judy100 értékelése


>!
judy100
Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Sajnos háromnál több csillagot, érzéseim szerint nem tudok adni ennek a könyvnek. Talán egy könnyed történetnek, egy laza olvasmánynak jellemezhetném. Viszont ez a „könnyedség” és „lazaság”, majdnem hatszáz oldalon keresztül túl sok volt.
Egyébként imádom a kutyákat, talán ez is vezetett oda, hogy megvegyem ezt a könyvet. De ennek ellenére sem lesz a kedvencem!


Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Lucy Dillon: Elveszett kutyák, magányos szívek

Rachel, a londoni üzletasszony örökölt egy házat vidéken és hozzá egy kutyamenhelyet, pedig nem az a kimondott állatbarát, saját bevallása szerint sem. Aztán, miközben megpróbál új gazdát találni a menhely lakóinak, rájön, hogy talán a vidéki élet mégsem áll annyira távol tőle, mint gondolta.

Natalie és Johnny hosszú ideje szeretnének gyereket, de hiába, és a kudarcra lassan rámegy a házasságuk. Vajon azzal, hogy befogadják Bertie-t, a csintalan basset houndot, aki előszeretettel fosztogatja a hűtőszekrényt és dúlja fel a házat, sikerül megmenteni a kapcsolatukat?

Zoe volt férje egy labrador kölyköt ajándékoz két fiúknak, azaz Zoe-nak, akire a kutya gondozása marad. Zoe úgy érzi, ez már sok, ereje végén jár. Ám ekkor megismerkedik Billel, a jóképű orvossal, aki számára az ideális társ talán mégsem az, akit elképzelt magának.

Ahogy az új kutyatulajdonosok útja keresztezi egymást, és sorsuk összefonódik, mindannyian ­sokat tanulnak a hűségről, az újrakezdésről és a feltétel nélküli szeretetről.

„Imádtam ezt a könyvet! Szívet melengető, valóságos és szórakoztató.” – Katie Fforde

Hirdetés