borga értékelése


>!
borga
Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Bár nem volt minden novella egyenletesen jó, hogy is lehetne az, de hogy vették a bátorságot, hogy játsszanak, a magyar népmesés alapmotívumokra építkezés ötletének, hogy általában nem fordult át a történet csöpögősbe, magunk-agyondícsérősbe, vagy épp túl sötétbe, ezekért kijár a sokcsillag. És volt jópár valóban jó benne.
Körmendi Ágnes mindkét novellája igazán remek, a teljesen népmese történettel és a kelta-magyar összevont halandó-örök játszmával, de az Erdőntúl is a maga médiavezérlésből kiábrándult félvalóságával, a heroizálás-deheroizálás témakörével, a Vasorrú bába és Sárkányölő Bende reálmeséjével is nagyon a helyén van. Bírtam a Sánta farkas elfajzott, cseppet sem tündérke (I)Loonáját is a bandával.
Valahogy úgy látom, hogy Ilona tündérkirályasszony mindenkiben mély nyomokat hagyott, és szerencsére a mesevilágosokban a próbatételek is felbukkantak.
A történetek pedig szórnak a sci-fitől (Gömböc – egyébként ez se rossz :)) a mágikus realizmusig, közbeiktatva a mesét és fantasyt is némiképp.
Jó ötlet volt, és megérte kiadni a pályaműveket. Valami hasonlót még bőven elbírnék.


Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Járdán Csaba – Kleinheincz Csilla (szerk.): 77 – Hetvenhét

Magyar népmesék, ahogyan ez idáig soha nem olvastuk őket: még mindig nekünk szólnak, ám világuk már új szabályok szerint épül fel. Egy bábaasszony bosszúja, saját kötelességük csapdájába került sárkányok, baljós padlások és kamerákkal foglyul ejtett hősi küzdelmek. Ismerős, mégis ismeretlen helyszínek, ahol a mesék megújulnak, s új ágat hajtanak.

A Hetvenhét novellapályázat győztesei és a magyar fantasztikus irodalom nagyjai új formát találtak a régi meséknek: Körmendi Ágnes, Csigás Gábor, Juhász Viktor, Raoul Renier, Molnár B. Gábor, László Zoltán és társaik világa után az ősi történetek mindörökre megváltoznak.