dianna76 P értékelése


>!
dianna76 P
Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

Egyszer már szerettem volna elolvasni ezt a könyvet, de mikor a könyvtárban belelapoztam, megijedtem a tömény cselekményleírástól. Vissza is tettem a polcra. Most, egy Micimackós kihívás kedvéért mégis kihoztam. Végül is nem bántam meg, mert jó volt egyet s mást megtudni Micimackó eredetéről. A Róbert Gida gyermekkoráról szóló részek aranyosak, érdekesek voltak. Kedvencem a játékokról – konkrétan a Micimackóban szereplő állatkákról – íródott fejezet volt. Azok a részek, ahol belemerült Christopher Milne az édesapja életébe, gondolataiba, lelki világába, unalmasak voltak.
Az, hogy dada nevelte a kisfiút, nem volt meglepő, viszont megdöbbentett, hogy kiskorában csak „látogatóban” jelent meg a szülei társaságában, napi háromszor, meghatározott időben. A gyerekszobában kellett étkeznie, nem a közös asztalnál. Elképesztő!!
Nagyon furcsa lehetett, hogy a játékállatkájáról szóló történeteket – amik sokszor valóságra épültek – olvassa a fél világ. A sok-sok levél, és kérdések özöne….. Nem csodálom, ha nem szeretett Christopher Róbert Gida lenni.


Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Christopher Milne, a Micimackó-könyvek Róbert Gidája, egész életében nem tudott szabadulni könyvbéli nevétől és szerepétől. Fájdalmas, sőt tragikus élményévé vált a gyerekkor. A. A. Milne fiaként és Micimackó barátjaként azonban felnőtté válni is lehetetlen. Könyvében nemcsak saját történetét írja meg, hanem az egész családjáét, de még a mesebeli rokonságét is. Így ismerjük meg a valódi Micimackót, Fülest, Tigrist és a többieket.
„Róbert Gida már a kezdet kezdetén megjelent az iskolában, és azzá lett, amivé később is vált – égő sebbé, ami sohasem akart begyógyulni.” "Apám a maga útját járta, és egyetlen ösvényt sem taposott ki nekem, amelyet követhettem volna. De vajon egyedül haladt azon az úton? És mindent a saját erejéből ért el? Sötét pillanataimban, amikor London utcáin vánszorogtam és munkát kerestem, úgy láttam, hogy apám az én gyermeki vállamra támaszkodva jutott föl a csúcsra. Ellopta tőlem a tisztességes nevemet, engem meg cserbenhagyott azzal a kétes hirnévvel, hogy az ő fia vagyok…"

Hirdetés