Népszerű értékelések

>!
Nikolett0907 P
Thea Harrison: Dragon Bound

“How . . . is he?”
“You know Rex Harrison in My Fair Lady?”
“The professory, growly son of a bitch?”
“Yeah, well”—she closed one eye, squinted at the skyline and grinned—“Dragos is a lot worse.”

Te jó szagú málnabokor……majdnem valami mást írtam hirtelen.
Rendkívül kiakadtam ezen a történeten, de valószínű leírni sem tudom miért.
Kezdem avval, hogy imádom a sárkányos történeteket, de meg se közelítette az elvárásom a kötetet.
Elképesztő cselekményszállal találtam magam szembe.
Már az első mondattól kezdve, tudtam, hogy az én könyvem.
Izzott a levegő végig, sokszor éreztem mennyire izgulok, és annyira imádtam ezt a világképet.
Dragos egy sárkány, a név minden jelentésével. Ravasz, kíméletlen, gőgös, hatalom mániás és uralkodó. Egy hatalmas gyűjtő, aki a szenvedélye tárgyairól mindent tud, bele értve a legapróbb dolgokig.
Nem ismerős molyocskáim? Mi is ilyenek vagyunk. Legalább is én biztosan, az utolsó darabot is tudom mit birtokolok és mindent megteszek, hogy beszerezzem amit kinéztem.
Szóval mivel megvolt az önazonosulás, rá kellett ébredjek imádom ezt a karaktert, lehet ősi, kicsit civilizálatlan, mégis érző, energiával telt lény.
Fantasztikus volt végig követni, ahogy felfedezi önmagát, az élet érzelmesebb oldalát. Ahogy a lelke még jobban színessé válik, és felfogja mi is igazán fontos a számára.
Pia már más tészta volt. Sokáig homály fedte kilétét, és őszinte leszek engem meglepet. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy micsoda, de be kell valljam a sárkány mellett igazán mulatságosan fest.
A személyisége megosztó volt nálam, persze értettem, hogy miért ilyen és bizonyos reakcióit el is tudtam nézni neki, és bár a végére megkedveltem, azért voltak kétségeim, időnként úgy éreztem mindjárt megfojtom egy kanál vízben.
Karakterek közül az őrszemek is igencsak figyelemre méltóak, szerettem, hogy a kötelesség mindenekelőtt, de volt humoruk és valljuk be a leírás alapján szemnek gyönyörködtetőek.
A másik nagy kedvencem Tricks, nagyon várom, hogy róla is olvashassak.
Belevaló és tűzről pattant….:D
Ennyit a karakterekről.
A cselekmény izgalmas volt, pörgős. Az erotika kellően vérforraló, a romantika pedig nem csöpögött, amit én nagyon szeretek.
Örülök, hogy elkezdtem ezt a sorozatot.
Első kötet magasra tette a mércét, remélem a többi rész is megüti ezt a szintet.
Most pedig jó szívvel ajánlom, aki rajong az ilyen könyvekért. Én pedig a kedvencek közé pottyantom. ♥

>!
mate55 
Friedrich Nietzsche: Túl az erkölcs világán…

Egy beteges (majdnem) rendkívüli zseni. Úgy gondolom Nietzsche eszméi nem igazán tekinthetők egy tébolyodott elme alkotásának, sőt nyelvezete, formai szerkezete az átlagosnál jóval magasabb fokú intelligenciára vall. Kétségtelen azonban, hogy világszemléletére, filozófiájára kezdettől fogva rányomta bélyegét szervezetének betegessége. Először is, nincs igazság, mondja Nietzsche, csak egy ember van az igazságban. Másodszor, a világgal való emberi kapcsolat csupán csak egy metafora. Vagyis az emberek a személyes érzelmek és a természet érzékelése alapján érzékelik a világot. Szerinte az igazság csak egyfajta nézőpont, és mivel számtalan perspektívából áll, nincs igazság. Véleményem szerint, a végtelenül romló jelenségek minden jogos kritikája ellenére a világ nem olyan rossz, mint ahogy Nietzsche lefestette. És olvasása közben végig volt egy olyan érzésem, hogy legtöbb esetben, érvelés helyett csak érzékeltet, legtöbbször nyersen, dühösen, megalapozatlanul. Inkább az állításainak következményeit vitatja meg, mint megvizsgálni a pontosságot, mint küszöbértéket. Lehetséges, hogy nem megfelelően olvasom Nietzsche-t. Talán a „nagy képre” jobban kellett volna összpontosítanom. Elismerem, de a könyvből a következtetései, a dilemmák mélységei hiányoztak nekem. De nem kérdéses, hogy ez az ember „szorongásai” érdekes olvasmány lehet, minden gondolkodó ember számára.

>!
molyok11
Kertész Imre: Sorstalanság

A polcomon hever eme könyv. 2004-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat Kertész Imre, és ez az, amikor nincsenek szavak – ha elolvastad a kötetet. 13 év kemény munkájának gyümölcse. Kertész Imre rengeteg időt fordított arra, hogy ez a könyv megszülethessen, hogy olyat alkosson, amit még senki más. Egy olyan témában írt, ami sokaknak zsánere, ugyanis nincs ember, akit ne érintene meg a zsidók története. Hányattatásuk, szenvedéseik sorozata a krisztusi fájdalom szintjét éri el, s akiknek vigaszt már semmi más nem jelenthet, csupán egy üzenet: a megváltás. Ami megtörtént, azt nem lehet visszafordítani, s a szőnyeg alá rejteni. Mindenkinek van egy sorsa. A cím paradoxon, hiszen a sorstalan sors is egyfajta út, amit be lehet járni. Úgy, ahogy elszállítottak nagyon sok zsidó származású embert, mellkasukon sárga csillaggal, megbélyegezve őket amiatt, amiről nem tehetnek a mai napig, hiszen a vérükben van származásuk, ami eleve elrendeltetett születésük pillanatában. Ezek után azonban megállapíthatom észszerűen, hogy elvették a sorsukat. Többeknek ez nem a sorsukba, hanem az életükbe került. Egy olyan életbe, amit többet nem adnak vissza. Egy olyan életbe, ami egyszeri.
Kertész Imrének egy önéletrajzi ihletésű regényéről beszélünk. Így beleépítette saját, személyes élményeit, meglátásait egy olyan helyről és egy olyan közegről, amit sokan tartanak a poklok poklának. Bizony, születhetnek barátságok még egy ilyen atmoszférában is, ahol ők jártak – a munkatáborokban, a kivégzőosztagokban. Erről legfrissebb olvasási élményem adott tanúbizonyságot, az Utolsó tanúk. ( "Kinyitom éjjel az ablakot… és a szélre bízom a levelet…"). Azt is mondhatnánk, hogy írónknak nem kevés szerencséje volt: magát idősebbnek állította, mint ahány éves ténylegesen volt. Ennek köszönhető megmenekülése is. És az élni akarásnak. A soha-fel-nem-adásnak. Kegyetlenül számoltak le emberek tömkelegével. A gázkamrákban testük valósággal elpárolgott. Sokaknak felmondta testük a szolgálatot, mert nem jutottak hozzá a megfelelő élelmiszerekhez. Azért, mert embertelen módra bántak velük.

Ennek a fiúnak mégis sikerül egy új szemszögből megvilágítania a történteket: az ott eltöltött minden napok különböznek az itteniektől. A tudat, hogy máshol vagy. Ott, ahol nem lett volna szabad. Az emberek szabadságát is porba tiporták. A főszereplő, Gyuri azonban „szabadságot vásárol”, ahogy teszi azt Alekszijevics Szvetlana.
Gyuri sorsközösséget vállal a zsidó emberekkel, sorstársaival a sorstalanság mezsgyéjén. Ennek az egyetlen embernek a hangját sokaknak kéne meghallania. Ugyanis hiszem, hogy ebben a könyvben nem csak egy ember szólal meg, hanem a fájdalmas emberi lelkek sokasága. Ami mellett nem lehet szótlanul elmenni.
Úgy gondolom, hogy ez a puszta szépirodalom. Katartikus erővel rendelkezik a mű. Minden sorát megéri elolvasni: a hétköznapokat, amik a megszokott rend szerint zajlanak, ott felborultak. Az időérzék is elhalványult. Elmosódott a napoknak a tartama, egy dolog volt a fontos: a túlélés. A szenvedés stációi között is megtalálhatjuk a boldogságot, az örömöt. Ami elmúlt, nem jön vissza többé már… Mégis emberi humánumot konstatálok lezárásként: ott is, olyan körülmények között is, ha borotvaélen táncolva is, ha a halállal játszva is, de megérte élni.

>!
robinson P
Csikász Lajos: Arany és vér

A történet most is irodalmi igénnyel megírt, cselekményes, fordulatokban bővelkedő, sokszor széles mosolyra is késztető, szórakoztató történelmi kalandregény. A remek tempójú, sodróan izgalmas cselekményben akad ármány és szerelem, harc és árulás, cselvetés és kalandok sokasága.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/12/arany-es-ver.html

>!
Bori_L P
Adrian Tchaikovsky: Hadállat

Az időgyermekeivel kezdtem, a Hadállattal zárom az évet. Soha rosszabb keretet!

Nem tudom, miért lepődtem meg azon, hogy Tchaikovsky military sci-fit ír: Az idő gyermekeiben ugyan ügyesen kikerülte a háborús helyzetet, a The Shadow of the Apt fantasy-sorozatban viszont elég egyértelmű, hogy a háborús téma nincs ellenére, sőt. Van olyan, hogy military fantasy vagy azt hívják flintlocknak?

No, mert hát ez egy hardcore military sci-finek indul, ahol a hangsúly ugyan nem a hentelésen van, de azért mellesleg kinyírnak egy fél megyényi civil lakosságot. A katonai vonal később sem veszik ki teljesen, elvégre a főszereplőnk, Rex (Jó Kutya) egy kettőharminc magas kutya-humán katonai hibrid, akinek az engedelmesség mellett az ölés is a vérében (és a headware-jében) van.
Hello, Frankenstein!

Biomorfok. Ők a főszereplők: a modern technológia áldásos termékeivel különböző célra (főleg katonai szerepekre) feltuningolt állatok. Vajon vannak-e/lehetnek-e önálló gondolataik, cselekedeteik, vagy minden az agyukba épített hierarchiától és a felsőbb parancsoktól függ? Személynek tekinthetők-e vagy puszta eszközök, amik azt teszik, amit mondanak nekik – amolyan biológiai robotok?

Tchaikovsky egy rakás igen érdekes kérdést vet fel a személy-eszköz témakörben. Az emberi gondolatokkal és emberszerű végtagokkal rendelkező katonai kutya- és medvemodell még viszonylag egyszerű kérdés, de mi a helyzet például egy osztott intelligenciával rendelkező mesterséges rovarrajjal? Vagy egy emberi beszédre képtelen, túlvilági kinézetű hüllővel? spoiler Elítélhetők-e a tetteikért a katonai modellek, akiket nem csak gyilkolásra terveztek, de a fejükbe épített hierarchia miatt fizikailag is képtelenek a parancsmegtagadásra?

Tchaikovsky ismét mesterien játssza ki a kártyáit. Rex gonosz; Rex egy eszköz; Rex tehetetlen; Rex jó… Jó Kutya, Rossz Kutya. Volt, amikor utáltam, aztán megkedveltem, aztán drukkoltam, hogy ne legyen hülye, aztán mérges voltam rá… De Rex végeredményben mégiscsak egy kutya, és ezt nem tudja levetkőzni, akármi történjék is. És ezt Tchaikovsky zseniálisan ábrázolta. spoiler Az utolsó csavar meg hát elég hátborzongató volt, hiába megint a cégek hatalmára fut ki bizonyos szempontból az egész.

Oldalakat tudnék még itt írni a könyvről, de inkább menjetek és olvassátok.

>!
Lisie87 P
Alma Katsu: Éhség

Így jár az, aki nem olvas fülszöveget! :D
No mindegy, tulajdonképpen annyira nem jó már az idegzetem, mint zsenge ifjú koromban, amikor simán letoltam a Kingeket, és még rémálmom se volt ( na jó, egy kis füllentés), szóval nem volt gond, hogy annyira nem volt félelmetes a könyv.
A Donner társaság tragikus útjáról nem igazán hallottam még soha, szóval nem volt semmilyen alapom, hogy miből is indult ez a történet. Jó néhány család nekivág egy hosszú útnak, Kalifornia felé, a jobb és új élet reményében. Az írónő úgy gondolta, hogy megspékeli a történetet egy-pár horror elemmel, természetfelettivel, és az egyik „legnagyobb gonosszal”, az emberi természettel. A regény jó része arról szól, hogy a karaván tagjai hogyan élik meg ezt az utat, és hogyan cselekednek egy olyan helyzetben, amikor minden kilátástalan és a túlélés a cél. Kirekesztés, erőszak, gyilkosság. Néhány főbb szereplő kap egy-egy sötét titkot a múltjába, amit idővel megismerhetünk. Egyiket sem tartottam alapvetően gonosznak, habár volt egy-két elvetemült szereplő, inkább csak a körülmények és embertársaik áldozatainak.
Inkább lélektani thriller, kevés horror elemmel. Ezek a „démoni, éhes szörnyek” inkább csak díszletek az emberi játszmákhoz.
A könyv nagyon nyomosztó, ezért igyekeztem haladni vele, mert nagyon lehúzott. Inkább visszaevezek a megszokott fantasy-scifi könyveimhez, hogy picit töltekezzek ez után.

6 hozzászólás
Hirdetés
>!
kvzs P
Cixin Liu: A sötét erdő

Nagyon féltem a könyv mind a 654 oldalától, mert rettentően ellentmondásos értékelések jelentek meg róla. Szerencsére csalódnom kellett, mert amit mások a hibájának rónak fel -túlírt, felesleges részletekkel teli- azt én előnyeként éltem meg. Nagyon hajszolt most az életem, de olvasás közben jól esett belelassulni a könyvbe, és ízlelgetni a hangulatokat, a Faltörők ötleteit, a szinte filozófiai eszmefuttatásokat. Persze -az első részhez hasonlóan-most sem állítom, hogy a nyugati civilizációban érlelődött gondolkodásom teljesen fel tudja fogni a könyv minden részletét, de talán nem is baj. Jól esett sejteni is az értés mellé.

3 hozzászólás
>!
ap358 P
J. Lynn: Wait for You – Várok rád

Az elején tartottam a könyvtől. Kliséhalmaznak gondoltam, már a fülszövegből minden sejthető, így elképzelni se tudtam, mit fogok majdnem 500 oldalon át olvasni.
Egyetlen sort se bántam meg. Imádtam!
Sokszor elképeszt, mennyien rajonganak a tökéletes hasizmokkal szereplő férfi karakterekért, és mennyire tartják hisztigépnek a főszereplő lányt, vagy mennyien gondolják azt, hogy túlreagálja a dolgokat ahelyett, hogy pár kisebb huzavona után az álompasi karjába borulna.
Hát, vannak helyzetek, amikor ez akármilyem romantikus is, akkor is iszonyat logikátlan lenne.
De a karakterek érzelmi világát úgy visszaadni, hogy olvasó egyet értsen velük, nem könnyű.
Itt az írónő vette a bátorságot, elhúzta a történet és hosszan mutatta be Avery félelmeit, a lelki világát. Avery folytonos visszautasításai, a tartózkodása és a döntései mind arra szolgáltak, hogy időt adjon Camnak a bizonyításra, és önmagának a továbblépésre/újrakezdésre. Nem hiányzott a sablonos korai egymásba borulás majd a félreértések hadából eredő viták, mert itt minden arra épült, hogy lassan haladjanak a karakterek egymás felé, lépésről-lépésre nyíljanak meg egymás előtt. Számomra Avery tépelődése egyáltalán nem volt idegesítő. Camet a szívembe zártam, a kitartása és a megértése csodálnivaló.
Ami Avery szüleit illeti… vágóhídra valóak.

>!
KATARYNA 
Shayla Black – Lexi Blake: A rabul ejtett szűz

Mindig is azon gondolkoztam…
Hogy milyen lehet hárommal.

Mert egy még természetes, kettőnél már az egyiknek tilosban kell járatnia a szerkentyűt :'D viszont háromnál már csoda hogy szét nem szakad.

Nem emlékeztem a történetre, ezért is olvastam újra. Nálam Hannah annyira ellenszenves egy vinnyákoló pic.a, hogy téptem volna minden oldalon. Lelombozó, hogy a negyedétől rá lehet jönni, hogy ki a fenyegető.
Siralmas.

Az is, hogy szétélvezi az agyát szüzen. Majd végig megy rajta Dex, két percen belül Slade is. Hagyhattatok volna neki pár óra pihenőt regenerálódni.
De miért is írok ilyet! Hannah óngyógyító, és univerzális.

Majd végigszántja a drága zongora billentyűzetén Gavin is, előtte persze megtanítja nyalókázni. Ki ne maradjon már ő se a jóból.

Csalódtam.
A végén kapunk egy kis siralmas 3 az 1-bent. A macska valahol felvinnyoghatott fájdalmában.
Bár.. Hannah úgy beszippantotta mindkettőjüket, hogy az csuda. Slade meg bekapatta a nyalókát vele, és boldogság volt, feltört az olaj, Jockey Ewing nagy örömére.

A félreértések elkerülése végett közlöm, hogy igaza van @nypiro-nak. Valamilyen szinten félre kellene tennünk a prűdséget, és értékelnünk kellene azt, hogy alig van magyarul ilyen csemege.
Ha.. több lett volna benne a 3 in 1, kevesebb a vinnyákolás, és a tizenévesekhez hasonló kangörcs, akkor talán még a 4 csillagot is megkapja.
5-nél.. sok minden kell, hogy én ennyire értékeljek valamit. Mert 350 oldalnak elegendőnek kellene lennie egy kitanításra.
Korlátok, szappanopera és mindenféle f…ság nélkül.
A könyv háromnegyedét végigröhögtem, de lekötött.

Viszont most sem vonom vissza az Asztal 3 főre egy orrba szájba, hegyén hátán…

3 hozzászólás
>!
Kriszti515 P
Vi Keeland: Órákon át kívánlak

Óóóó b*ssza meg :D Hát ez isteni volt *-* Olyan rég olvastam ilyen könnyed, mégis kellően erotikus könyvet, aminek ráadásul még ezer mondanivalója is volt.
A történet szenzációs volt, és vagy vak vagyok, vagy a közepéig nem volt egyértelmű mi miért mutatkozik meg.
Két csodálatos karakter, Rachel a felvágós nyelvével és érzéseivel egyszerűen hihetetlen volt, és Cain kérlek gyere el hozzám mert annyira csodálatos vagy :D A mellékszereplők nem voltak túltolva, legjobb barátnő és a család épp annyi szerepet kapott amennyi szükséges volt. Nem volt extra dráma, bőgések és szenvedések sora és nem volt „becsúszott” gyerek amit manapság minden könyvbe beletesznek. Oltári jó könyv, újraolvasós listára kerülendő, még úgy is, hogy nincs min meglepődni legközelebb.
Köszönöm @nypiro hogy ezzel a csodával ajándékoztál meg :) Örök hála!

1 hozzászólás