Népszerű értékelések

+
>!
Kuszma MP
Egils saga

Ha a skandináv krimik Erlendur felügyelője vissza tudna röppenni a X. századi Izlandra, meglehetősen leegyszerűsödne a nyomozati munkája – találomra rábökhetne bármelyik helybelire, és bingó, ő tutira egy gyilkos. Ezek a pacákok továbbra is a sör-balta tengelyben képzelik el a problémakezelést, a hentelések szünetében meg verseket költenek egymás pajzsáról eszembe is jutott, hogy biztos a KMTG mentorálta őket. Pedig az Egils Saga a sagák többségéhez képest elég visszafogottan indul, sokáig csak a sok északi nevet* látjuk, ahogy ide mennek, oda mennek, családot alapítanak**. Aztán belép a cselekménybe Egil, aki még viking mércével mérve is túlmozgásos kissé, és onnantól kezdve dübörög a heavy metal. A címszereplő ugyanis viking módra összeveszik mindenkivel (lásd még: „balta”), köztük királyokkal is, falvakat és mezővárosokat éget, gyermekeket nemz, embereket hány le és csonkít meg, szóval gondoskodik a sűrű cselekményről. Ja, el ne felejtsem: verseket is ír (méghozzá jókat), úgyhogy el vagyok bizonytalanodva, hogy őkelme az irodalomtudomány, vagy a kriminalisztika tárgykörébe tartozik-e.

A gond csak az, hogy ezekkel a vikingekkel én nem nagyon tudok azonosulni, és ez biztos elvesz egy picit a könyv élvezeti értékéből. Sokkal inkább együtt érzek mondjuk szegény kurlandi földművesekkel, akiknek egyszer csak a nyakába szakad két tucat fejszével hadonászó tajparaszt, és rájuk gyújtja a tanyát. Az, hogy a tajparasztok egyike-másika jobb verset ír, mint a kurlandiak… hát igen, ez tagadhatatlan. De attól még nagyon szorítottam a megtámadottaknak, hogy legalább az egyik bersekert sikerüljön kapával hókon csapniuk. (Nem sikerült.) Ettől függetlenül az Egils Saga páratlan irodalmi jelenség, ami meglepően informatív és reális képet rajzol a X. századi észak-európai viszonyokról. A fiát elvesztő Egil gyászának leírása pedig egyszerűen parádés – nem egy XX. századi író összetehetné a két kezét, ha ilyen elegánsan (és némi finom humorral) tudná ábrázolni egy apa fájdalmát.

* A kötet élvezetéhez elengedhetetlen, hogy ne akarjuk megjegyezni az összes nevet. Ez ugyanis teljességgel lehetetlen, ráadásul felesleges is, a megnevezettek zöme két mondat múlva úgyis meghal. Vikingek és kész. Ennyi pont elég.
** Korabeli viking szakkifejezéssel: „nőrablás”.

5 hozzászólás
+
>!
AniTiger MP
Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Szerettem volna szeretni. Ötletesnek találtam, hogy csak a mellékszereplőknek van neve és a két főszereplőnek nincs. Egy idő után elmúlik az E/2 elbeszélés varázsa és bosszantóvá válik, hogy a főszereplő egy másik emberre kivetítve a dolgokat – önmagát (is) dicséri. Persze akkor sem voltam boldog, amikor a srácot dicsérte… ÉS JÉZUSHOZ hasonlítja! Idegesített a párbeszédek hiánya és az ehhez hasonló furcsa mondatok: „Persze tudtam, hogy a füledet csak nekem nyitottad ki.”, de a „nézhetted egész éjjel, hogyan álmodok rólad” se volt semmi!

A vissza nem kapható tíz percekről csak annyit jegyeznék meg, hogy 10 TELJES percembe telt, míg rájöttem, hogy a „fényes kacsintó” a NAP! WTF.

Túlírt, elszépelgett regény összecsapott véggel, aminek a mondanivalója – akár önéletrajzi, akár nem – egyszerűen rossz. spoiler Mivel a második részben kiderül a főszereplő leányzó neve (Solymosi Hanna), így a konklúzióm az, hogy Anna örök, Hanna beteg…

(OFF: A könyv olvasása helyett rászabadultam a MEKre és napokig Reményik Sándor verseket olvastam, mert a könyvben említik a Mi mindíg búcsúzunk című versét (https://moly.hu/idezetek/550557), ami eszembe juttatta, hogy mennyire imádom a költőt. Ezt az élményt köszönöm.)

Rendhagyó értékelés:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/02/szivritmus…

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2012
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454672
21 hozzászólás
+
>!
Kikiriki 
B. N. Toler: Lélekvesztők

Egy újabb kedvenc. ❤

Nagyon megérintett, rengeteg érzelmet váltott ki belőlem.
Sírtam, nevettem, dühös voltam, szerelmes lettem, és meglepően gyorsan olvastam ki.
Ez a könyv megmentett. Imádtam. Sokkal, de sokkal többet szeretnék neki adni 5 csillagnál.

Ismét egy olyan könyv, ami kívül is, belül is gyönyörű, ami összetör, de közben nem egyszer megmelengeti szívedet, rabul ejt, beférkőzik a gondolataidba.

Egyszerűen csak csodálatos. :')

+
>!
Törpillaa
Nataša Dragnić: Minden nap minden órájában

Nekem tetszett Luka és Dora története. De volt olyan is, ami kevésbé nyerte el a tetszésem. Annyira romantikus, és tetszett a hangulata. Elvarázsolt, mintha én is ott lehetnék köztük beleéltem magam a történetbe. Engem nem zavart, ahogy az írónő rövid és tő mondatokat használt ezzel semmi bajom nem volt. Sajnáltam, hogy Dora és Luka élete ennyire eltávolodott egymástól. Végig drukkoltam nekik, hogy végre együtt lehessenek. Ahogy mondták is többször holtomiglan-holtodiglan. De mindig közéjük állt valami vagy valaki. Sajnáltam őket ezért és az elején még igazságtalanságnak tartottam.
Az írónő stílusa nagyon egyedi és különleges ez teszi a könyvet is igazán különleges szépségé. Ami nekem nagyon tetszett benne. Egy cseppet sem untam könyvet.

+
>!
Zsófi_és_Bea P
Emma Dodson – Sarah Horne: Az igazán undi testkönyv

Ezt a könyvet @KönyvParfé blogján láttam meg először, kíváncsi is voltam a bejegyzése végére, ahol mindig készít valami finomságot az olvasott könyvhöz kapcsolódóan.

Míg a bejegyzés végére értem, a szemem előtt barna kókuszgolyó-csíkok, sárga limonádék és zöld gyümölcskocsonyák vonultak el.

De ezek egyikét sem találtam, hanem egy nagyon élethű, ehető sebtapaszt, ami még jobban is tetszett, mint az általam elképzelt undiságok.

Szó van ebben a könyvben pukiról, rotyogó fenékről, akarom mondani kakiról, pisiről izzadságról, nyálról, hányásról, vérről, sebekről és takonyról. Tegye fel a kezét – úgysem látom –, aki ezek közül az undiságok közül még nem hallott valamelyikről. Vagy aki nem szokott kakilni, pisilni, nem hányt még sosem, és zöld takony sem folyt az orrából. Ugye-ugye, nem ismeretlen dolgok ezek? Akkor most undik, vagy nem undik?

Mindezekhez a kivételes információkhoz pedig nagyon érdekes módon juthatunk hozzá, kihajtható tasakokból, orrból kihúzható takonycsíkból, forgatható hányásból, felhajtható wc ülőkéből és igenigenigen, egy darab kakit is meg kell mozgatnunk, hogy megtudjuk, mi rejlik alatta.

A végére már nem az undiság jut eszünkbe, hanem elkap a hajtogatás és húzgálás öröme, majd pedig a megnyugvás, hogy végigolvastad hányás, kakilás, pisilés és pukizás nélkül. Vagy mégsem?

Szóval undi-undi a könyv, de rólunk, emberekről szól. :)

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/02/emma-dodson-es-sa…

+
>!
Bla IMP
Hanna Krall: Egy lépéssel az Úristen előtt

Talán nem véletlen, hogy ez az eredetileg a Modern Könyvtár sorozat 442. köteteként megjelenő könyvecske fekete borítót kapott. Jómagam 100 Ft-ért vetten egy Bosnyák-téri bevásárlás során. De akkor még nem tudtam, hogy mi került a kezembe. Ez a kis könyvecske egy 30 évig hallgató túlélőnek, Marek Edelmannak a riportkötete, akit a szerző megszólaltatott végre, hogy tisztába kerüljünk a Varsói Gettólázadás tényleges eseményeivel. Persze azzal az emberi mocsokkal, amelyet ott a német megszállók, valamint az ukrán vlaszovisták csináltak tisztába kerülni – már eleve képzavarnak tűnik, hisz aki elolvassa a történteket úgy érzi, hogy maga is bemocskolódott. Ott, ahol az egyébként gyermekgyilkosságok is hősi tetté magasztosulnak, miután megmentik az alanyokat a krematóriumtól, ahol már százak tűrik némán, hogyegy szabados gondolkodású galeri megerőszakoljon lányokat – már minden és mindenki mocskos, mert azzá teszi a háború, amilyen az 1942-ben volt. Ma legfeljebb az ütheti át a jócskán megemelkedett ingerküszöböt, hogy van aki úgy véli, az öngyilkosok, nem is emberek – ahogy ezt egy más embereket képviselő politikus megengedheti magának. Vaj’h mit mondanának a világnak szánt jelképes, tömeges öngyilkosságról, – amikor már nem volt, s nem láttak más megoldást – amelyet 1942-ben a Zsidó Harci Szövetség jelentős számú tagja és családtagjaik követtek el? Vérlázító és demoralizáló könyv! Miközben tudomásul kell venni, hogy csak mintegy 70 évvel ezelőtt történt Európában, s szinte kortársaink voltak a főszereplők. S hogy tudomásunk van más népirtásokról is azóta, melyeket az emberi társadalom fejlettebb, de kellőképp képmutató része sem tudott/akart megakadályozni? Ez mindenkinek a maga keresztje! Ne engedjétek feledésbe menni e bűnöket, ill. azokat a tetteket, amiket egyes kisebbségek követnek el embertársaik ellen!

Hirdetés
+
>!
deen
Cynthia Hand: Say Goodbye – Amikor búcsúzunk

A legnagyobb erőssége a könyvnek, hogy az írónő teljesen hitelesen mutatta be, mi történik egy ember lelkével és életével, ha egyik pillanatról a másikra elveszít valakit, akit nagyon szeret. Lex elveszíti testvérét, aki saját kezével vet véget az életének, és az eddigi teljesen normális mederben folyó élete darabokra hullik. Nem tudja, hogyan éljen tovább, hogyan dolgozza fel bánatát és legfőképpen a bűntudatát. Dave a terapeutája próbálja rávenni, hogy mondja el, vagy írja le, amit érez, amit gondol, így fokozatosan lekerülhet a válláról a teher. Lex azonban tud valamit, amit más nem, spoiler, és ez miatt magát hibáztatja. Lex kivonul a világból, bezárkózik és robot üzemmódban éli az életét. Próbálja megérteni miért történt mindez, hogyan lehetett volna megakadályozni, ki a hibás. Amíg rá nem jön az igazságra…
Nagyon szépen megírt történet, szomorú és elgondolkodtató, ugyanakkor a végére megnyugvással tölti el az olvasót. Lex végigmegy a gyász útján, míg képes elfogadni a történteket és azt, hogy az életet élni kell tovább egy ilyen tragédia után is.

+
>!
zuna19 P
Karen Templeton – Raeanne Thayne: Tündérkert karácsonyra / Csendes éj

Nagyon kíváncsi voltam a Tündérkert karácsonyra című történetre. Tetszett az egész sorozat, a három rész igazán édes volt. Arra rájöttem, hogy Karen Templeton nagyon jól ír. De az furcsa volt, hogy a trilógiában ismétlődő tragédia volt. Vagyis a főszereplők korábbi párjaik meghaltak, mindegyikben! Jó volt, jó volt, de valami újat is bele tehetett volna már.
A Csendes éj elég lapos volt, de nekem még így is szerethető. Szerintem ennek is sok része van még.

+
>!
Kelemen_Hanna P
Balázsi Lili Fanni: Madártej

Nem illene csillagoznom, mert a fele után nem sokkal feladtam. A két pont az író fiatal korának szól – még van ideje elkezdeni olvasni, hogy rájöjjön, mi a különbség a szereplők és a klisék között, meg hogy mik a fontos dolgok, amikről érdemes írni, és mik azok, amikről nem. Meg hogy az életismeret nélkül leírt szöveg, ami még csak nem is szórakoztató, csak rabolja az olvasók idejét. Persze nem a szerző hibája, én is boldog és büszke lettem volna, ha valaki tizenöt éves koromban ki akarja a adni a szépen teleírt file-jaimat, sőt már akkor is, ha sikerült volna bármelyiknek a végére odaírni a „vége” szót.

+
>!
meseanyu MP
Hugh Fearnley-Whittingstall: Zöldséget minden napra!

Én is a „megfontoltan válogató mindenevésben” hiszek, mint Fearnley, kevés húst fogyasztok, és zöldségmániás is vagyok, nem nagyon tudok elképzelni étkezést egy jó nagy adag zöldség nélkül. Szóval ezt a könyvet nekem írták, tobzódtam a jobbnál jobb ötletekben, variációkban, tippekben. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne változatosabban, fantáziadúsabban és szabadabban főzni és enni.

8 hozzászólás