vargarockzsolt P értékelése


>!
vargarockzsolt P
Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus Adrian Leverkühn német zeneszerző élete, egy barátja által elmesélve

Németország és egy zeneszerző bukásának története, akik eladták magukat az ördögnek.
Ördög nincs, a gonosz az emberben van, így hát a történet csak jelképes, allegorikus lehet.

– Fantázia, mítosz és valóság keveredik a regény lapjain,
– nincs egységes idősík,
– a szerző gátlástalanul él mások munkáiból származó idézetekkel,
– levelek, előadások, tudományos esszék montázsa tarkítja – akasztja meg a cselekményt,
– a szereplők egy része testi valójában nem létezik, mások a betegség metaforájával fertőzöttek,
– az elbeszélő narrátor a regény címszereplőjétől olyannyira különbözik felfogásában, hogy kétségessé válik, mit is ért meg a cselekményből,
– a szerző és narrátor különbsége az egész regényt parodisztikus légkörbe burkolja.

Mindezek a jellemzők akár egy posztmodern olvasatot is lehetővé tennének, de nem akarok senkit megtéveszteni: ez bizony egy poros, realista, bölcsészregény, amelynek ismeretével lehet ugyan a jobb társaságokban villogni, de az olvasása – néhány elvetemült és megátalkodott Thomas Mann rajongón kívül – a mai átlagolvasó számára nem sok élvezetet nyújt.

El is felejthetnénk, de van a könyvnek egy olyan oldala is, amely érdekessé, aktuálissá teheti. A Doktor Faustus nagyon jól ábrázolja, hogy a 20. század elején volt a német értelmiségnek egy olyan – mind inkább domináns – része, amely ostoba és gőgös anti-humanizmusával, nacionalizmusával és anti-racionalizmusával megágyazott a német nemzetiszocializmusnak, azaz a náciknak, Hitlernek. Nem véletlen, hogy Thomas Mann-nak Amerikába kellett menekülnie, és a könyveit hazájában elégették. Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényében az elégetett fontos és jó könyveket az ellenállók szóról szóra megtanulják és felmondják, megőrzik egymás számára. Nos hát, ez a regény biztosan a memorizálandók közé tartozna náluk.

8 hozzászólás

Thomas Mann: Doktor Faustus

Thomas Mann: Doktor Faustus

"Mintegy negyven esztendővel a regény írásának kezdete előtt, a Tonio Kröger idején jegyezte fel először, hogy foglalkoztatja a szifiliszes művész alakja, aki, mint Doktor Faust, szerződött az ördöggel; a szifiliszes fertőzés mámorító, zseniális művekre, inspiráló erőként hat, amíg a művészt el nem viszi az ördög, a paralízis. Már ebből a néhány sorból látható, hogy a német irodalomban oly nagy szerepet játszó Faust-téma milyen végletesen tragikussá formálódik Mann-nál jelentkezésének első pillanatától. A XVI. századi Faust-népkönyv, amint Engels írja, nem több, mint az elme hívságai ellen jámborságra intő boszorkányhistória. A felvilágosult Lessing Faust-vázlatában a csillapíthatatlan emberi tudásszomj jelenik meg; Goethénél a hasznos munka eszméjének képviselőjeként hagyjuk el a költemény második részének végén Faustot…
A kora regényét író, a német és a művész lét problémavilágát a fertőzés, a betegség jelképességébe oldó Mann hőse, Adrian Leverkühn a Goethe Faustjáéval éppen ellentétes utat jár meg; a világból a legszörnyűbb magányba zuhan, művészete pedig a nihil örvényének, reménytelenségének, embertelen, jéghideg közönyének kifejezője…
A modern zenéről…sok szó esik ebben a regényben. De… a zene voltaképpen csak mint a német polgárság hanyatlásának, bűnössé válásának egyik áttételesen jellemző motívuma, tünete jut megfelelő szerephez. A zene és egy muzsikus életútja a korral s a németséggel kapcsolatos mondandóit hordozó jelképrendszer forrása lett ebben a regényben."

Hirdetés