Türkiz  értékelése


>!
Türkiz 
Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Nem is tudom mit írjak igazán, olyan felemás érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Először a filmet láttam, és csak most – néhány hónappal később – olvastam el a könyvet is. Legelső gondolatom talán az, hogy hihetetlenül valóságos ez a könyv. Soha nem drogoztam, de a könyv alapján nagyon is át tudom élni, hogy mit érezhet egy függő, aki éppen nem jut az adagjához. Különösen érezhető ez a könyv utolsó oldalain, amikor már annyira pörögnek az események, hogy nem is tudok másra gondolni én sem, csak „jussak már végre anyaghoz”. ugyanakkor teljesen elborzaszt az ameberi nemtörődömség, kegyetlenség (Sara Goldfarb „orvosi” kezelése, Harry karja). Persze mondhatjuk, hogy maguknak köszönhetik – időnkén én is így érzem – de azért durva, hogy senki nem fogja meg a kezüket, hogy ne, ezt ne csináld! Pont emiatt van bennem is ez a kettősség: egyszer pátyolgatnám Mariont, hogy ne menj el a fickóhoz, nem lesz ennek jó vége, máskor pedig azt gondolom, hülye, drogos, ku..a!.
Nem tudom megmondani, hogy szeretem-e a könyvet vagy sem, de az bitzos, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Biztos vagyok benne, hogy ezt a könyvet még sokszor el fogom olvasni.


Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

Hubert Selby, Jr.: Rekviem egy álomért

E könyv lapjain Selby első nagy műve, az „Utolsó letérő Brooklyn felé” szereplőinek gyermekei adnak egymásnak találkát, akik ugyanazon a helyszínen, de -ha lehet- még kilátástalanabb életet élnek, mint szüleik az ötvenes években. Harry és társai az egyre gyorsabban lefelé tekeredő spirálban görcsösen ragaszkodnak a majdani szebb élet reményéhez, az „amerikai álomhoz”.

Hirdetés