imrekati értékelése


>!
imrekati
Alexis de Tocqueville: Emlékképek 1848-ról

Eredeti tervem az volt, hogy írok egy mondatot a könyvről, mert oly csodálatos, hogy nem érek fel odáig, hogy értékeljem.ezt a művet. Mégpedig csak annyit, hogy minden politikusnak kötelezővé tenném. Bár a másikat, Az amerikai demokráciát talán elolvasta egyik másik. Talán. Majd továbblépve eme közhelyes mondaton, rá kellett döbbennem, hogy hiába olvassa el bárki, úriembernek, jellemnek meg kell születni. Könyvektől senki nem változik át úriemberré. Vagy mégis? Tanácstalan vagyok.Apró megjegyzés. Ha valaki olvasta a Susan Cain: Csend című könyvét is, Alexis de Tocqueville-ben rá fog ismerni a tipikus introvertált személyiségtípusra, arra a fazonra, aki nem szereti szónokolni, de nagyon jól ír, aki nem szeret prezentációt tartani, de kitalálja a személyi számítógépet vagy a relativitás elméletet. A szónokok meg csak szónokoljanak! Valakit biztos érdekel.


Alexis de Tocqueville: Emlékképek 1848-ról

Alexis de Tocqueville: Emlékképek 1848-ról

„Az "Emlékképek” ragyogó irodalmi és történetírói alkotás, sőt még annál is több. Ha én, aki immár több mint hatvan éve foglalkozom Tocqueville-lel, írok róla, tanítom, be kívánnám vezetni őt a még tájékozatlan olvasóknak vagy diákoknak, ezt az „Emlékképek”-kel kezdeném – nem is csak briliáns olvashatósága miatt, hanem főleg azért, mert sok minden e kisebb műben tükrözi, sőt gyakran tömören összefoglalja Tocqueville történelmi és filozófiai meggyőződéseit." (…)
Tulajdonképpen az „Emlékképek” nem történelmi munka, hanem egy rendkívül érdekes történelmi töredék. A kézirat nagy része csupán 1848 öt hónapjáról, a Tocqueville akkori külügyminiszterségéről szóló beszámoló. Nem történettudományos munka, de milyen ragyogó és egyedülálló történelmi forrás! Majdnem minden oldalon mélyenszántó bekezdések, karcolatok, gyakran epigrammatikus aforizmák olvashatók, bizonyítva írójuk művészetét. Ebben is különbözik az 1848-as – s akkor Európa sok részében kirobbant – események más forrásaitól. Tocqueville több volt, mint politikai szerepvállaló. Járta az utcákat, bátran a barikádokhoz lépett; szelleme tele volt az ilyen emlékek részleteivel. Az „Emlékképek”, mint történelmi forrás s mint irodalmi alkotás egyaránt túlszárnyalja az akkori, gyakran híres írók 1848-ról szóló beszámolóit." (John Lukacs)

Hirdetés