Wormy értékelése


>!
Wormy
Darren Shan: A pokol pereme

A holtak vonulása olvasása után egyfajta csalódás fogott el. Nehezen tudnám, elmagyarázni, de nekem hiányzott az a hangulati dózis, mely folyamatosan dolgozik, egyre hevesebb ütemben. Persze a történet mondhatni zseniális volt; szomorú vagyok, hogy hiányosságai az én szememben ennyire mélyre sújtóan aláásták az összképet. Ezek után a könyv fülszövege még egyszer, csúnyán, szájon vágott. Az ok, miszerint a regénysorozat: egy „[…] vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi. […]”, nem hinném, hogy teljes mértékben igaznak bizonyult a könyv kapcsán. Nem baj, nesze! Edd csak! Főfogásnak vár A pokol pereme! Én eddig csak egyszer próbáltam, de az egyik kedvencem lett…

Kételyekkel dacolva vágtam bele a trilógia-második részének olvasásába, ám ezek a fenntartások hamar szertefoszlottak, amint beléptem a Skylight Hotel 812-es számú szobájába. Már ez a pár bekezdés is képes volt arra, hogy teljes mértékben elfeledjem azon ostobaságom, hogy gunyorosan és felháborodva ismételgettem magamban azt a bizonyos „képtelen” fülszöveget. Ez a Darren Shan csóka tényleg nem viccel, a regény bizonyosan sok olyan olvasót fog megrökönyödésre bírni, aki kellően élénk fantáziával bír, és mellesleg erkölcsös ember. Ám nem csak ezek az elemek minőségi ábrázolása váltotta ki bennem a könyv iránti rajongást. Az, hogy a cselekmény A holtak vonulása történéseivel párhuzamban halad, lehetőséget adott arra, hogy a környező várossal, és annak lakosaival könnyebben azonosuljak. Ennek a párhuzamnak természetes velejárója, hogy egy új szereplő bőrébe bújva merüljünk el a Kardinális uralta világ mocskába. Számomra Al Jeery minden tekintetben egy szimpatikus hős. Mindene megvan, ami a városban való életben maradáshoz szükséges; mindemellett egy sajátos erkölcsi kódex-el bíró, tiszta lelkületű, szerethető ember. Lépéseit önön lelki békéje érdekében, és nem egy magasztosabb cél eléréséért teszi. Kapcsolata a cselekmény mellékszereplőivel is ezeket a meglátásaimat támasztja alá. Kiemelkedően emberi egyéniségének kivetülése sajátos természetfeletti képessége, melyet természetesen csak az arra érdemesek élvezhetnek. Tetszett, hogy egy olyan – a szó bármely érelmében vett – ember drámai kalandjait olvashatom, aki felül bír emelkedni az önzésen, igazságtalanságon, és olyan életet próbál élni, mely próbálja kizárni a rosszat, a gonoszt. Sajnos a város olyan, mint egy élő, tudattal bíró organizmus, mely nem igazán hagyja hősünket, hogy példaértékű utat járjon be.

Az elmesélt történet a kezdetektől fogva magához láncolt, minden egyes sorát élvezettel olvastam. Számomra a regény a tökéletesség határát súrolja; egy olyan megrendítő történet, melyben a horror, a fantasy, az akció és a noir szivarfüstös-nyomozós elemei olyan drámai elegyet alkotnak, mely mellett nem lehet szavak nélkül elmenni. Sok dologra ráébredtem a cselekmény díszletével kapcsolatban az első könyv óta. A város nyomasztó, romlott, és szörnyűséges képeit nem a falak, nem az utcák hordozzák; annak lakosai bőre alatt, a lelkükben burjánzik. A sötétség mételyként fészkeli be magát az emberekbe, lassan emésztve őket, mindaddig, míg hasonlóan üres, megátalkodott héjakká nem válnának. Persze a Kardinális nagyon jól tudja ezt, és kiválóan manipulálja környezetét. A pokol peremében tovább formálódik előttünk jellemrajza. Én személy szerint, jobban megszerettem. Sajnos az életben nem lehet sok dologra rámondani, hogy ez fekete ez meg fehér és kész. Lelki szemeim előtt a Kardinális is csak egy megtévedt ember, egy kihasznált szerencsétlen, akit egy rossz környezet formált. Olyan, mint a Bioshock Andrew Ryan-e, és A Mester és Margarita Sátánja egy személyben. Segít, rávezet arra, hogy a bennünk lévő lehetőségeket maximálisan kiaknázzuk.

Darran Shan hűen a város-trilógia első kötetéhez, A pokol peremét is igen erős, drámaian csattanós véggel zárja. Nem maradt el tehát a hidegrázós rész sem, mely bizonyíték arra, amint fentebb a városról véleményeztem. Persze a „poént” nem lőném le, elég annyi, hogy engem annyira megérintett, hogy a sorok mellett egy aláfestő zenei betétet is hozzá tudtam gondolni a végjátékhoz. Meglepő, és cseppet sem mulatságos.


Darren Shan: A pokol pereme

Darren Shan: A pokol pereme

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Városban a Kardinális az úr, Al Jeery pedig személyes testőrségének egyik rendíthetetlen oszlopa. Egy nap titokzatos gyilkosság történik a Város legelőkelőbb szállodájában, és Al legnagyobb meglepetésére a Kardinális rá bízza az ügy felderítését.

A nyomozás során váratlan felfedezést tesz, ami a végsőkig próbára teszi a hűségét. Egy olyan szörnyű rejtély részesévé válik, amihez a holtaknak, a város inka ősapáinak, a teljhatalmú Kardinálisnak és a már-már misztikus hírű bérgyilkosnak, Paucar Waminak is köze van.

Wami egy árnyékba burkolózó, rejtélyes alak, aki akkor öl, amikor csak kedve tartja, láthatóan nem kell tartania semmiféle megtorlástól. Al hamarosan rájön, hogy sokkal több a közös vonása Wamival, mint ahogy azt valaha is képzelte…

A pokol pereme Darren Shan első felnőtteknek szánt sorozatának, a Város-trilógiának a második kötete. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.