Népszerű értékelések

>!
Zsófi_és_Bea MP
Angela Marsons: Egy élet ára

Kim Stone ismét jött, látott és győzött. Nálam biztosan. Olyannyira, hogy minden tüskéje, barátságtalansága ellenére én nagyon megkedveltem. Az előző részekben sem sikerült ellenszenvessé tennie magát, de ebben a kötetben meg is szerettem. A szívembe lopta magát, mert most jött át igazán, hogy a zord, barátságtalan külső mennyire érző lelket és szívet takar.
Tetszett a lassabb, alaposabb kezdés, majd amikor felpörögtek az események, nem lehetett elszakadni a történettől, egyszerre féltem és reménykedtem. Nem emlékszem, hogy egy krimit valaha is megkönnyeztem volna, de itt ez történt. Váratlan, megható és felzaklató események követték egymást Angela Marsons legújabb könyvében, és azt is elmondom, hogy nekem ez a rész tetszett a legjobban.
Ez a rész volt eddig a legérzelmesebb, Kim Stone felügyelőnő megmutatta a legemberibb és legszeretnivalóbb arcát, még akkor is, ha ez szándéka ellenére volt.
Mit lehet olyankor tenni, amikor véget ér egy Kim Stone epizód? Várni a következőt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/10/angela-marsons-egy…

>!
Klodette
Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve

Mindig nehezen mondok búcsút egy sorozatnak vagy egy trilógiának, de most még a szokottnál is lehangoltabb vagyok, hiszen egyszerűen imádtam ezt a könyvet. :)
Szóval, mindent összevetve, keserédes pillanatoknak voltam tanúja az elmúlt pár percben, amikor is elolvastam az utolsó oldalakat és egyszerűen nem tudtam, hogy mi lesz ezután?!
Komolyan véget ért? Tényleg ennyi volt? Soha többé nem lépek már be az álomfolyosóra? Nem már!
Aztán persze rájöttem, hogy ez így van rendjén. Egyszer minden jónak vége szakad. Csak nagyon nehéz elfogadni a változást.
Kerstin Gier-től már olvastam az Időtlen szerelem trilógiát és nagyon szerettem, főleg Xemerius miatt. Az utolsó résszel, a Smaragdzölddel viszont voltak gondjaim. Ám Az álmok harmadik könyve nem okozott csalódást és ennek kimondottan örültem.
Mindenre fény derült, kivéve egy dolgot, – amit persze nem árulok el – de az talán jól is van így. Legalább maradt egy kis jóleső titok így a végére. Az ilyen apró fricskákkal mindig tudok azonosulni. Szerintem az írónő így érte el, hogy örökké emlékezzünk erre a nagyszerű sorozatra.

Bővebben pedig:
http://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/10/konyvkritika-…

>!
DarknessAngel
Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve

Imádtam! Csak úgy, mint az első kettő. Hiába, elfogult vagyok, plusz ami jó, az jó. :D Most is sokat nevettem Livnek (és Rasmusnak) hála. Grayson és Henry továbbra is nagyon aranyosak és védelmezők Livvel szemben. Tetszett, hogy mindenkinek van valami a tarsolyában.
Aki meglepett- Mia, és bevallom Florence is. pozitív értelemben
Aki cserbenhagyott- Jasper :( Olyan keveset szerepelt szegénykém. És rendben, hogy őt már nem érdekli ez az egész álom biznisz, de azért azt hittem, egy uttolsó menetben még benne lesz.
Akit utáltam- Arthur. Grr… hogy lehet valaki tényleg ennyire aljas?! Simán elcseszi más emberek jövőjét, csak hogy ő elérje azt, amit akar.
Anabel-ről inkább nem is mondok semmit, mert… hát nem is tudok. :D
Szerintem csak úgy, mint az Időtlen szerelem trilógiát, ezt is még újra fogom olvasni.
Nagyon cuki, aranyos, vicces és ötletes. Mi kellhetne még? :)

UI: A borító újra kivételesen szép lett *-*

3 hozzászólás
>!
Naiva P
J. Randy Taraborrelli: A Beyoncé-titok

J. Randy Taraborrelli: A Beyoncé-titok A tehetségkutatóktól a Forbes listáig

Őszintén, nem is tudom, mit vártam ettől a könyvtől. Mindenesetre nem ezt.
Amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem Beyoncé-t. Mindig megdöbbent, amikor a fellépéseit, koncertjeit nézem, hogy a szupersztár státusza mögül milyen erős szinten átüt nála a hideg profizmus és a színtiszta őszinteség kettőse. Megrenget, amit csinál. A popszakmában, vagy úgy általában a szórakoztató iparban hirtelen nem tudok még egy személyt megnevezni, aki egyszerre tud rázni, profi koreográfiát táncolni úgy, hogy közben stúdióminőségben énekel.
A Destiny's Child-dal való munkásságát is nagyon megszerettem az idők folyamán, de amióta láttam ezt https://www.youtube.com/watch… folyton arra gondolok, hogy biztos van alapja, azon kívül, hogy sírok a nevetőstől.
A könyv nem sok újat tudott mondani. Sokszor úgy éreztem, mintha a szerzőnek az lett volna a célja, hogy megmutassa, össze tud hozni egy mások által hangoztatott és a bulvárlapokból olvasott életrajz-szerű könyvet. Magát az írómódot kicsit tárgyilagosnak, személytelennek éreztem. Zavaró volt, hogy sok esemény tényként volt kezelve, pedig csak néhány kattintás az interneten és máris ellenőrizhető, hogy a Dreamgirls-ért egyáltalán nem nyert Golden Globe-ot Beyoncé. A kronológia zavaros volt és sokkal inkább a Knowles családról és az apjával való kapcsolatáról szólt.
Ezek voltak a könyv legfőbb hibái, de hogy jót is írjak, igazán olvasmányos volt. Úgy érzem, a szerzőnek sikerült szimpatikus képet mutatnia egy olyan lányról, aki mindig arra vágyott, hogy énekelhessen. Énekesnővé váljon és ezért keményen meg is dolgozott.

>!
Szilvi00 P
Alexandra Bracken: Sötét játszmák

Új szereplőket, új izgalmakat és egy egész új Ruby-t hozott a folytatás, nekem nagyon tetszett. Nagy örömömre spoiler is visszatért, ő az egyik kedvenc szereplőm. Az elején kicsit zavaros volt, a Liga vezetője, Cate, illetve Lee testvére mennyire megbízható? Már magam sem tudtam, kinél lenne jó helyen az a bizonyos, döntő jelentőségű chip?!
A sok akció, izgalom és menekülés közben, sokszor alig hittem a szememnek, milyen szörnyűségekre vetemedett egy-két gyerek, képességével és hatalmával visszaélve. (Knox, Michael) Volt pár érzelmes és szép romantikus pillanat is. Pont annyi, amennyi ebben a sötét és veszélyekkel terhes világba beleillet.
Remélem Ruby a harmadik részben végre megbirkózik a bűntudattal, mert picit bosszantott, hogy bár életeket mentett képességével, mégis rendre lelkiismeret-furdalással küzdött.

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Wesley Chu: Időrabló

Teljesen megvett magának a sztori. Bár túl sötét jövőképet fest, cselekményben és izgalmakban bővelkedik és tele van meglepetésekkel. Főhősünk, James amolyan mogorva alak, aki az egyik legjobb kronotop, vagyis hivatásos időugró. Bármit bárhonnan elhoz, csak sajnos ezek mind tárgyak. Nyomasztja, hogy embereket az első időtörvény miatt nem menthet meg. Mert mi van ha mégis? Az összes ügynök ezentúl rá vadászik, miközben simlis dolgok dolgo derülnek ki. Mert ugye mindig van a háttérben egy kapzsi vállalat, aki semmitől sem riad vissza. Nagyon jó sorozatkezdő kötet.

Hirdetés
>!
NewL P
Arthur C. Clarke: Szigetek az égben

Olvasás közben végig az író Arthur C. Clarke: Delfinek szigete könyve járt az eszemben, abban találkoztam ezzel a fajta írásmóddal, ahol könnyen érthetően (és kevésbé részletekbe menően) magyaráz el az író tudományos tényeket, úgy hogy még egy a témához nem szakértő olvasó is megérthesse azokat. A rövid történet alatt történő események is inkább a fiatalabb korosztályt célozzák meg, ahol a különböző kalandok közül kikacsint az író: nézd milyen érdekes a világűr. Sajnos el kell mondani a könyvről, hogy egy kicsit meghaladta már az idő (elég retro hangulatom volt az olvasás közben), és talán nem is olyan jó mint Clarke későbbi könyvei, de azért élveztem a könnyed hangvételét.

>!
robinson P
Bohumil Hrabal: Gyöngyök a mélyben

Bohumil Hrabal: Gyöngyök a mélyben Bohumil Hrabal füveskönyve

Gondolatok, életbölcsességek a sör, Áprilka, macskák és a politika körül.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/10/gyongyok-melyben.html

>!
Bla IP
Horváth Teréz: Kokas Ignác

Horváth Teréz kis tanulmánya hasznos olvasmány.
Kokas Ignác apját követve asztalosnak készült, fiatalon verseket írt, a pápai tanítóképzőben fordult a képzőművészet felé. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványa volt, ebből következően korainak mondható munkáin a bernáthi hagyományok egyfigurás, zsánerszerű megközelítése dominál, később keményebb formák, feszesebb, nyersebb kompozíciók jelennek meg.
A ’60-as évek közepén kezdte az ún."zöld" képeit festeni, – ezekért az újító, avantgárd művészek közé sorolták. Bár ezek jelentős szakmai vagy közönségsikert akkor még nem arattak, úgy érezte, megtalálta igazi hangját. 1969-től évente néhány hónapot töltött az Alcsút melletti Ginza-pusztán, itt születtek sajátos, a figuralitás és nonfiguralitás határán mozgó képei. A hetvenes évekre stílusa kiforrt, műveit szimbolikus jelei, színei, egységbe szerveződő motívumai, univerzális látásmódja tették egyénivé. Későbbi tájképein látomások, fantázia, expresszivitás uralkodnak. A kis albumban látott képei alapján közel jutott a szürrealizmushoz, de annak inkább csak eszközeit, nem világfelfogását vette át. Alkotásaiban a fantázia és az érzelem is szerepet kap, „tájképei” szorongásos, döbbenetes kozmikus képzeteket keltenek. Az ember építette világ, a házak, hidak, kerítések, sírkövek romlásának és a nőtt természet diadalának kettőssége érzékelteti az élet dialektikus változásait, félabsztrakt alkotásai akár elsüllyedt civilizációs emlékeket hordoznak. Nagyívű életút a zsánerképtől tán az absztraktig – egy igazi művész fejlődése. Élveztem, bár a kétszeres Munkácsy-Díjas festő képeit „érteni” nekem nehézséget okoz.
Mellékes megjegyzésem, hogy ezt a kötetet valószínűleg fiataloknak szánták, mert oly kis karakterekkel van szedve és nyomtatva, hogy nappal is szemüveg kellett a kisilabizáláshoz.

>!
blueisthenewpink SMP
Máté Angi: Az emlékfoltozók

Máté Angi: Az emlékfoltozók Mesék a szeretetről

A hétéves véleménye: „Jó volt, hogy nyugis, csak olyan furán nyugis.”

Csendes-békés-szomorú, mátéangis hangon szóló, nagyon rövid mesék. Nem volt nyomasztó, pedig tényleg mindben ott bujkált a szomorúság. Szívesen olvastuk, és talán mélyen, nem tudatosan tanultak ezt-azt a kölkök veszteségről, változásról, elengedésről, barátságról, hibákról és azok jóvátételéről.

10 hozzászólás