Népszerű értékelések

>!
Kuszma MP
Szerletics Antal: Paternalizmus

Szerletics Antal: Paternalizmus A másokról való gondoskodás erkölcsi határai

No, hát sok ilyen kötetet még. Rövid, összefoglaló jellegű, informatív és a laikusok is értik. Farzsebben elfér, úgyhogy ha nekünk szegezik a kérdést a kisföldalattin, hogy tudod-e, mi az az utilitarizmus, hát csak előkapjuk, és igen, tudjuk. Szerletics végigtekinti és rendezetten tálalja nekünk mindazt, amit összehordtak a filozófusok Stuart Milltől (sőt! Arisztotelésztől!) kezdve egészen napjainkig a paternalizmusról, hogyan érveltek a gondoskodó állam ellen vagy mellett. És hát ez nyilván minket is érint, mert saját gondoskodó államunkkal napi kapcsolatban vagyunk: ő vonja le a fizetésünkből a nyugdíj-járulékot, feltételezve, magunktól nem törődnénk ilyesmivel, ő rakatja rá a cigarettásdobozokra azokat a zombihorrorokat idéző elrettentő képeket*, és ő kötelez minket arra is, hogy bekössük a biztonsági övet, mert különben kiszállnánk az ablakon. Az ehhez való emberi viszony lehet az, hogy csak takarodjon ki állam bácsi a privát szférámból, tudok én magamra vigyázni, meg az is, hogy hát igen, bizonyos területeken szükség van az efféle szabályozásokra**. (Az általános emberi viszony mindazonáltal az, hogy persze, szabályozzon csak az állam mindent és mindenkit, csak engem ne.) A helyzet bonyolult, hiszen az ember egyfelől autonóm lény, aki képes felelős döntést hozni (nyilván magamból indulok ki), másfelől meg az ember társadalmi lény, akinek minden döntése kihatással van a társadalom más tagjaira – például ha meghal, akkor (néhány extrém esettől eltekintve) az hatással van a családjára. Nagy tehát a zűrzavar, és ilyenkor jól jön, ha kéznél van pár filozófus, akiknek egyik központi problémája amúgy is a „Mi a helyes?” kérdés, és jó, ha van pár jogfilozófus is, akik számomra a filozófia alkalmazott ágát képviselik – ők kísérlik meg ugyanis megfogalmazni azokat az elveket, amik alapján egy ország megszövegezheti az autonóm állampolgárok szándékainak közös eredőjét: a (tá-dámm) TÖRVÉNYEKET.

Szerletics nem érvel egyik megközelítés mellett sem, csak segít nekünk felfogni azok indokait. A magam részéről minden iskolának megértem a szempontjait, és elfogadom felvetéseiket – bár összességében közelebb állok a semleges állam eszméjéhez, aki minimumra korlátozza beavatkozás iránti igényét, de lényegesebbnek tartom, hogy ezek az elképzelések kommunikáljanak egymással, reagáljanak a kritikákra, keressék a konszenzust és merítsenek egymásból, mert abból nagy baj nem lehet. A baj ott kezdődik, amikor az egyik elmélet azt mondja a másiknak, hogy csiba.

* spoiler
** Jó, hát mondjuk ott kezdődik az egész, hogy bízunk-e egyáltalán az állam jó szándékaiban, abban, hogy valóban gondoskodni akar, nem pedig önös érdek vezérli. Nyilván az erről vallott gondolataim nem függetleníthetők attól, hogy per pillanat hogy állok hozzá a paternalizmus kérdéséhez. (Ti.: ölég rosszul.)

8 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő

Második alkalommal olvastam, miután megvettem rögtön elkezdtem.
Először úgy éreztem, egy fantasztikus regényt tartok a kezembe.
Azóta az érzés leülepedett, de most újra előtört.
Nekem valamiért a lelkemig hatolt, ugyan minden elemében rajongok a fantasy, romantikus, kalandos és kicsit „jövőt” látó könyvekért, de ahogy ezeket a típusokat összeolvasztotta az írónő, az valami hihetetlen.
Alig bírtam ismételten félre tenni, mikor nem tudtam olvasni, folyton ezen jártak a gondolataim, pedig pontosan tudtam milyen cselekmény következik, hisz nem első olvasásom.
A főhősnő kicsit fura benne, de nem idegesítő, és bár még csak „távoli” szereplő, nekem a Halál mindent visz. :)
NAGYON várom a következő részt, hatalmas kedvenc és csak ajánlani tudom. Olvassátok, megéri! :)

>!
tundi28 P
Peter Wohlleben: A fák titkos élete

Peter Wohlleben: A fák titkos élete Mit éreznek, hogyan kommunikálnak? Egy rejtett világ felfedezése

Gondolkodtam egy darabig a csillagozáson, mert a tartalom és a mondanivaló önmagában jóval többet is ér, mint öt csillag, viszont a stílus hagyott némi hiányérzetet maga után. Pedig elég olvasmányos, és laikusok – mint pl. én – számára is érthetően tálalja a mondanivalót, sőt néhol túlságosan is leegyszerűsíti – de csak néhol – és talán épp emiatt vált nehézkessé a szöveg olvasása.
Ennek ellenére örülök hogy olvastam, és csak ajánlani tudom mindenkinek, mert sok olyan dologra felhívja a figyelmet, ami egy – vagy több – erdei séta során nem tűnik fel egy kirándulónak, mert ehhez a tudáshoz, amit a szerző próbál átadni, több évtizetes (sőt, évszázados, évezredes – amire azért, lássuk be, elég korlátozottak a lehetőségeink… :)) megfigyelésre és az ebből levont következtetésekre van szükség.
És a csillagozás? Hát…. legyen 4,5 csillag.

2 hozzászólás
>!
BreeS
Anne L. Green: A remény hajnala

http://breestoriesandbook.blogspot.hu/2017/05/anne-l-gr…
Olvassátok minél többen, mert nem egy telt, szirupos történet. De nem ám! Egy igazi, vad, izgalmakkal teli romantikus sztori, erotikával fűszerezve, igazi magyar tálcáról. A reményről szól, a küzdelmekről, a hibákról, a döntésekről. Kikapcsol, kiragad a való életből, megnevettet, könnyeket csal a szemedbe. Ezt teszi velünk Anne. Ezt tették velem a könyvei ❤
Köszönöm az írónőnek, hogy lehetőséget kaptam az értékelésre, köszönöm, hogy ismét egy ilyen csodálatos könyvben volt részem. ❤ Azt hiszem még sokáig fogom lapozgatni, olvasgatni, aztán egyszer odakerül a többi könyv mellé. Utána pedig újra kezembe kerül majd, mert ez egy olyan könyv, amit nem lehet elégszer elolvasni.

>!
Álomgyár, 2017
410 oldal · ISBN: 9786155692185 · Megjelenés időpontja: 2017. június 20.
6 hozzászólás
>!
Pepe0810 P
Sophie Jackson: Egy font hús

Imádtam ♥ Gyönyörűen megírt történet az újrakezdésről, a kitartásról, és az elfogadásról. Valóban mondhatnánk tündérmesének is! :) Kat és Wes nagyon jó párost alkotnak, a szívemhez nőttek mindketten. Wes egy igazi motoros, tetovált rosszfiú, aki egy idő után megmutatja, hogy mennyi érzelem, és romantika rejtőzik benne. Kat egy nagyon erős nő, aki nem a múltban él, és képes arra, hogy meglássa mások értékeit. A könyv nagyon jól megmutatja azt is, hogy az emberek mennyi előítéletet hordoznak magukban. Nagyon tetszett, hogy ennyi mindent megtudhattunk a szereplők múltjáról is. Nana Boó annyira aranyos volt ♥ Nekem tetszik a cím, és a borító is! :) Lukács Andrea fordítása pedig gyönyörű. :) Én csak ajánlani tudom, olvassátok! :) Nekem kedvenc lett, és újra fogom még olvasni, az biztos! :) Ma el is kezdem Max történetét! :)

2 hozzászólás
>!
pepege MP
Tóth Krisztina: Vonalkód

Tetszett az a játék, amire Tóth Krisztina invitált a vonalkódokkal, hogy minden alcímnek köze volt a vonalhoz (és gyakorlatilag magához a történethez is). Ötletes. :)
Bús-borongós, de mégsem fekszi meg a gyomrunkat. Minden történet közel azonos színvonalú, remekül összerakott kötet. A Pillanatragasztóval szigorúbb voltam.
Azért még mindig az Akvárium tőle a legjobb! ;)

Hirdetés
>!
gabiica P
Jojo Moyes: Miután elvesztettelek

Féltem tőle, hogy tetszeni fog-e egyáltalán, ugyanis az első rész óriási hatással volt rám. De kellemeset csalódtam. Nagyon szerettem. Furcsa volt, hogy Lou természete teljesen más lett, azonban tökéletesen érthető volt. Főleg azok után, amiken keresztül ment. Igazából szerettem ezt az új Lou-t is. Kevésbé volt szétszórt és szeleburdi, megkomolyodott. Sok jót tett ez neki.
Örültem azonban annak is, amikor Lily hatására újra felbukkantak a régi énjének darabkái, és ízelítőt kaphattunk ebből is.
Tetszett Sam karaktere, azonban Lilyt kicsit már soknak tartottam. Vártam, hogy jön majd a részéről valami csavar, spoiler
A befejezés esetében nem erre számítottam, de úgy érzem, ez így jó, ahogy van.

>!
Madama_Butterfly P
Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első

Csapody Kinga – Nagy Boldizsár (szerk.): Az első Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet

A többszerzős novelláskötetekkel mindig bajban vagyok: soha nem megjósolható, kitől mire lehet számítani, az egymás után következő történetek stílusban, mondanivalóban, az adott téma megközelítésében nagyon eltérőek lehetnek – ez persze nem baj (szeretem a meglepetéseket) és főleg ezért is olvasom kíváncsisággal a tematizált köteteket. Ez a kis könyvecske érdekes, mindenki számára egyedi és egyszeri élethelyzet köré épül, néha szívszorítóan, néha édesen, néha durván dolgozza fel az elsőt: lányok és fiúk, ártatlanok és kevésbé azok, bizonytalanul és még bizonytalanabbul… ilyenek vagyunk mindannyian, ez az élet, az, hogy ki hogyan tapasztalja meg ezt a fontos pillanatot az nagyon sok mindenen és persze a másikon is múlik… természetesen (mint minden novelláskötetben) akadnak jól sikerült, kevésbé jól sikerült és nagyszerű történetek, ki-ki eldöntheti hozzá melyik áll a legközelebb.

>!
V_Ili P
Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán

Ritkán tetszenek a szerelmi háromszöges könyvek, esetleg akkor, ha valamelyik fél nem szimpi.
Itt nem tudtam senkire rosszat mondani, sőt Maggiet kifejezetten szimpatikusnak találtam.
Talán Ridgenek lehet felróni, hogy nem lépett, amikor megváltoztak az érzései Sydney iránt, de én elnézem neki. ;)
Most olvastam először ilyen könyvet, amiben dalszövegek vannak, úgy, hogy meghallgattam mellé az eredeti dalt.
Kedvencem lett mind.
Azóta már többször meghallgattam.
Talán kettőt kiemelnék, ami a legkedvecebb spoiler lett, természetesen a címadó dal és a Let it begin.
Így hogy már jó pár CoHo könyvet elolvastam, bátran kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc íróm.