Zürich helyszín
Idézetek
Egy nap Zürichben az utcán odalépett hozzá egy fiatalember. „Megcsókolhatnám azt a kezet, amely az Ulyssest írta?” – kérdezte. „Dehogy csókolhatja! – felelte Joyce. – Ugyanis azonkívül még jó pár más dolgot is csinált az a kéz. ”
James Joyce
Robert Schnakenberg: Híres szerzők titkos élete 75% Amit tanáraink soha nem meséltek el
1908-ban, amikor Freud meglátogatott Zürichben, bemutattam neki a Babette-esetet. Utána így szólt hozzám: „Tudja, Jung, bizonyára hallatlanul érdekes, amit ennél a betegnél földerített. Hanem, hogy volt képes ezzel az elképesztően ronda nőszeméllyel órákat és napokat eltölteni?” Dermedten bámultam rá, mert ilyen gondolat egyáltalán föl sem vetődött bennem. Az én szememben ő egy bizonyos értelemben meghitt öreg jószág volt, hisz olyan szép rögeszméi voltak, és olyan érdekes dolgokat mondott. És végeredményben a groteszk zagyvalékok ködgomolyaga mögött nála is kirajzolódott az emberi arc.
Zürich egy őrült város. A pincékben itt annyi arany van, hogy valamennyi itteni utat be lehetne burkolni vele. Viszont egy csésze tea öt dollárba kerül.
Hugonnai Vilma 1879-ben fejezte be az orvosegyetemet Zürichben, és fogalma sem volt róla, hogy amennyiben tanulmányai végeztével nem fogadja el az ott felajánlott orvosi állást, akkor Magyarországon orvosként hosszú évekig nem praktizálhat, csak bábaként, mivel Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter csupán az érettségi engedélyt adta meg, az orvosi diploma elismertetésének kérelmét elutasította. Mint Hugonnai Vilma önéletrajzából kiderül, „veszélyt”, az államrendet fenyegető veszélyt láttak a precedens megteremtésében, hiszen a nők felforgatnák az államot, ha tudományos téren egyenjogúságot nyernének… Egy idősebb orvos tanácsolta Hugonnai Vilmának, hogy végezze el a bábatanfolyamot, és tegye magát hasznossá addig is, amíg a helyzet megváltozik. Ehhez több mint 15 esztendő kellett.
337. oldal
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 93% (1860–1914)
Amikor a tulaj távozott, Michel azt mondta:
– A tulaj párizsi. De már több, mint harmic éve Zürichben él. És nagyon honvágya van…Gyűlölöm Svájcot. Olyan hely ez, ahol egyáltalán nincs szeretet. Semmilyen és semmikor. A süketek és némák országa. Majd magad is meglátod – és szeme sötéten, tükörfényesen megvillant.
A szóhasználat változik térben és időben, és ugyan igaz, a nyelvnek van írója, nem az országnak – de mégis, mondjuk meddig német a német? Zürichben ugyanazt a nyelvet beszélik-e, mint Bécsben? Nem egészen. És Csíkszeredán se úgy és azt, mint Budapesten. És más a környezet is, másképp hangzik az elkiáltott szó egy kútban és másképp egy… a pampákon, föltéve, hogy a pampa olyan rónaszerűség, nem pedig egy állatfajta, a puma és az emu közeli rokona, bár nagy baj, a műveletlenségen túl, nem volna, az akusztikai példázat stimmel.
Tehát, hogy egy példával éljek, ha azt mondom Zürichben, magyar (ejtsd: madjar), az mást jelent, mint Bécsben. Édes hazám. Lefordíthatatlan szójáték. Csíkszeredán más a dimenziója, a színe, a sötéte, a játéka, a drámája a magyarnak, a szónak, mint Zalakaroson vagy Óbudán. Itt nincs drámája. A drámanélküliség drámájáról szól, azt hiszem, az egész modern irodalom. A nincsben lévő vanról. A lét elviselhetetlen könnyűsége, írja Kundera Párizsban. És ez pontos, csak itt még a könnyű is nehéz.
→ |
---|
Mindenki életében van egy-egy ilyen távoli útitárs, akivel valami gyermekkori kaland cinkossága köti össze, meg egy életre való versengés és hiúság. Sok ilyen élettárs van, szerteszórva a világban, Zürichben vagy Szófiában, Mexikóban és Arhangelszkben, akinek meg kell mutatni valamit, akiknek tartozunk és akiken túl kell tenni. Nem szabad ezen mosolyogni; amikor az ember cselekszik vagy beszél valamit, szeme sarkából egy pillantást vet a távoli vetélytársak felé, észrevették-e és méltányolják-e ügyességét.
208. oldal
Örkény István: Április 77% Egy ismeretlen regény első kiadása
Kábé másfél napnyi autóban ülés után érkeztünk meg valahova Zürich mellé, és Zürichben eltöltöttünk két éjszakát. Az elsőn az autóban aludtunk, mert közel volt a reggel, és úgy volt, hogy mindjárt megyünk az autótelepre. Öten rohadtunk a Ladában, ment a nyekergés, a helyezkedés, aztán elegem lett és kifeküdtem a fűre aludni. Abban a pillanatban, hogy eldőltem, dörgött az ég. Aztán elaludtam, és elkezdett zuhogni az eső, de olyan zuhé, hogy anyádat elveri. Széjjelcsaptak az esőcseppek. Egy pocsolyában feküdtem, de csak azért sem keltem fel. Annyira fáradt voltam, hogy azt sem vettem észre, hogy szétveri az eső a fejemet, úgy lélegeztem a pocsolyában, mint egy hal, csak pötyögtettem a vizet a szájammal. Szóltak a többiek, hogy szálljak be az autóba, de nem mentem.
– Pihenek, basszátok meg. Hagyjatok!
Jó, mondjuk vodka is volt bennem bőven, nyilván bátrabb voltam az átlagnál.
48. oldal
A Lelkipásztori Társaság jegyzőkönyvének bejegyzése szerint a városi tanács 1553. október
25-én a következő döntést hozta:44 „Öméltóságáik, meghallgatván Bázel, Bern, Zürich és Schaffhausen egyházainak véleményét Szervét ügyében, úgy határoztak, hogy nevezett Szervét vezettessék Champey-be, s ott elevenen égettessék meg."
132