gwyneira értékelése


>!
gwyneira
David Mitchell: Szellemírók

Eddig ő az év egyik nagy kedvence, imádtam olvasni, mégis nagyon lassan haladtam a történettel. Be kell valljam, nem szerettem volna, hogy véget érjen; akár több száz oldalon keresztül is tudtam volna még olvasni. David Mitchell eszméletlenül ír! Lenyűgözött, hogy ennyi különböző karaktert, ilyen hitelesen tudott visszaadni. Egyszer belepillantanék David gondolataiba, rengeteg érdekesség lapulhat meg ott.
Okinava megijesztett, féltem hogy ez végig ilyen lesz…? De érdemes volt folytatni. Tokió és Mongólia volt a legkedvesebb számomra, és büszke voltam magamra, hogy szinte minden összefüggést észrevettem… a vége viszont teljes homály. Az utolsó részt egyszerűen nem értem, hogy most akkor mi is történt. No de nem baj, úgyis újraolvasós lesz, tervezem, hogy beszerzek egy saját példányt is, mert ebből muszáj. Illetve lassan terítékre kerül a Felhőatlasz és remélem, ha már így felkapták Mitchell-t, hamarosan lefordítják a többi művét is. Jó lenne, nagyon-nagyon.

1 hozzászólás

David Mitchell: Szellemírók

David Mitchell: Szellemírók

Mitchell könyvében szellem járja be a világot. Gazdatestről gazdatestre vándorol, keresi a neki rendelt formát és életet, akárcsak a szerző, aki a buldog szívósságával követi nyomon kilenc főszereplője életét a világ kilenc különböző pontján: a terrorista szektatagét Okinavában, a lemezbolti eladóét Tokióban, az angol pénzmosó ügynökét Hongkongban, a buddhista teaárus öregasszonyét Kínában, a gazdát kereső lényét Kínában, a műkincstolvaj teremőrlányét Szentpétervárott, a – szellemíró – dobosét Londonban, a CIA elől bujkáló atomfizikusnőét Írországban és az éjszakai rádiós műsorvezetőét New Yorkban. És bár e hősök nincsenek tudatában, milyen bizarr és kísérteties módon kapcsolódik egymáshoz életük, Mitchell mindvégig magabiztosan tartja kezében a szálakat, sőt arra is ügyel, hogy akkor se gabalyodjanak össze, amikor egy közelgő üstökös formájában már-már becsap a mennykő.

Hirdetés