Baba082 P értékelése


>!
Baba082 P
Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Tökéletes könyv. Márai fenomenálisan mutatja be három, egymástól teljesen különböző személyiséggel rendelkező alakját. Akik teljesen valóságosnak tűnnek, elhisszük, hogy ők bizony ilyenek, ezt gondolják a világról, magukról és egymásról. Érdekessége a dolognak, hogy a három alakból kettő nő, ez adja a különlegességet, hogy Márai hogy tudta mégis ennyire jól ábrázolni a női lelket. Úgy, hogy az összes élettapasztalatát belevegyítette a kötetbe. Valószínűleg ezért van az, hogy ha Márai idézettel találkozunk, nagy valószínűség szerint ebből a könyvből való. A stílus, amivel ír élvezetes, és bár amolyan egy szuszra monológnak tűnik, azért olvasva mégis izgalmas, mert remekül helyezi el a szavakat, írásjeleket, s ettől él a könyv. Mintha csak az ember a szereplők mellett ülve hallgatná történetüket.
Miért hiányzik az értékelésből fél csillag? Hiszen írói remekmű ez, és tagadhatatlan, hogy az ember falja a lapokat, mintha keresne valami végső igazságot, mintha benne lenne az élet titka. Valljuk be, mindig ezt keressük.
Nos, a fél csillag azért hiányzik, mert bár fantasztikus a mód ahogy előadja a történetet, azért ez a könyv egy szem csillogó, szép színű méreg. Lassan ható ugyan, de ettől eltekintve méreg. Megöli a lelkesedést, a hitet, a szépet és a jót, miközben egy Márai által valósnak hitt lelkiállapotba kísér, s mikor már azt hisszük igen, megtaláltuk az élet értelmét, gúnyosan odaveti elénk, hogy nincs értelme. A semmiért mentünk az emberi lélek mélységeibe. Kacatok vannak, látszat szerelmek, izzadság, lázálom, csalás, unalom, üresség. Máraitól ez nem meglepő, hisz tudjuk, nem ő volt a legvidámabb ember a földön. Viszont a könyv veszélyessége abban rejlik, hogy Márai is meg volt győződve arról az értelmetlen létezésről, amiről ebben a kötetben ír.
Azt mondtam három különböző személyiséget mutat be. Szerintem viszont mindegyik ő maga. Az első feleség a reménykedő, odaadó, világra nyitott én. Még naiv, de pórul jár. Mind jártunk már pórul, ebben nincs semmi meglepő. Másodikként a férj bemutatása jön, de gyanítom lelki fejlődés tekintetében valójában a szerető alakja jön, hisz ő már megcsömörlött, rideg, tudatos, aki a szeretetet elzárja, s csak bizonyos embernek adja oda magát, de már annak sem egészen. És most jön Márai igazi énje, a kétségbeesett, üres, magányos én, a férj. Roppant logikával akarja elhitetni velünk, hogy a férfiak valójában nem tudnak érezni, nekik nincs szükségük szerelemre. Minden eszközzel igyekszik a hallgatót, olvasót rávenni, hogy higgyjen neki, nihil az élet, nincs értelme a szeretetnek, munkának, önmagunknak. Vagy ha van is, azt csak nagyon nagy erőfeszítéssel, szenvedések árán érhetjük el, de mire elérjük, elfáradunk.
Márai eldobta magától az életet, önéletrajzát tekintve nem meglepő tőle ez a szemlélet.
A könyv fantasztikus ennek ellenére, és minden érett embernek ajánlom, de esős, hideg napokon tilos ezt olvasni, mert az élet szép, akkor is, ha sajnos Márai nem annak élte meg.


Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang

A két szorosan összekapcsolódó regényben Márai a szerelemről, a szenvedélyről, az élet végső értelméről mondja el gondolatait. Az író a szokványos polgári házassági „háromszög” történetét izgalmas mélylélektani drámává alakítja. Az igaziban a feleség, majd a férj mondja el vallomását közös életükről, kapcsolatukról. A Judit …és az utóhang pedig a szerető, az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a „mellékutca”' helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története – a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával.

Hirdetés