egy nagyon aranyos, nagyon különleges és hatalmas szívvel rendelkező lány, aki tökéletes példája a rút kiskacsa esetének, akiből végül gyönyörű hattyú lesz. Ez is érdekessége a történetnek; a fiú elveszíti szépségét, a lány pedig megtalálja azt. És végső soron rájönnek, hogy nem is számít a külső.
Baily pedig… hát ő Baily. Victory is in the Battle. B S. I will always remember you.

A borító igazából nem tetszik annyira, a két betűtípus kombinációja nekem nagyon nem tetszik, ami alapból rontja az összképet. Amúgy maga a kép nem rossz, illik is a könyv hangulatához, de azért örültem volna, hogyha a remény is megcsillan rajta valahogy, hisz nem csak sötétség és bánat van a regényben. :)

Zeneajánló:
A könyv hivatalos trailer-ének zenéje (gyönyörű zene, gyönyörű videó):
http://www.youtube.com/watch…

>!
CreateSpace, Washington, 2013
320 oldal · ISBN: 9781492976424
2 hozzászólás

Amy Harmon: Making Faces

Amy Harmon: Making Faces

Ambrose Young was beautiful. He was tall and muscular, with hair that touched his shoulders and eyes that burned right through you. The kind of beautiful that graced the covers of romance novels, and Fern Taylor would know. She'd been reading them since she was thirteen. But maybe because he was so beautiful he was never someone Fern thought she could have…until he wasn't beautiful anymore.
Making Faces is the story of a small town where five young men go off to war, and only one comes back. It is the story of loss. Collective loss, individual loss, loss of beauty, loss of life, loss of identity. It is the tale of one girl's love for a broken boy, and a wounded warrior's love for an unremarkable girl. This is a story of friendship that overcomes heartache, heroism that defies the common definitions, and a modern tale of Beauty and the Beast, where we discover that there is a little beauty and a little beast in all of us.

Hirdetés