Népszerű értékelések

Suba_Csaba P>!
George Orwell: Állatfarm

Képtelen vagyok épkézláb értékelést írni. Döbbenetesen jó könyv!

Csak szavak jutnak eszembe. Hatalom. Diktatúra. Befolyásolás. Hiszékenység. Megvezetés. Butítás. Kegyetlenség. Kizsákmányolás. Mégis mi volt ez? Tündérmese? Mellbevágó. Szatíra. Zseniális. Tömör. Alapmű. Örökérvényű.

Könyörgöm, olvassátok el! Legyen ott mindenki polcán!

>!
Európa, Budapest, 2016
136 oldal · ISBN: 9789634057994 · Fordította: Szíjgyártó László
15 hozzászólás
ProKontra P>!
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék

Nem hiszem, hogy sok olyan ember van, aki ne találkozott volna Fredrik Backman nevével és könyveivel. Egy biztos, ha meglátod a nevét egy regény borítóján, akkor az garancia arra, hogy valami nagyon-nagyon különlegeset fogsz kapni, olvasni, érezni. Kevesen képesek így kihasználni a szavak erejét, ahogyan ő teszi ezt minden művében. Egyszerre fogsz érezni örömöt, bánatot, dühöt, megértést, és képtelen leszel eldönteni, hogy melyik uralkodik erősebben.

Az első könyvem tőle: Az ember, akit Ovénak hívnak, elrabolta a szívem. Nehéz szavakba önteni, hogy mennyire imádtam minden sorát. Akkor azt gondoltam, hogy ezt nehéz lesz überelni, mert ilyet írni csak egyszer lehet. Nem is értem miért gondoltam ezt. Azóta már több könyvet is olvastam tőle (Hétköznapi szorongások, A nagymamám azt üzeni bocs), amelyek a maga nemükben zseniálisak voltak, mégis, azt kell mondanom, hogy a Mi vagyunk a medvék az eddigi abszolút kedvenc lett. Lehet, hogy a friss élmény miatt, nem tudom. Bár hetek teltek el a könyv olvasása óta, még mindig a hatása alatt vagyok; képtelenség elengedni.

Backman nem egy témáról ír, hanem mindenről. Olyan összetett, komplex történeteket vet papírra, hogy az olvasó csak ámul és próbálja összeszedni magát, vagy éppen a darabjait a földről, mert úgy érzi, teljesen szétesett. A Mi vagyunk a medvék fő témája a hoki, de mégsem az. Egy így furán hangzik, tudom, de, aki azt gondolja, hogy ez a könyv a sportról szól, az hatalmasat téved. Természetesen jelen van szinte minden oldalon, de a sorok mögött valami más lakozik: összetartás, barátság, szeretet, hűség, elfogadás és ebből eredendően a bosszú, a gyűlölet, a szánalom, és még sorolhatnám oldalakon keresztül.
Teljes értékelés:
https://prokontra.net/2020/10/30/fredrik-backman-mi-vag…

4 hozzászólás
n P>!
Térey János: Boldogh-ház, Kétmalom utca

Nehéz olvasmány, szerintem. Nem is írt róla eddig (a molyon) senki, csak csillagozták. Nekem három dolog jutott az eszembe miközben olvastam. Az egyik, hogy ez egy memoár, de egy olyan memoár, hogy az író 2019. júniusában meghalt. Talán folytatta volna, talán kiegészítette volna, pontosított volna, húzott volna belőle stb. , de erre nem volt lehetősége. A másik amin gondolkodtam, hogy ez az egész így döbbenetes. Térey velem egyidős volt, tehát 50 éves lenne, és , hogy reménység szerint még lett volna mit megírnia. Később. De, a sors, vagy Isten, vagy csak saját érzése, indíttatása miatt Térey elszámol, emlékezik, kutató munkát végez, és megörökíti, rögzíti, hátrahagyja mindazt, ami az elmúlt 48 évében történt vele. Nem csak vele, hanem a családjával. Apa, anya, nagypapa, déd és üknagypapa, nagynénik, szomszédok, Debrecen, Zugló, és minden, ami hozzá kötődik, az utcák, terek, szántóföldek, leégett házak, felsorolni is sok lenne, mert igen részletesen olvasunk ezekről. A harmadik dolog pedig az, hogy én nem voltam nagy Térey olvasó, néhány könyvét olvastam csak, nem is figyeltem rá annyira, valami bajom mindig volt vele, vagy nem vele, hanem azzal, amit írt, vagy ahogy írt, de nagyon tehetségesnek tartottam, közben távolságtartónak is, olyannak, aki ha ül egy társaságban, nem központi ember, inkább megfigyelő, később megszólaló, de mindent, ami körülötte zajlik, azt magába szívó, elraktározó. Ezt ez a memoár megerősítette bennem.

Finn_Hudson P>!
Agatha Christie: A fogorvos széke

Az utóbbi időben olyan Poirot könyvek kerültek a kezembe, amelyekben kevés szerep jut neki, ezért nagyon örültem, hogy Poirot ismét az elejétől a végéig jelen van. Az eleje nagyon megfogott, Christie érdekes esetet vázolt fel, tele gyanúsítottakkal: egy rejtélyes görög figura, befolyásos üzletember, féltékeny fiatalember és még sorolhatnám. Ugyanakkor a nyomozós rész már egy picit túlzottan lelassult, néha kaptunk egy-egy új esetet spoiler, meg sok politizálást. A vége viszont zseniális, olyan összefüggésekre derült fény, amire álmomban sem gondoltam volna.
Izgalmas látni, hogy Poirot a kis ötleteiből hogyan jön rá a rejtély megoldására.

meseanyu P>!
Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié

Ha nincs Dúró Dóra és a botrány, talán el sem olvasom a könyvet, mivel antológiákat nem zsűrizünk, és az egyéb zsűrizendők miatt ezek mostanában nálam háttérbe szorulnak. De férjem, a harcos forradalmár kifejezett kérésére megvettem és el is olvastam. Irodalmilag változatos minőségű alkotások, de az biztos, hogy a szándék nemes, és semmi olyan nincs a mesékben, ami miatt ki kellene átkozni ezt a könyvet. Inkább kisiskolásoknak ajánlanám, Lakatos István meséjét meg csak felnőtteknek, na az nagyon para, viszont roppant érdekes szemszögből mutatja be a Jancsi és Juliskát. Nekem a legjobban azok a mesék tetszettek, amelyek fiús lányokat vagy lányos fiúkat mutattak be. Az ilyen történetek szerintem nagyon kellenek kis hazánkba, ahol sajnos még mindig nagyon erősen patriarchális szemlélet uralkodik, és a gender szitokszó.

2 hozzászólás
MissFortune>!
Kelly Oram: Örökkön-örökké

Elég régen olvastam az első részt, lehet, hogy kellett volna egy újraolvasás mielőtt belevágok ebbe. Néhol csak lestem, mint Rozi a moziba, de viszonylag hamar belerázódtam.
Na mármost. Az első rész a kedvenceim közé tartozik, ez viszont elég távol áll attól. Felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon ha az első részt visszaolvasnám, még mindig kedvenc lenne? A válasz szerintem a nem, tehát jobb nem újraolvasni és megmaradni abban a hitben, hogy ez az egyik kedvenc történetem.
Mert hát tényleg csodás, csak annyira mesébe illő, hogy már-már rontja az élményt. Bárcsak ilyen lenne a világ, de nem ilyen, viszont jó volt beleélni magam.. Ellát elég könnyen elfogadta Hollywood, sőt, még híresebb lett, mint a pasija. Egyik napról a másikra. Ella tulajdonképpen bármelyik hollywoodi nagykutyának vígan bepofázik, de hát mindenki csak nevetgél rajta.. Annyira abszurd nekem ez az egész.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor annyira boldog voltam, hogy végre a kezemben tartom a folytatást, illetve rászántam magam. Olvastam, élveztem, nevettem. Aztán ahogy haladtam, egy idegesítő kis hangocska elkezdte sutyorogni a fejemben azt, amitől nem nyűgözött le ez a könyv. Ebben a részben ugyanis még mindig a lerágott csonton rágódunk, és az, hogy Brian meg Ella végigsmacizza a fél könyvet, a másik felében pedig Ella küzdelmeit láthatjuk saját magával szemben, illetve annyira naivan és bután áll hozzá eleinte a sztár világhoz, hogy üvölthetném volt tőle. Értem, hogy nehezen tudott megbirkózni a balesetben szerzett hegeivel, de más dolog nehezen megbirkózni valamivel és ilyen szinten bután viselkedni. És igen, itt kezdett el üvölteni a fejemben a hangocska. (Nem vagyok skizofrén. xD)
Brian nagyon aranyos meg minden, de néha olyan litániákat mondott, hogy már túlzásnak éreztem az ilyen mértékű nyáladzást.
Többet vártam ettől a könyvtől, úgy érzem, ebben a részben már egy kicsit mást kellett volna a történet középpontjává tenni. Ettől függetlenül olvasmányos volt, voltak jó és rossz pillanataim is. 3,5 csillagnál kevesebbet nincs szívem adni.

Hirdetés
DarknessAngel>!
Whitney G.: Barátod: Carter

Ez nagyon cuki volt!♥ Nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban mivel sokaknak tetszett, másoknak meg nagyon nem. Szerencsére én a tetszett tábort erősítem, sőt! Annyira jól szórakoztam olvasás közben, többször hangosan is nevettem, annyira szuperek voltak a komikus jelenetek, párbeszdédek.
Arizona és Carter között megvan az a bizonyos kémia, ami miatt csak falod és falod a lapokat pedig inkább tanulnod kéne, amíg be nem fejezed az egészet. Tényleg ritka barátság az övék, főleg, hogy mennyi intim dolgot megosztottak egymással. Csak úgy szikrázott a levegő lapok, amikor végre összejöttek.
A befejezés elég gyorsra sikeredett, de szerintem így is nagyszerű lett. Azért természetesen elolvasom az epilógust is, mert még nem akarok elbúcsúzni :))

3 hozzászólás
Muki75 P>!
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag

Szegény Bundás…. Neki aztán nem fenékig tejfel az élet. Hiába kóstol végig annyi finomságot. Tetszett a merész eszementsége, humora és minden, ami mögötte van. Olvasás közben végig folyamatosan az járt a fejemben, hogy ez legalább annyira agyament, mint Vonnegut (amit már vagy 15 éve nem olvastam). Még emésztenem kell, de biztos kézbe veszem a szerző más könyvét is.

Naiva P>!
Jeaniene Frost: A sírcsapda

Sem az egész sorozattal, sem pedig Cat-tel és Bones-szal évek óta nem tudok betelni.
Ha fel kellene sorolnom azokat az okokat, amiért megérte hatalmas könyvmolynak lenni, akkor a Cat és Bones sorozat köztük lenne. Kétség kívül kedvenc könyves páros. Számomra ők ketten megunhatatlanok, lefőzhetetlenek, szó szerint halhatatlan párost alkotnak. Egy hangyányit visszább vett a lendületből az írónő és nem ez volt eddig a kedvenc részem, de még így is pörgős és izgalmas volt. spoiler
Cat és Bones kapcsolata egyre jobb, stabilabb, viszont alig tudják élvezni egymás társaságát, mert folyton történik valami. Garantált akció, izgalom, dráma és humor. Az erotikát el ne felejtsem! Kell ennél több? off

2 hozzászólás
Amaryll87 P>!
Kerstin Gier: Fellegszálló

Egész jó kis könyv volt. Fanny karaktere kicsit ügyetlennek, bugyutának hatott néha, de ettől volt szerethető. Ben egy cuki fiú, kár, h csak a végén árulja el a érzéseit. Tristan az elejétől fogva gyanús volt, hát nem hiába. Tetszettek a bonyodalmak, meg a „krimis” szál. Leköti az embert amíg olvassa.