ppeva P értékelése


>!
ppeva P
J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Beszélgettünk anno egy másik könyv kapcsán, hogy ha realista mocsok-ról van szó, vajon mitől hiteles és jó könyv az egyik, és taszító a másik:
http://moly.hu/konyvek/christos-tsiolkas-a-pofon
Bevallom, többször eszembe jutott az Átmeneti üresedés-t olvasva az előző könyv. Az felbosszantott és felháborított, szinte hihetetlenül hiteltelennek, öncélúan obszcénnak éreztem – és most itt van ez a könyv, ami – sok és általában sokkoló obszcenitása ellenére – beszippantott és fogva tartott. Lehet, hogy kezd lejjebb csúszni a határküszöböm? Lehet, hogy ez a könyv sokkalta jobban volt megírva? Vagy lehet, hogy Ausztrália van messze?!
Mert Pagford itt van. Benne élünk, a kellős közepében. És akárhogy is hárítunk, Parlag itt van már a szomszédságunkban – kinek pár kilométerrel közelebb, kinek kicsit távolabb, de nem feledkezhetünk el róla. A parlagiak itt járnak-kelnek az utcánkban, és szerteszét hagyják a nyomukat is. (Nem, egyáltalán nem a cigányokra gondolok!!!)
Aki azt hitte, hogy csak a bevándorló színesbőrűek képeznek gettókat Angliában, megborzadhat az echte angol fehér gettólakóktól. Aki azt képzeli, hogy Keletnek-Nyugatnak nincsenek meg a saját hazai lecsúszottjai, akiknél az utolsó generációk már csak segélyből élnek, és fogalmuk sincs arról, milyen naponta munkába járni, az nézzen egy kicsit körül.
A könyvben egyetlen színesbőrű – pakisztáni – család szerepel, egy szívsebész és körzeti orvos felesége… Ők, minden beilleszkedésük, polgárosodásuk, normális életük ellenére remek célpontot jelentenek azoknak, akik felsőbbrendű fehér létükre kevesebbet (vagy semmit se) tudnak kihozni a saját életükből. Természetesen a pakisztáni család a közösség teljes toleranciáját élvezi… – látszólag, de a legkisebb gond, baj, hiba, sorból kilógás esetén azonnal előtör a gyűlölködés.
Pagford maga pedig – kis ékszerdoboz kinézetét, képeslapokra kívánkozó épületeit, utcáit, környezetét meghazudtolva – a kétszínűség, elhallgatás, zárt ajtók mögött elkövetett borzalmak, kis- és nagystílű titkok ingatag talaján áll. Annyira szép, és ettől annyira hihetetlen, hogy a felszín alatt ilyen az egész. A szép nagy látszat. Lufi. A legszimpatikusabb, legkedvesebb ember, család is ott hordozza magában a kis (nagy) dugdosott gyarlóságait…
Meg lett itt cibálva nemcsak Pagford (és az idillikus angol vidéki életforma), hanem az angol oroszlán bajusza is.
Különösen elborzasztó volt a szülők és kamasz gyerekeik gyűlölködésig fajuló viszonya. Szörnyű dolog így élni, egy házban az ellenséggel.
Szomorú volt a könyv és elgondolkoztató. Most írhatnám még, hogy lehetett volna ilyenebb meg olyanabb, meg egy kicsit kevesebb szexszel és obszcén beszéddel beértem volna – de hát a tény az, hogy valósággal faltam – így, ahogy volt.
A könyv – bár egyáltalán nem happy end a vége, sőt, egyeseknek nagyon is unhappy end – mutat azért egy kis reményt, egy kis fénysugarat, hogy talán még nincs minden végleg elveszve.

Utóirat: kinyitottam a következő olvasmányomat – Gogol: Magatokon röhögtök! –, és az első mondat, egy mottó na mi volt?
Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde.
Hát így üzen egyik könyv a másiknak, egyik tükör a másiknak, a 19. század a 21. századnak…


J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

J. K. Rowling: Átmeneti üresedés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.

Hirdetés