drdodee értékelése


>!
drdodee
Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.

Most fejeztem be. Nem könnyű így hirtelen bármit is mondanom róla. Bár megpróbálom.
Először is: hosszú. Nagyon hosszú. Rengeteg leírás van, aminek – szerintem – nincs sok értelme. Ebből csak annyit tudsz meg, hogy Erdélyország szép volt. És hogy az író rajongott érte. Mindenről tud mesélni, beszélni. Mindenről. Való igaz, egy késői romantikus nagyregény – magyar sorstragédiával.
A történet 10 évet ölel fel: 1904–1914. A történelemkönyvekben csak „A Monarchia végnapjai” cím alatt szerepel néhány általánosságban kinyilatkoztatott mondat. Anno akkor én így éreztem. Semmit nem tanítottak róla, és éppen ezért ezt a korszakot nem szerettem és nem is értettem meg igazán. De szerencsére Bánffy pótolta a hiányosságokat. Mindezt úgy érte el, hogy kíváncsivá is tett. Több órát azzal töltöttem el, hogy az interneten olvasgattam a korszakról, annak emblematikus figuráiról, a korszak ideológiáiról (izmusok gyökerei) Tényleg létezett?, mit csinált?, stb.
Összességében tetszett, sőt! Ajánlani merem mindenkinek!
Csak még egy pár mondat. Igazából szörnyű volt olvasni, hogy egy generáció hogyan pocsékolta el a neki megadatott időt. Külsőségek, lényegtelen, apró dolgok felnagyítása, a komplexebb, előrelátóbb gondolkodás – bár egyéni szinten megvan – össztársadalmi szintű siralmas állapota. Felelőtlenség. Rosszindulat. Szűklátókörűség. Aki tenni akart, annak az élet(kedv)ét is elvették. „A Béke korszaka” Röhejes.
A következményeket ismerjük. A történelemkönyvek azokat részletesen tárgyalják.


Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.

Bánffy Miklós: Erdélyi történet I–III.

Bánffy Miklós legnagyobb munkája, az Erdélyi történet, trilógia (Megszámláltattál…, 1935; És híjával találtattál…, 1937; Darabokra szaggattatol, 1940)

Hirdetés