Juci P értékelése


>!
Juci P
Esterházy Péter: Harmonia Caelestis

Először is: BEFEJEZTEEEEEEM! :DDD

Esterházy Péter jó példa az ún. kedvenc íróm típusú édesapámra. Még akkor is, ha ez a könyve tényleg elég nagy kihívás de most már legalább nem kell szégyenkeznem, hogy magyar szakos diplomát szereztem anélkül, hogy olvastam volna, teehee. Rendesen beledobja a mélyvízbe az olvasót, az biztos, az első felén rohadt nehéz fogódzót találni, nem akar fogyni az a sok száz oldal, és úgy érzed, nem haladsz sehova, nincs történet, csak ilyen egymásra dobált történetszilánkok (amik viszont sokszor nagyon viccesek, erre egyáltalán nem számítottam, hogy ennyit fogok röhögni ezen a könyvön), szóval jó olvasni, de nehéz haladni vele. Aztán a második fele már történetszerűbb, bár annak is elég, hm, rapszodikus a narrációja, csapong ide-oda, eszébe jut ez meg az, gyakran témát vált, de azért haladunk valamerre, viszont már egyáltalán nem lehet annyit röhögni rajta sajnos, inkább dermesztő és néhol egyenesen megrázó, legfeljebb egy-egy fanyar mosolyra futja már csak.
És az egész arra jó (ami a célja is alighanem), hogy egy olyan komplex irodalmi alak jöjjön létre, mint édesapám, aki egyszerre monumentális (ez a könyv egy emlékmű), embernagyságúnál nagyobb, általános imádatot kiváltó alak, akinek az árnyékában mindenki eltörpül, még a sokkal szerethetőbb édesanyám is, és aki (mármint édesapám) ugyanakkor rohadtul gyarló, utálatos (néha), kiismerhetetlen figura is.
Szóval kedvenc lett, és biztos, hogy el fogom olvasni még legalább egyszer az életben (csak akkor majd megpróbálom nem 9 hónap alatt abszolválni). És azt mondom, ezt mindenkinek érdemes elolvasni. És ezek után rohadtul kíváncsi vagyok a Javított kiadásra.

9 hozzászólás

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis

Esterházy Péter: Harmonia Caelestis

Mintha varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?)
Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?)
Megérkeztünk – hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.)
Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa).
Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi.
Most lett vége a huszadik századnak.

Hirdetés