Népszerű értékelések

>!
Kuszma MP
Mohan Rakesh: Tétova árnyak

Határozottan érdekes. Teljesen elüt az eddig általam olvasott indiai regényektől abban, hogy egy urbanizálódott, „polgárosodó” közösséget mutat be – ilyen értelemben pedig nem annyira a hagyományos indiai szövegekhez kapcsolódik (bár azokra is visszautal), hanem inkább Henry James lélektani műveire, vagy Huxley korai értelmiségi-regényeire. Érdekes továbbá az elbeszélő személye is, aki a cselekmény fősodrától egy lépéssel távolabb áll, és kívülről nézi, dokumentálja két, nála jóval extrovertáltabb személy kapcsolatának alakulását – itt meg mintha A nagy Gatsby köszönne vissza. Mohan Rakesh ifjú és csóró újságírója Delhiben akad össze a jól szituált, magabiztosnak tűnő, szuggesztív Harbansszal és feleségével, a férje nyomására festegető, de valójában a tánc iránt érdeklődő Nilimával. Ők ketten aztán egyre erősebben bevonják őt saját világukba, így csakhamar világossá válik számára (és számunkra is), hogy a kívülről harmonikusnak tűnő kapcsolat valójában egy piranhákkal teli vízgyűjtő: csupa elfojtás meg frusztráció, az átalakuló nő-férfi kapcsolat kibeszéletlen problémáinak tárháza.

Bár Rakesh szövege lényegesen fegyelmezetlenebb, mint az angolszász pályatársaké (a meglehetősen hektikus időbeli ugrálás, a retrospektív és jelenkori síkok közti átmenet – illetve az átmenet hiánya – például gyanítom, fel fog bosszantani egyeseket), és az elbeszélő személye is lehetett volna egy picit kevésbé passzív (én például ölég gyakran nem értettem, hogy ugyan miért harcolnak a bizalmáért a többiek, amikor ennyire nem szolgálja meg azt), de összességében tudom ajánlani. Egyrészt mert szépen simul be mögé Delhi, és a dekolonizálódó India világa, ami ugyan már független ország, de az intelligenciának még mindig London az álmok városa – másrészt meg azért, mert önerőből is egy okos, finoman pszichologizáló szöveg spoiler. Én meg szeretem az olyat.

>!
DarknessAngel 
Maggie Stiefvater: The Raven King – A Hollókirály

Elég sokat gondolkodtam a könyvön, mert habár tetszett, azért voltak dolgok, amiket hiányoltam. A történet továbbra is nagyon érdekes volt, komolyan már én nem bírtam kivárni, mikor találja meg a csapatunk Glendowert. Mindenki, de főleg Gansey annyit kutatott már utánna, hogy tűkön ülve vártam, vajon tényleg rá-e talál, tényleg teljesíteni fog-e egy kívánságot?! spoiler Tetszett Blue és Gansey kapcsolata, igazán aranyosak voltak együtt. Azt a bizonyos csókot is már rettegve – de közben izgalommal is – vártam, és nem kellett csalódnom.
Egy csomó mindenen most is meglepődtem, még azon is, amin nem kellett volna. :D De ez inkább olyan kellemes meglepődés, amin inkább olvadozhat az ember. spoiler Persze volt olyan is, amit furcsának találtam, de azt is csak pár percig, mert hát ebben a sorozatban soha semmi nem lehet túl furcsa. Pl. Blue apja, Cabeswater… Idővel a furcsa is logikus lesz, úgyhogy nem kell félni. :D
Amivel viszont nem vagyok teljesen kibékülve, az Szürke. spoiler Meg néhol szívesebben olvastam volna több szóban kifejezett érzelmet is a szereplőktől. Maggie csodálatosan ír, és a szereplőinek nincs is szükség beszédre, hogy megértsük mit éreznek, de most néhol mégis hiányoltam ezt.
Jó lett volna, ha Adam és Ronan picit többet kommunikál, vagy Gansey-től is kicsit többet vártam, spoiler spoiler
Ezek ellenére viszont ki vagyok békülve a befejező kötettel. Szépen minden a helyére került, itt-ott maradtak nyitott kapuk is, hogy a fantáziánk dolgozhasson. A borító pedig gyönyörű *-*

1 hozzászólás
>!
gazibla
Stephen King: 11/22/63

Összetett és nagyon jól kidolgozott regény. Talán ez King egyik legjobb könyve, hosszúsága ellenére sem volt unalmas és a mellékszálak is izgalmasak. Jók voltak a szereplők(Sadie, Jake, Deke), nagy kedvencem Sadie volt, de a többiek is mind mind jól ki voltak dolgozva. Örülök hogy végre sorra került ez a könyve is Kingnek. Nem is írok többet erről a műről mindenki olvassa el, mert megéri rászánni az időt. :)

>!
Chivas
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Nem szoktam ilyen sokáig olvasni egy könyvet, igazából magamnak volt jelzésértékű hogy minden mást szívesebben csináltam, minthogy leüljek és olvassak. A háromnegyedéig küzdelem volt, aztán pedig kitűnő lett. :D

>!
Pillecukorkám
Leiner Laura: Egyszer

Számomra siker listás könyv lett…. Megnyert már az első soraival… Egyszerűen imádom… Olyan sok érzelem szorult ebbe az egy könyvbe ami az egész eddigi részekbe összesen nem volt jelen…. Az utolsó oldalakon már zokogtam(meg még előtte is egyszer kétszer)…. Mert ez már nem csak egy könyv…. Ez már olyan mint egy Biblia… ami ide le van írva az szinte már szentírás….!♥ Köszönöm az egész sorozatot, imádtam mind a hat könyvet….♥♥

>!
K_A_Hikari
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom

„Jonah az én hangomat akkor is meghallotta, amikor senki másét nem.”

Én valami YA könyve számítottam, ergó: fiatalok, akik szerelmesek lesznek egymásba, a szerelem kinyitja számukra a világot, és boldogan élnek, amíg…
Ilyesmit vártam.
Ehelyett, pofán vágott a történet.
(…)
Jonah… *sóhaj* Drága, drága Jonah… Aki már olvasta a könyvet, azoktól kérdezem: csak én akartam megölelni Jonah-t jó szorosan, és biztosítani róla, hogy minden rendben lesz? Annyira aggódtam érte, és annyira megszerettem…
(…)
Délután fél négy körül kezdtem, és hajnali egykor fejeztem be. Ez kilenc óra olvasást jelent, ha jól számolok. És több, mint négyszáz oldal a könyv. Gondolom, ennél többet nem kell mondanom, hogy mennyire szerettem.
Most szólok azoknak, akik még az olvasása előtt állnak: legyen mellettetek zsebkendő és csokoládé. Ez a könyv olyan valós és nyers, hogy a rózsaszín felhők után szinte elszívja az emberből a boldogság érzését.
Még a könnyek ellenére is szerettem.
April miatt…
Jonah miatt…
Mindenki miatt, aki hangokat hall…
Az űr miatt, amit bennem hagyott a könyv…
Egy hang miatt, amit nem ismertem, de azt suttogta: „Ez az élet. Ennek így kellett lennie”
Én pedig elhittem. De attól még fáj.

5 hozzászólás
Hirdetés
>!
zuna19 P
Samantha Young: Until Fountain Bridge

Imádtam! ❤
Már nagyon régóta tervben volt ez a kis szösszenet.
A sorozatban Ellie és Adam lett a kedvenc párosom, ezért is vártam már nagyon az ő sztorijukat. Igaz, hogy rá kellett venni magam a kezdésre, de annyira kellemesen csalódtam a történetben, hogy megérte.
Édes volt az egész. Szinte végig mosolyogtam az egészet, na meg persze könnyeztem is a megható részeken.
Tetszett, hogy a naplóolvasás köré épült minden. Innen lett felépítve az egész utazás az időben.
Nagyon működött a kémia a két karakter közt, érezhető volt. Évekig csak kerülgették egymást, közben természetesen csak szenvedtek. Tipikus!
A rengeteg vicces jelenet közül a féltékenykedő Adam volt a legjobb. Sok-sok ilyen volt.
Viszont a vége nekem hiányos volt. Olvastam volna még. Oké volt a múlt és a jelen, de egy picuri jövő is lehetett volna még benne.

>!
vikcs P
Baráth Viktória: A főnök

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2017/06/barath-viktor…

"Hű, hogy én mennyire vártam már ezt a könyvet! Sokatok számára ismerős lehet az írónő neve, hiszen tavaly robbant be az írók világába az Első tánc című könyvével. Ez sokkal másabb, mint A főnök, hisz az inkább a romantikát és önmagunk keresését helyezi előtérbe, míg itt egy olyan világ tárul elénk, amelybe nem szívesen csöppennénk bele.

Ana tökéletes életet él. A vőlegényével az esküvőjüket tervezik, mindenük megvan, Anának nem kell
mással foglalkoznia, minden nap csak ki kell választania, hogy melyik cipőt vegye fel az adott ruhájához. Ám gondtalan élete egyik percről a másikra tűnik el, egy olyan kilátástalan helyzetben találva magát, amiről azt hiszi, csak egy rossz álom. De nem, ez a valóság. Már nem bánnak vele hercegnőként, hanem csak egy hasztalan fogolyként, olyan fickók kezében, akikkel soha nem akart találkozni. Anának választania kell. Vagy meghal, vagy együttműködik egy veszélyes férfival, aki drogot árul. Ahogy egyre többet lát ebből a kegyetlen világból, úgy változik meg ő is. A kis gazdag úri hölgy lassan átalakul kemény csajjá, ám ezért elég keményen meg kell dolgoznia.

Annyira olvastam volna még! Az írói fejlődés is nagyon látványos, kidolgozott a könyv, érezhető, hogy sok munka van a háttérben, és a karakterek nagyon jól felépítettek. Tetszik, hogy Viki elég sokszínű írás terén, hiszen az Első táncban is nagyon jól csavarta a szálakat, itt azonban rendesen megkavarja az álló vizet, és az olvasó konkrétan a haját tépi a végére. Készüljetek fel!

Nem mindennapi olvasmány egy nem mindennapi világról, kapcsolatról és érzelmekről. Úgy gondolom, több ilyen történet kellene, nem csak a tucatkönyvek. "

2 hozzászólás
>!
KönyvMoly_1989 P
Kresley Cole: Endless Knight – Végtelen lovag

Izgalmas volt!!!! És ez a borító… Gyönyörű!
Kresley Cole roppantul ért a történetmeséléshez és a bonyodalmak fokozásához. Tetszik a világfelépítés és a Tarot még mindig lenyűgöző központi téma. Igazán eredeti! :)
A „Halál” egyedi, ellentmondásos, különleges egyéniség, aki elvitte a hátán a könyv második felét.
Evie – t még mindig kedvelem, de őszintén remélem, hogy nem keveredik bele egy bonyolult, túlkomplikàlt szerelmi háromszögbe.
Még kell egy kis plusz számomra, hogy 5 csillagot adjak, de nagy reményeket fűzök a következő részhez. amire remélhetőleg nem kell éveket várni

>!
olvasóbarát P
Tóth Krisztina: Felhőmesék

„Legyen bátorságod a saját életedet élni, ne pedig azt az életet, amit elvárnak tőled.”

Tóth Krisztina írásait minden műfajban szeretem, nem újdonság számomra az sem, hogy meséket is olyanokat ír, ahogyan él, gondolkodik. Ezekben a mesékben is sok olyan témát találunk, amelyek segítenek nekünk (igen, a felnőtteknek is!) megtalálni az élet élhetőségének lehetőségét, még akkor is, ha ez nem könnyű feladat. Nekem nagyon tetszik, hogy a kortárs mesék szerzői nem habos babos rózsaszín meséket írnak, hanem az élet apró örömeit, a megoldandó kérdéseket, a gyászt, a másságot, a szomorúságot is képesek felvállalni, Darvasi László, Finy Petra, Simon Réka Zsuzsanna, (Majdnem egy tucat királylány), Molnár Krisztina Rita (Maléna kertje) meséi is ilyenek, hogy csak a kedvenc szerzőimet említsem, de a sor szerencsére hosszan folytatható.
Ebben a kötetben a Mese a denevérről, aki madár akart lenni és A majdnem százéves bácsi különösen tetszett, de a másik két mese is nagyon jó.
Timkó Bíbor rajzai méltó társai a szövegnek, légiesek, csodálatosan színesek, alig várom, hogy majd az unokáimon tesztelhessem.