Algernon +SP értékelése


>!
Algernon +SP
Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Hazudnék, ha azt mondanám, soha nem volt képzeletbeli barátom. Tartozom egy vallomással: igen, nekem is volt, de csak egy szempillantásnyi ideig.
Négy-öt éves lehettem, egy nyári délutánon, a diófa tetején ücsörögve hívtam életre őt, Fidot. Nevét egy, a gyerekkönyvtárból kölcsönzött ismeretterjesztő könyv egyik lapján lévő kutyaház feliratáról loptam, a fantáziámban a pici buldogra hasonlított a The Cat's Me-Ouch! c. Tom&Jerry epizódból, fizikai megvalósulása pedig egy Y alakú faág volt.
Fidonak nem voltak különleges képességei, még beszélni sem tudott, csupán húgom bosszantására találtam ki, és játszottam vele maximum 10 percig. Majd tesóm is felkapaszkodott mellém, elvette a botot a kezemből, kettétörte, és lehajította a mélybe.
Azonnal utánaugrottam, és talán a színjáték kedvéért kerestem, talán azért, mert tényleg a barátom volt, de nem találtam meg.
Tesóm azt mondta, az én érdekemben tette.
Éveken keresztül mondtam azt, hogy tesóm ölte meg őt.

Azonban Budo segített rájönni, hogy nem ő, hanem én végeztem vele. Nem hittem benne. Nem volt átmenet, nem tűnt el lassan, hanem ahogyan itt termett egyik pillanatról a másikra, úgy lett újra semmivé.
Talán azért nem volt képzeletbeli barátom soha, olyan, mint Budo, mert nem volt soha szükségem rá. Nem azért, mert soha nem voltam egyedül. Voltam.
Nekem ott volt a testvérem, mindig. Lehet, hogy tényleg soha nem voltam egyedül ezek szerint.

Max egyedül volt, a világába pedig talán csak Budo juthatott be.

Szívmelengető könyv, egy rendkívül érdekes szemszögből megírva, néhol nehézkesen, Max állapotából kifolyólag, néhol szomorkásan és megdöbbentően, elmúlásról, barátságról, felnőtté válásról, szeretetről és elfogadásról.
Egy képzeletbeli baráttól nem csak képzeletbeli barátoknak.

Nem gyerekkönyv. Még akkor se, ha Max és Budo ott ücsörögnek a libikókán a borítón. Igen, ő is ott ül, nézd csak meg a fényben :)

8 hozzászólás

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója

A nevem Budo.
Öt éve vagyok életben. Öt év nagyon hosszú idő valakinek, aki olyan, mint én.
A nevemet Maxtől kaptam. Ő az egyetlen ember, aki lát engem.
Azt tudom, amit Max tud, de néha nála többet is. Tudom, hogy Max veszélyben van.
És azt is tudom, hogy én vagyok az egyetlen, aki megmentheti őt.

Szívfacsaró és szívmelengető könyv kamaszoknak és felnőtteknek a szeretetről, a hűségről és a képzelet erejéről – gyönyörű történet mindazoknak, akiknek volt már igaz barátja…akár valós, akár képzeletbeli.

Hirdetés