szangi P értékelése


>!
szangi P
Anna Sewell: Fekete Szépség

Nem lehet könnyű állatokról írni E/1-ben, de az írónő mintha meg sem próbált volna a lovak fejével gondolkodni, csak ránézett emberi szemével. Szóval annak ellenére hogy szép és tanulságos mese, elég sok minden idegesített.
– Mintha a lovak között az hogy rugnak és harapnak, a bunkóság jele lenne, de nem.
– „Nahát milyen tágas állás az istállóban, a rácson keresztül kilátni..” Nem, a ló nem ember hogy wow mekkora lakásom van, nem és nem.
– Ménes. Vagyis a hiánya. A ló társas lény, de itt nagyjából a falakon át beszélgetnek, és annyi… (Tudom, csak mese. Akkoris.)
– Nem feltűnő, de gyanús kettős mérce: Az, hogy kutyák fülét csonkítják meg, kegyetlen. Előtte egy mondattal leírja, hogy milyen szerencsés kutyusok mert értékesek és ezért nem fojtották vízbe őket… A vízbefojtást még később is megemlíti, minden negatív felhang nélkül (nem mondom, hogy az írónő helyeselné, de ha már tanmesét ír a jóról meg a rosszról, legyen következetes könyörögöm!)
– Vannak rossz és jó emberek (a rosszak általában részegek, a jók Istenfélők… szerintem ez az összefüggés azért nem ennyire szigorú, a világ meg nem fekete-fehér… tudom, mese.)
– Ha vered a lovat, az rossz. Ha kedves vagy vele, az jó. (aki állatokat ver azt amúgy sem szabadna élni hagyni, de aki állatokkal foglalkozik, annak meg külön kéne tanulnia, hogy hogyan bánjon velük. Szerintem.)
Kb 150 éve íródott, és nem is mesének szánta, hanem fel akarta hívni a figyelmet a kegyetlenségre, az embertelen bánásmódra, szóval le a kalappal előtte. (mai szemmel persze mesének látjuk, mert a szituáció sem aktuális, de azért a mai problémák is megérnének egy ilyen könyvet…)
Kinek ajánlom: Aki kedves, vidám-szomorú, tanulságos történetre vágyik :)
Kinek nem ajánlom: Akit valóban érdekelne egy ló lelkivilága.


Anna Sewell: Fekete Szépség

Anna Sewell: Fekete Szépség

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az állattörténetek egyik legszebbikét Anna Sewell (1820-1878), angol írónőnek köszönhetjük. Társai, barátai voltak az állatok. Krónikus betegsége miatt már gyermekkorától élete összekapcsolódott pónijával. Csak pónifogaton tudott kimozdulni otthonából, így hőse, a póni, a legközvetlenebb ismerőse volt, „akin keresztül látta a világot". Egyetlen, világhírű műve a Fekete Szépség a gyermekirodalom klasszikusa, egy ló önéletrajza. Könyvét a világ számos nyelvére lefordították. A rendkívül intelligens, gyönyörű ló, életében többször gazdát cserél, és ennek során sok emberi rosszal, gonoszsággal, kegyetlenséggel találkozik. A könyv rólunk, emberekről is szól, morális tisztasággal tanítva azt, hogy feladni soha nem érdemes. Fekete Szépség története a jó győzelmét ünnepli a rossz felett, és erősíti bennünk azt a hitet, hogy érdemes „embernek" maradni elembertelenedett világunkban. Sewell főhősének sorsa is végül jóra fordul, és eljut a szerető gondoskodáshoz.