ÁrnyékVirág értékelése


>!
ÁrnyékVirág
Fekete István: Cönde

Fekete Istvántól ez csak ujjgyakorlat a nagyregényeihez képest, de megtalálható ebben a két kisregényben szinte minden, ami miatt az írásai kedvesek nekem: a nyugodt, szépséges tájleírások, amikor szinte érzen a szél fújásást és a nyári mező illatát az olvasás közben, az emberi élet apró pillanataiban felvillanó szépség és örök igazságok, a természet és az ember mélységes szeretete és tisztelete.
A második kisregény, a Csend egy picit furcsa volt nekem a padláson beszélgető, emlékeket hordozó tárgyakkal, de végül megszerettem őket, az öreg, titkokat őrző ládát, a csikorgó egérfogót, a régi karosszéket meg a nosztalgiázó selyem alsószoknyákat, és persze a kisfiút, akit a szerző gyerekkori önmagáról mintázott.
Ezeket az önéletrajzi vonatkozású kisregényeket elolvasva talán egy kicsit még közelebb kerültem Fekete István műveihez, hiszen most már tudom, hogy honnan indult, és hogyan vált azzá, aki volt: természetet ismerő, szerető és tisztelő emberré.


Fekete István: Cönde

Fekete István: Cönde

Cönde: Nagy, tágas mező, az író gyermekkorának színhelye madárvilágával, a Kácsalja szelíd patakjával élményvilágának is kiapadhatatlan forrása.

Csend: A régi öreg padlás titokzatos világa, ahol ezúttal a tárgyak szólalnak meg, s beszélik el a család igaz történetét, olyan félelmetes dolgokat, amelyekről a család tagjai még maguk között sem beszélnek.

Az író két kisregényét, amelyek régen nem jelentek meg, együtt veheti kézbe az olvasó.

Hirdetés