Csabi P értékelése


>!
Csabi P
John Banville: A tenger

JB kétségkívül remek tollú író, élvezet olvasni a mondatait (és még a fordítás is megállja a helyét). Hogy mégsem aratott egyöntetű sikert azok között, akik itt előttem véleményezték, annak talán legfőbb oka, hogy nem igazán fiataloknak szól a regény. Legfőbb témája az elmúlás, ami ötven alatt ritkán foglalkoztatja az embert, vagy legalább is próbálja kerülni a dolgot. Szóval egy kicsit ilyen szemmel kell olvasni a regényt.

2 hozzászólás

John Banville: A tenger

John Banville: A tenger

Max Morden művészettörténész hosszú évtizedek után nem csak az őt ért veszteség és gyász elől menekülve tér vissza a tengerparti kis ír faluba, ahol gyermekként töltött egy szünidőt, de úgy érzi, itt az ideje a régi, egész jövőjét meghatározó tragédiával való szembenézésnek is. Azon a nyáron a különcnek számító Grace család mintha egy másik világból csöppent volna bele az üdülőfaluba álomittas ürességbe. Max számára a házaspár és a vele egyidős tízéves ikrek olyanok voltak, mint az istenek, és őt csakhamar beszippantotta különös életük, amely egyszerre volt csábító és felkavaró. A felesége közeli halálából fakadó fájdalom feldolgozása most összemosódik a gyermekkor, a távoli múlt emlékeinek felidézésével, és az egykori kamasz reflexiói különös módon keverednek az elmúlás közelségétől megrettent férfi szorongásaival.
John Banville érzékenységgel megformált szereplői és hangulatai – s nem utolsósorban finom öniróniája – teszik felejthetetlen olvasmányélménnyé ezt a nyugtalanító, mégis megindító és vigaszt nyújtó regényt.