Greylupus értékelése


>!
Greylupus
Mark Helprin: Téli mese

Őszintén bevallom, én is beleestem abba a hibába, hogy először láttam a film trailerjét és ez alapján kezdtem neki a könyvnek. Egy romantikus, évszázadokon átívelő szerelmi történetet vártam, de legnagyobb meglepetésemre ez a könyv NEM CSAK erről szól. Nehéz összefoglalni, hiszen az író rengeteg mindent szeretne nekünk elmesélni New Yorkról, az ott élő emberekről, szerelemről, halálról és halhatatlanságról, jóról és gonoszról, csodákról és minden másról, amiről egy modern mesének szólnia kell. Igen. Mert ez egy mese. Ahol a lovak repülni tudnak, ahol szereplők misztikus fehér ködben tűnnek el és csak évtizedek múltán kerülnek elő, ahol a Jó és a Gonosz örök harcát vívja. Ahogy a borítón is olvasni: „Ez nem egy igaz történet. Ez egy szerelmes mese.”

A történet főhőse Peter Lake, egy árva fiú (persze, ahogy a történet halad, úgy válik belőle férfi), aki a XIX. századi New Yorkban próbál életben maradni. Tolvaj lesz belőle, nem is akármilyen, de egy tettével sikerül magára haragítania a főnökét, aki nem „kisebb személyiség”, mint a város legnagyobb és legrettegettebb bandájának a vezére, így menekülni kényszerül. A reménytelennek tűnő helyzetéből egy gyönyörű fehér ló (tudom, a lovas barátaim most hördültek fel, mert ugye nincs fehér ló, csak szürke:-), Athansor menti ki és szegődik társául a további kalandjaikban. De ez a ló nem akármilyen ló: földöntúli erővel képes harcolni, elképzelhetetlen akadályokat is képes átugrani és mindig akkor tűnik fel, ha éppen óriási veszély fenyegeti Petert – illetve a későbbiekben a többi főszereplőt. És innentől az író egy fantasztikus utazásra invitál bennünket. Ami a különleges, hogy több szálat is elindít, mi pedig úgy érezzük, hogy ennek semmi, de semmi köze nincs az eredetileg elkezdett történethez, pedig Mark pontosan tudta, hogy hová fog kilyukadni – hisz a regény végére az összes szál összeáll egy egésszé.

A filmben és a borítón is felhozott szerelmi szál pedig gyönyörű, de csak az egyik szála ennek a monumentális történetnek. Peternek meg kell ismerkednie Beverlyvel, szerelembe kell esnie vele, rajta keresztül meg kell ismernie a családtagjait és a Coheeries-tó vidékét. Ez adja az alapját a történetnek, ez a kiindulópontja mindennek. Innentől bármilyen új szereplő kerül bele a történetbe, biztosak lehetünk abban, hogy valamilyen módon kapcsolatban áll vagy kapcsolatba fog kerülni vagy Beverlyvel vagy a családjával.

Ha az első meglepetésem a történet összetettsége volt, akkor a másik meglepetésem a könyv írásmódja. Régen volt, nagyon régen, hogy szépirodalmat olvastam, manapság már más műfajok állnak hozzám közel, ahol az írók – bár a történetek legtöbbször nagyon jól kidolgozottak,de – már nem használnak hosszas, gyakran több oldalas leírásokat egy-egy eseményről, természeti jelenségről, személyről. Mark Helprin ezt bátran használta, én pedig bevallom eleinte teljesen elvesztem a sok leírásban és probáltam rábukkanni a lényegre, így elég lassan haladtam. Néha úgy éreztem, hogy a szerző nem is író, inkább költő, aki egy ódát szeretne írni a szeretett városához, New Yorkhoz. Minden mondatából süt a szeretet, érezni, hogy ott született, ott él, ismeri minden kőkockáját és ezt az imádatot szeretné nekünk átadni. Pár fejezet után azonban sikerült felvennem a fonalat és onnantól már élveztem a történetet. A hozzám hasonlóknak szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy NE adjátok fel az olvasást az első pár fejezet után, mert ha belerázódsz a történetbe és megszokod ezt a stílust, onnantól biztosra veszem, hogy élvezni fogod!

Összességében azt mondom, hogy ez egy gyönyörűen megírt fantasztikus mese, de soha nem lesz belőle „divatkönyv”, mert nem mindenki fogja értékelni azt a különleges írásmódot, amivel Mark elénk tárja ezt a történetet. Erre a regényre időt kell szánni, el kell benne mélyedni, ha kell, többször is át kell olvasni a csodálatosan megírt mondatokat és élvezni azt stílust, amivel ma már nagyon ritkán találkozhatunk! Én személy szerint örülök, hogy megismerhettem ezt a történetet és biztos vagyok benne, hogy valahányszor meglátok egy fehér lovat (szürke, tudom:-), vagy ellátogatok New Yorkba, akkor eszembe fog jutni ez a varázslatos mese.

Picit bővebben:
http://www.kellylupiolvas.com/2014/03/mark-helprin-teli…

1 hozzászólás

Mark Helprin: Téli mese

Mark Helprin: Téli mese

Az 1900-as évek első évtizedének New Yorkjában egy téli reggel Athansor, a csodálatos képességű fehér ló megmenti a rokonszenves csirkefogó, Peter Lake életét. A jobb sorsra érdemes betörő, aki mindemellett a modern kor gépeinek mestere, szakadatlanul menekülni kényszerül a Kurtafrakkosok bandája elől.
A Téli mese szövevényes története átível az egész huszadik századon. A filozofikus szépségű regényben bármi megtörténhet – s meg is történik egy apokaliptikus hóvihar után.

Helprin végigkalauzol minket a zajos huszadik századon, háttérben a folyton változó, delejesen vonzó, nyüzsgő New Yorkkal. Szereplői szinte mindannyian egy jobb világ megteremtésének szentelik az életüket. Várva, hogy az ezredfordulón pusztító tűzvész után beköszönt az aranykor az Igazságosság Városában.

A Téli mese 1983-as megjelenése óta méltán vált kultuszkönyvvé szerte a világon.

A Téli mese kalandos története megihlette a filmkészítőket is. A csodálatos regényt Jennifer Conelly, Will Smith, Colin Farrell és Russel Crow főszereplésével mutatják be a mozik világszerte.

Mark Helprin (1947) amerikai író, esszéista, újságíró. New Yorkban született művészcsalád gyermekeként. Szolgált a brit kereskedelmi flottánál és az izraeli hadseregben. A Wall Street Journal, a The New Yorker és a The New York Times újságírója. Novelláskötetek, regények és gyermekirodalmi művek szerzője.

Hirdetés