Teetee értékelése


>!
Teetee
Chava Pressburger: Bátyám naplója

Nem tudom, hogy mit írjak. Legszívesebben szitkozódnék vagy bőgnék.
A k k életbe.
A k k életbe, hogy ez megtörténhetett.
Én nem tudom, mit hittem amúgy, hogy ez majd amolyan könnyű esti olvasmány lesz-e (nem, ezt nyilván nem), vagy miből gondoltam (mondjuk a korábbi, témába vágó olvasmányaimból, az Anne Frankból vagy Semprúnból vagy Merléből vagy Kertész Imréből, és az azokra adott reakcióimból), hogy nem lesz gond, hogy bírni fogom.
Nem bírtam.
És közben annyira álságosnak érzem ezt a „nem bírtam”-ot – Petr Ginznek és a naplóját most közreadó húgának, Evának, a szüleiknek, a rokonaiknak, a barátaiknak nem volt választási lehetőségük, hogy bírják-e.
A prágai Petr Ginz egy kis zseni volt. Regényt írt, festett, linómetszetet készített, újságot szerkesztett, naplót írt… Soha nem esett kétségbe. 14 évesen került Terezínbe, de ott is élénk intellektuális életet folytatott. Ki tudja, mire vitte volna, ha.

Ez a napló kegyetlen és szívbemarkoló. Attól olyan elviselhetetlen, amilyen szenvtelen, amilyen gyanútlan. A rokonok, ismerősök sorra kapják a behívókat Terezínbe, de a prágai zsidó közösség élete folyik tovább, sétálni járnak, egymást látogatják, libát kapnak a hradeci rokonoktól… Közben meg beszolgáltatják Eva sícipőjét, mert épp most az a rendelet, tudomásul veszik, hogy szombatonként egyre kevesebb utcában sétálhatnak, hogy nem utazhatnak villamossal stb.
Ami most megszokott, normális időkben bizonyára felzúdulást keltene – írja egyhelyütt Petr, aki verset is fogalmaz a sorozatos korlátozásokról.
Nem menekülnek. Akit besorolnak a transzportba, az megy. Nem hiszik, hogy a halálba mennek. Nehéz a búcsú, de senki sem gondolja, hogy nem lesz viszontlátás. Vagy nem meri ezt gondolni.
Talán ez kellett hozzá, hogy ne őrüljenek bele.
„Tiszta kitűnő lesz a bizonyítványom. Lauscherka árulta el, hogy még elmondhassam a nagyinak, mielőtt elmegy.”
Itt omlottam össze teljesen.
Hogy a k k életbe engedhették ezt??? Hogy engedhették ezt jóérzésű emberek???

Petr Ginz az auschwitzi gázkamrában halt meg.
Nem vagyok képes olyat írni, hogy „de a naplója talán hozzájárul, hogy ez ne történhessen meg még egyszer”. A világ borzalmaival szemben egy napló kevés.
A kurva kibaszott életbe.


Chava Pressburger: Bátyám naplója

Chava Pressburger: Bátyám naplója

Peter Ginz 1928-ban született Prágában. Az apai ágon zsidó származású cseh kisfiút a nácik előbb a theresienstadti koncentrációs táborba hurcolták, majd tizenhat éves korában Auschwitzba, ahonnan nem tért vissza. Peter deportálása előtt két éven át, 1941-42-ben részletesen rögzítette a megszállt Prágában zajló élete eseményeit. Naplójának dokumentumértéke kétségtelenül vetekszik Anne Frank írásáéval, irodalmi párhuzamként pedig szerte Európában a hasonló korú narrátor által elbeszélt Sorstalanság című regényt említik a beszámolók. Bejegyzéseinek köszönhetően az utókor páratlanul érdekes bepillantást nyerhet egyfelől a prágai zsidók mindennapi életének eseményeibe, megaláztatásaiba a megszállt városban e falak nélküli gettóban másfelől abba, milyen hatást gyakorolt mindez a történteket olykor szikáran, olykor fanyar humorral rögzítő gyermekre. Peter kivételes képességű, rendkívül érdeklődő, a tudásra szomjas kisfiú volt: már az iskolában lapot szerkesztett, nyelveket tanult, kisgyerekkora óta rajzolt és festett, serdülőként pedig már linómetszeteket készített, és maga kötötte saját könyveit. Merthogy mindennél erősebb szenvedélye volt az írás; tragikusan rövid életében nyolc regényt és számtalan novellát írt. Életben maradt theresienstadti társainak elbeszéléséből egy bimbózó zseni képe bontakozik ki. A táborba kerülve hamar kitűnt társai közül. Nagyszerű rajzkészségének köszönhetően kivételezettként hozzáfért a raboktól elkobzott könyvekből kialakított könyvtárhoz, ahol szinte mindent elolvasott, térképeket rajzolt, angolt tanult, és saját szerkesztésű cseh eszperantó szótárán dolgozott. Mindezek mellett ő az egyik szellemi atyja a tábor kézzel írott, titkos rabújságjának, a történészek által igen sokra tartott Vedem-nek, melyet a barakkjában megismert fiúkkal hozott létre. Petert nem sokkal két évvel fiatalabb húga Theresienstadtba érkezése után Auschwitzba szállítják át, ahol azonnal gázkamrába küldik. Mindössze tizenhat évet élt. A naplónak sorra készül a fordítása a főbb európai nyelvekre, és biztosra vehető, hogy néhány éven belül a könyv éppoly alapvető tükre lesz a vészkorszak hétköznapjainak, mint Anne Frank naplója. Nem kétséges, hogy a magyar kiadással a kelet-közép-európai régió egyik kiemelkedően fontos kordokumentuma kerülhet a hazai olvasók kezébe.

Hirdetés